Magyar Planétás

„Pál napja ha tiszta, jelent nagy bőséget.

Ha szeles hoz földre rabló ellenséget.

Ha ködös pediglen, halált veszettséget.

Ha havas és essős, kenyérben szükséget...”

Hiszen:

-mind az égi jelek: avagy január 25. Teliholdja,

 -mind az ünnep: azaz a páli „megvilágosuló”, "Fényes" hagyomány üzenete, (amely a Szentkorona beszédes üzenettel bíró pontja is egyben),

-mind a páli „működésrend” sokatmondó névcseréje: az öntelt királyi magasságból, a farizeusok közé tartozó „sauliságból” „a legkisebb apostollá”  válás tudati átalakulása, azaz „páli” fordulata,

-mind a sauli, majd páli életútnak a kötélkészítés mesterségének a „vízöntős” analógiája: az „engedő, engesztelő, s egyben megtartó” (uránuszi-szaturnuszi) magatartás lélektana,

 -mind az ősi, megfigyelésen alapuló, Anyatermészet „fordulásának” Pál-napi időjóslása, 

bizony ugyanannak az analógiának:

 

a „damaszkuszi , megvilágosító úton járás”-nak a sorsfordító gondolatiságáról,

 a legenda szerinti „Egyenes útra” lépés transzformáló erejéről szólnak.

Az „oldásról és kötésről”, a megtérésről, a Fény általi megvilágosulásról,

az átváltozásról, a fordulatról, az értékrend általi átalakulásról,

a reménykeltő jobbra fordulásról...

Micsoda analógiák!

A damaszkuszi úton járva...

Bár a magyar nyelvben a pejoratív értelme öröklődött át a damaszkuszi úton való „pálfordulásnak”, egy bizonyos, hogy a keresztényüldöző, farizeus zsidó Saulból, keresztény Paullá változó térítő nézetei, Jézussal való találkozása után gyökeresen megváltoztak...

A Biblia szerinti tizenharmadik apostol, a későbbi szent Pál, aki Jézus születése után néhány évvel látta meg a Napvilágot, egyáltalán nem tartozott Jézus követői közé. Sőt... A rabbinak és kötél- és ponyvakészítőnek tanuló zsidó Saul sokkal inkább a zsidó törvények és előírások megtartásához mereven ragaszkodó, farizeus – mai értelemben álszent, képmutató – zsidó szekta követője lett, akiknek gőgös magatartását Jézus mélyen elítélte.

Az eredendően a zsidók „szálfatermetű” királyáról elnevezett Saul a történet szerint,  az „Úrnak tanítványai ellen lihegve”, Damaszkuszba indult, hogy az ottani keresztényeket foglyul ejtse, s megkötözve Jeruzsálembe hurcolja.  

Az úton azonban „egyszerre nagy fényesség ragyogta körül”. Leesett a lováról és látomásában szózatot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Erre ő megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?” Az így felelt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl!”-szólt hozzá az Úr.( ApCsel 9,1–31).

Saul útitársainak elakadt a szava, mert hallották ugyan a hangot, de látni nem láttak semmit. Saul ekkor feltápászkodott a földről, azonban három napig nem látott, nem evett, és nem ivott., s a látomástól megvakult üldözőt, társai vezették kézenfogva Damaskusba.

Itt lakott Jézus Ananiás nevű tanítványa, akihez az Úr ekképpen szólt: „Kelj föl, menj el az Egyenes utcába, keress fel Júdás házában egy Saul nevű tarzusi embert. Íme, épp imádkozik, és lát egy Ananiás nevű férfit, amint belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy látását visszanyerje. Ananiás azonban azt felelte: Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben. Itt meg felhatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik segítségül hívják nevedet. De az Úr azt mondta neki: Csak menj, mert kiválasztott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt. Én ugyanis megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.

Erre Ananiás elindult, bement a házba, rátette a kezét, és azt mondta: Saul testvér, az Úr Jézus küldött engem, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy láss és eltelj Szentlélekkel.” ( ApCsel 9,1–31).

Saul a Szentlélek ereje által visszanyerve a szeme látását, hamarosan üldözőből, üldözötté vált: megkeresztelkedett, s felvette a Paulus-azaz a „legkisebb” nevet. Vagyis aki eddig a legnagyobb volt az üldözők között, legkisebbé válva a tanítványok közt, hirdetni kezdte Jézus Istenfiúságát.

