Magyar Planétás

" Én vagyok a világ világossága:

aki engem követ, nem jár sötétségben,

hanem övé lesz az élet világossága..."

- írja János evangélista, Jézus legszűkebb köréhez tartozó „szeretett tanítvány”, ki tanúságtevőként látta Jézusnak, az Igazság Napjának, a Világ Világosságának a színeváltozását, azaz metamorfozisát, magyarul szellemi átalakulását.  

2024. Kikeletén a Nap éve jön el világasztrológiai értelemben - amelyről a cikksorozat következő részében hosszasan szólok még. Szakrális értelemben a Nap, azonban maga a teremtő erő. A Nap a Logosz, az isteni Ige, az Igazság Napja. Keresztény hagyományunkban Krisztusnak és „életigazságának” a szimbóluma.  Ezért 2024-ben kizárólag rajtunk, egyes embereken áll, hogy „küldöttként” felismerjük-e az „isteni szikrát”, „az életigazságot”, a Fényt egyéni- és nemzeti küldetéseinkben és képesek leszünk-e érvényesíteni a döntéshozatalunkban? Ha igen, van remény, hogy Életigenlő módon színeződjék, azaz transzformálódjék át a világ egy ilyen „napikus” időszakban...

Az évkörbe írt kereszt...

Március 20-án a kora hajnali órákban, az Életadó, életünket tudati megvilágításba hozó, mindent értő világosságba borító áldott Nap, az Isten által teremtett világ szabályos ritmusa szerint az Egyenlítő fölött haladt át, hogy a Kos csillagjegy 0. fokára lépve uralomra jusson... Ez a szent pillanat, a Tavaszi Nap-éj egyenlőség napja. A magyar hagyomány szerinti kikelet, a csillagászati tavaszpont, s az asztrológiai Újév, s az évkezdet kitüntetett pillanata tőlünk keletre, vagy 300 millió embernek, többek között ősi testvérnépeinknek.

A Tavaszi Nap-éj egyenlőség pillanata,

Spirituális értelemben véve 

a fény uralomra kerülésének évkezdő ünnepe, 

fény és sötétség egyensúlya,

azaz szimbolikus „násztánca”...

Mert ekkor, az “alsó világból”, a “sötétség birodalmából” a fejünk felett haladó áldott Nap átlép az Egyenlítőn a Fény "felső birodalmába", hogy földi életünkben – ha csak egy pengeélen táncoló pillanatra ugyan, de- 12 óra hosszat töltsön a fényes, nappali órákban, s ugyanígy 12 órányi időt adjon a pihentető sötétség éjszakai időszakának, mielőtt átadná a hatalmát a sokasodó fény, az egyre hosszabbodó nappalok, s a növekedés időszakának...

Az ókori nagy kultúrák, mindegyike így a magyar ősvallás is megemlékezett a Nagy Anyatermészet ébredésének, termékennyé válásának ünnepéről.

Ezt a kozmologikus,

kortól, időtől független jelenséget,

kozmológikus törvényt, az Anyatermészet törvényét

"keresztelte" meg a katolikus egyház Gyümölcsoltó Boldogasszony napjával,

majd a Tavaszi Nap-éj egyenlőségtől számított

Húsvéti feltámadással.

 Ilyenkor ugyanis az „évkerék” oly pontján jár emberi létünk, amikor az éltető Nap aranyló sugarai épp merőlegesen sugározzák fényüket a Föld bolygó forgástengelyére. Ezáltal épp keleten kél, s nyugaton nyugszik az emberéletet mindennapjait befolyásoló, éltető Nap. Innen a szépséges magyar szó, Kikelet.

Ebben a kozmikus pillanatban, a szakrális évkör két egymást keresztező tengelye négy egyenlő részre, négy fordulatra osztja az egy kerek esztendőt. (tavaszi- és őszi nap-éj egyenlőség, nyári- és téli napforduló) A szimbólumok képi világában,  

ez maga a körbe írt kereszt, a köröszt, 

azaz kört osztó kereszt rajzolata.

De ez maga a Horoszkóp Nap képe,

vagy óraképe is asztrológia ősi tudományában.

S e kozmikus, természeti törvény szimbólumrendszerét mintázzák

az archaikus naptemplomaink:

az árpád-kori keletelő templomaink is

az alaprajzukkal.

Mert a kozmológikus szemléletű vallások „temploma”, maga az égbolt.  A Mindenség égi, s földi jelei, így a földi négyesség pedig az Isten által teremtett világ embernek szánt keretei, korlátai, ám kapaszkodói is egyben.  Az ehhez való igazodás pedig maga az egyensúly, a harmónia, az arányosság, a tökéletesség, a rendezettség, a rendszer-elvűség... Ezért „támad fel” az évkörben írt kereszten Életünk Fővilágosítója, Naprendszerünk aranyló Napja, s ezért támad fel a kereszten való halál után, s születik újjá - a Nap fényerejével analógiában -Jézus, az Igazság napja.

Mert ekkor győzedelmeskedik újra a világos órák meghosszabbodásával a Fény a sötétség árnyai felett... Innen, az Évkör e „kapujából” ered a napkerék, a naprózsa, szimbóluma a székelykapuk jelrendszerében, s a magyar díszítőművészetben.

Most, a mindent megújító, mindennek új színt, új lendületet adó, a természetet újjászülő Kikelet ünnepén, éledjen hát az egyes emberben is ez az életösztön! Mert:

erre az Isten-, természet-,  Élet- és ember tiszteletre volna

legnagyobb szüksége ma is az emberi tudatnak.

Erre az ösztönösen életet termő,

nem mások fölé kerekedő,

hanem személyes életét

egy nagyobb rendbe belehelyező életelvre

Erre a természetes hajtóerőre volna szűkség, ebben a megveszekedetten hazug, az Isten által teremtett világ természeti törvényeitől eltávolodott, éppen ezért az emberi tudatot természetellenes irányba befolyásoló korban...

Folytatás következik...