Jeles napok...
A jellel áldott jeles-napok, mivel jelentőségteljes jeleket hordoznak, ezért ünnepelni csak úgy van értelmük, ha lényünk legmélyén értjük, s át is éljük a jelentés valóságos tartalmát! Amíg az ember szerves együttműködésben élt a nagy Anyatermészettel még tudta ezt… Tudta, hogy...
a csillagos égbolt,
s annak rajzolata beszédes.
Mindent elárul az olvasója számára.
S mivel a régiek még ismerték,
értették, olvasták és beszélték
az Ég nyelvét,
így nemcsak hitték, de tudatosan át is élték
a természet rendjét,
a csillagok járását és az idő fordulását,
a napfordulatok misztériumát.
S e kozmikus rendhez való
eltántoríthatatlan ragaszkodás,
és az abba illeszkedés hatotta át
életüket és szokásrendjüket.
Ezért a maguk nyelvén, társadalmi berendezkedésén, nemzeti kultúráin keresztül elénekelték, elmesélték, eljátszották, eltáncolták, ízekbe és illatokba oltva, saját arcukra formálták e kozmikus év mindennapjaiból kiemelkedő, égi jellel áldott pillanatait. Ezzel a külső formavilággal egyesülve lényük valódi részét: szívüket, lelküket és szellemüket is ünneplőbe öltöztették, s megteremtették a jeles napok hagyományát. Mert a régiek életében az Élet nagy dolgai még szentségnek számítottak, s egész szimbólumrendszert építettek az életet adó és azt oltalmazó isteni Fény és annak “nővére”, az árnyék körforgása: azaz, a kerek esztendő évszakról-évszakra, hónapról-hónapra, napról-napra, s óráról-órára folytonosan váltakozó állandósága köré.
Őseink a Fény kiáradása é s visszahúzódása által megszentelt, ünnepnapokkal nemesített emberi életet jellel áldott jeles napokként magasztalva ünnepeltek ősidők óta. S hogyan született az életünket máig keresztül-kasul átszövő keresztény naptár? Bölcsen… Mert
a bölcs naptárszerkesztők
még tudták,
hogy a nagy Anyatermészet erőit és törvényeit
senki sem tudja legyőzni,
még az emberi ideológiák sem…
Ezért jobb azokat
keresztény-módra,
békejobbot nyújtva “megszelídíteni”...
Így az ég járását és az idő fordulását, no meg az ősi asztrológia jelképrendszerét oly jól ismerő, egykori naptárkészítők tudták, hogyan kell az egy tőről fakadó, Istentől eredő, ősi hagyományokat, a nemzeti szokásokat és a kozmikus szabályokat „megkeresztelni”… Hogyan kell az emberi lélek mélyéről kitörölhetetlen természeti jelenségeket óramű pontosságú sorrendbe szedni, s a keresztény naptár részévé tenni.
Ám a szakrális év hagyományaihoz alakított, máig igazodási pontot adó keresztény naptár évköri elrendezésének egykori oka is sokféle volt... Egyben azonban mind közös volt: mindig az évkör kozmikus jelenségeihez, a hónap, az évszak csillagászati eseményéhez “igazított” szentéletű hős „személyesítette meg” a szakrális év szimbolikus üzenetét, s vált egy adott naptári nap névadó „keresztszülőjévé”.
Ebből fakadóan,
- vagy egy valóságos szentéletű személy halálának, azaz égi mennybemenetelének az ünnepnapjaként emlékezünk ma is rá,
- vagy az archaikus nagy kultúrák „megkeresztelt” néphagyománya szolgál máig egy ünneplésre méltó esemény okává…
- Olykor azonban egy „sosem volt szent”, azaz egy kitalált történelmi személy hivatott betölteni a keresztény évkör aktuális pontján a bölcsülés, a miheztartás, a példamutatás erkölcsi feladatát. Hogy miért? Mert...
a szentek évköri „tulajdonsága”
és „sorrendje”,
azaz a kereszténnyé vált ünnepek
naptári elhelyezkedése
nem a balga véletlen műve…
Hanem az aktuális naptári időszak,
a kozmikus év „tulajdonságát” megszemélyesítő
emberi jellemek,
erényekkel, hősiességgel felruházott cselekedeteinek
a máig érvényes erkölcsi üzenete…
Ezért a ránk hagyományozott keresztény ünnepkörben a naptári szentek, az évkör, körforgásosan újraismétlődő, sarkalatos csillagászati pontjain, a világ nagy változásainak kozmikus pillanataiban, máig igyekeznek felhívnia balga ember figyelmét azokra az erényekre, amelyek még e fenekestül felfordult világban is képessé tehetik az embert, hogy az életben megkülönböztesse a jó és a rossz elveket, a jó és a rossz cselekedeteket és az azokat megtestesítő, jó és rossz személyeket egymástól...
A Jellel áldott Jeles napok rovat írásai a szakrális év szimbólumokba rejtett, misztikus üzenetét, a Fény és „testvér-nővére”, az árnyék váltakozó csodáját igyekszik írásaival körbejárni...
(A szakrális év jeles napjainak asztrális, szakrális és naptári hagyományával közel 30 éve foglalkozó, mundán asztrológusként, Planétás-íróként, Magyar Csízió címmel - hamarosan, könyv formájában is -, napvilágot lát egy összegző munka. Ám addig is olvassák szeretettel és értő figyelemmel a Jellel áldott, jeles napok rovat cikkeit!)