Életének ezt követkő, igehirdető állomásain továbbra is számos „vízöntős” analógia: a „szaturnuszi” kötés, kötözés, megkötözés, és az „uránuszi” oldás története, hatja át hittérítő éveit, csakúgy, mint halálát, azaz égi születése napját, amelyet – az ég jeleit értő és a csillagok járását és az idő fordulását ismerő egykori bölcs naptárkészítők munkája okán - Vízöntő havában ünnepel a keresztény világ.

A Térítő Telihold

– január 25.

Amint az az előző cikkben is olvasható, január 21-i, mindent megvilágosító és a tudati világosságba borító, áldott Nappal szinte együtt lépett a Vízöntő jegyébe a végletes nehézséget, halálosan nehéz, végzetes és szélsőséges élethelyzeteket produkáló Plútó.

Január 25-re pedig ezzel az önmagában is mindent „kiborigató”, Napvilágra hozó, s leleplező konstellációval kerül szembe az Oroszlánba lépő Hold, feszítő erejű Teliholddá válva. Az este hét óra előtt ránk köszöntő, kiteljesedett 

Telihold hátterében

a megnyíló és befogadó, önmagából adó,

szeretetet termékenyítő Rák csillagképében,

a Megváltó és megváltás analógiáját képviselő

„fényt szülő” Jászol halmaza lesz látható

a fölénk boruló szépséges égbolton...

Azonban a kozmikus léptékű olvasat szerint, ilyenkor, „pálfordultával”, azaz január végén tér le a Nap útja a Tejútról. Azaz Vízöntő naptári havában - a Bak csillagjegy égi hátterében - hagyja el a Nappálya a Tejúttal való találkozását. Vagyis

 

szakrális értelemben, az évkörben ezidőtájt,

emberi útjaink és az isteni út találkozási pontja után „járva”,

mintegy megtérve hagyja el emberi világunk

e kozmikus, „jórafordító találkahelyet”...

Micsoda égi-földi analógiák!

A négyes, feszítő bolygókonstelláció (Nap-Plútó--Hold --Jupiter T-kvadrát), amelynek pedig helyet ad a kozmikus tér, egyrészt egy önmagában is mindent feltáró, a tudatalattiból (Hold) tudati síkra emelő, Napvilágra hozó (Nap) Telihold égi szembenálláshoz kapcsolódik a „ a mindent felfordító”, végletes változásokat előidéző Plútó – amelyről az előző anyagban hosszasan beszéltem már -,  valamint a stabil, biztonságos értékrendért kiálló, „a négy lábbal földön álló” magyarok csillaga, a Kos csillagaival az égi hátterében Bikában „küzdő” Jupiter.

Eszerint Telihold napjaiban, ki- ki szembenézhet, s az „új élete reményében” megküzdhet saját árnyoldalával. Mundán értelemben pedig igen erőteljes jelzésekkel láthatunk rá a korszakos változásban álló világ árnyoldalára, a világi lét fényeire és árnyaira... Mély hazugságaira és tiszta igazságaira. (kvadrát Jupiter)

A Bikában álló Jupiter feszítő konstellációja által átminősül most az Életet adó biztonság, az érték, az értékrend, a gazdagság, a boldogság, a boldogulás, a jólét fogalma, ha belenézünk az égbolton ragyogó hatalmas égi tükörbe! Mert a látható világ síkja fölött bizony fellibben (Nap-Plútó együttállás) a tudatosan elhalványított valóság. (Nap-Plútó szemben a Holddal)

A felszín alá hatol most a mélységes igazság... ( Plútó-Hold szembenállás) S e dermesztőnek tűnő, felszín alatti árnyékból (Plútó-Hold konstelláció) csak azt tud fényt transzformálni, Fényt szülni (Nap-Plútó együttállás),csak az tudja a sötétséget fénnyé azaz igazsággá változtatni (Nap Jupiter kvadrát), aki megküzd a biztos lábakon álló, tiszta értékekért, az Életet megújító közösségi értékrendért, azaz a stabil értékrend mellé áll... ( Bika Jupiter)

Mindenki más meginog e mindent felborogató, világi széljárás közepette... (Jupiter – Nap-Plútó feszítő kvadrátja) Vagyis e páli fordulat napján „bekövetkező” telihold üzenete, hogy a Jóisten által nekünk embereknek szánt gyönyörűséges földi tanulóterepen mindenkinek megadatik a megtermékenyítő erejű, tudati-lelki változás! Ehhez azonban: 

 

szembe kell néznünk korábbi hibáinkkal, 

s vállalni az újrakezdés, a jobbra fordulás,a Páli "jórafordítás",

az áldozattal és áldozathozatallal is együttjáró megtérés

spirituális útjára lépés,

az „Egyenes utcán” járás földi nehézségét...

 

A Jézus és követőinek jósága általi,

„Saul voltam, de Pál lettem”

tudati transzformációját és lelki emelkedését...

Az „egyenes úton járva...”

- azaz Magyarország csillagzata és a „Jóraforduló Pál” Telihold...

A szépségesen beszédes, sokatmondó, „térítő” analógiák sora, azonban itt nem áll meg. Sőt! E „pálfordító” időszakban ugyanis Magyarország Szolár, azaz éves-, mundán-, azaz világ-asztrológiai horoszkópjának az úgynevezett Oroszlán – Vízöntő szembenállására „rendelt”, Ic-Mc tengelyén járunk. Annak is az Mc pontján, az úgynevezett „előrehaladás útján”... Azaz olyan egyenes tengelyt - a páli példázatból, azaz Szentírásból idézve-, olyan „egyenes utcát” - az Mc -pont asztrológiai analógiája okán -,

 

olyan előrehaladási irányt jelölt ki számunkra a Teremtő ezekben a napokban,

ahol a Nap-Plútó sorsfordító együttállása „találkozik”,

a magyar úttal...

 

Az asztrológiai képletben, vele átellemben pedig, az Oroszlán Ic ponton - amely az elrugaszkodás lehetősége, s amely a kiindulási alapot teremti meg számunkra -,  a megnyíló és befogadó, önmagából önzetlenül adó, a Jászol csillaghalmazból Fényt szülő Telihold áll.  Ez az amúgy is beszédes Telihold pedig feszítő, úgynevezett T-kvadrát fényszöget zár be a „magyarok csillagával” a földi értelemben vett, követendő példát mutató, a magyar értékrendért megharcoló - azaz a Kos csillagaival a Bika háttérében álló - Jupiterrel. Hogy mit jelent mindez?

Ezekben a napokban nyíltan felszínre kerül, s a Nap orbisza, azaz hatásfoka okán már felszínre is került már – kivel hányadán állunk... Felszínre kerülnek, a kemény, sorsfordító, kihívások. Most nyíltan megmutatkozik mindaz, ami eddig titkolva volt, nyíltan megmutatkozik mindaz, ami az előrehaladásunk útjában áll... S láthatóvá válik mennyire végzetes, végletes, szélsőséges erő áll az előrehaladásunk útjában. Ám a páli fordulat kapcsán arra is rámutatnak az Ég jelei, mire is „szerződtünk” a Teremtővel. Hogy a „talpunk alatt” a Fényre támaszkodva (Szolár Ic-Hold), ám arccal a nehézség felé ( Szolár Mc-Nap-Plútó) igyekszünk dermesztő, ideológiai csatát vívni - hogy az előző anyagból idézzek-, az életellenes progresszív őrülettel szemben. S éppen...

 

...ennek a „hagyománytalanító”,

tradíció gyalázó, ideológiának a megfékezése az,

amely a „világi ellenszél” ellenére is

az egyetlen, kivezető,

transzformáló út a számunkra...

 

Ez az az Irány, amelyet, mi magyarok „elvállaltunk”. Mert mi vagyunk e borzalmas világi ellenszélben is az éltető, természetes, tehát egyetemes, igazságos, előremutató életelvnek a fáklyavivői, a „térítői” ...(Mo R. nap-kvadrát Plútó-Mc együttállás)

Nekünk kell az „Egyenes utcán”

„térítőként” előljárni,

s elindítani az emberiséget

a III. évezred új világkorszakbeli,

„vízöntős”, tehát megvilágosult, emberarcú,

egyetemes eszmék felé forduló útján...