Magyar Planétás

Egy azonban biztos,

a Plútó Vízöntőbe való átlépésével,

majd a következő 20 évben való ott tartózkodásával,

ez az igen szélsőséges eseményeket „produkáló” planéta,

nemcsak hozzájárul az előttünk álló bő 2000 éves,

Vízöntő világkorszak elindulásához,

de - amint alább a történelmi példák is mutatják -,

két évtizedes „tanulólecke” előtt,

ma azon a felelősségteljes ponton állunk,

ahol az egyetlen kiutat jelentő irány:

ha korlátozzuk az elvtelen szabadságot,

ám felszabadítjuk a tévútra vezető korlátoltságot!

 

2024. január 21-én a tömegekre és nagy világi átalakulásokra ható Plútó a Bakból a Vízöntőbe lép, hogy idén nyári visszatántorgása, majd végleges 2024. novemberi, Vízöntőbe lépése után, komoly világi átalakulások planétahírnöke legyen. 

Azonban se szeri, se száma azoknak, akik a végzetes, végletes, és szélsőséges erejű Plútó  „tudatmodósító” hatása alatt nem látják a valóságot. Megannyi „spirituális gondolkodó” hosszuk évek óta megszállottan várja a „földi mennyországot” a Plútó 2024-es jegyváltásától, miközben

 

e végletes és végzetes tömeghatásokat gerjesztő,

a Bakból földrengés-szerűen távozó,

súlyos természeti zavarokat okozó,

háborús konfliktusokat kirobbantó,

s társadalmi lázongásokat eszkaláló Plútó

épp a Vízöntőbe lép...

 

De körülbelül ugyanennyi a száma azoknak a „humánökológiai civilszervezeteknek”, „evolúcióbiológiai zöldszervezetnek”, s „progresszív környezetpszichológusnak” - mély tisztelet a megannyi előre mutató kivételnek!!!-,  akik bár a felszínen érzékelik e korszakváltás végzetes politikai-, gazdasági-, ökológiai-, és humanitárius válságát, ám finanszírozói hátterüket tekintve éppen onnan kapják forrongásra, tiltakozásra, s lázításra szánt „működési költségüket”, ahonnan maga probléma is származik: a mindenből, s mindenkiből hasznot húzó, ideológiai-, politikai-, és gazdasági értelemben is gyarmatosító szemléletű, globális érdek szféráktól. Micsoda farizeusság...

Vagyis újra feltéve a kérdést, miszerint lesz-e a Plútó jegyváltásához köthető világi lázadás-hullámnak "földi mennyországot" hozó következménye?  Nos, rossz hírem van... a „világmegváltó” eszmék ellenére sem jön el a várva várt, földi mennyország.

Ugyanis e jegyváltás – bár „kiborítja szennyest”, „felborogatja” a szeméttel teli kukákat, felszínre hozza a takargatnivalót, azaz rámutat a világ politikai, gazdasági, erkölcsi próblémáira, s az is biztos, hogy a világi lázadás-hullámmal párhuzamosan erőre kapnak majd valódi - a teremtés isteni törvényszerűségeit betartó – gondolatok, gondolkodók, sőt – a 2024-es Nap-év kapcsán -, valódi reformer „országnagyok”, azaz bizonyára óriási változások elé néz a világ, ám önmagában ez mégsem hozza el az „új Aranykort”, a várva várt csodát.

Azaz mégsem jön el a „földi mennyország”...

Csakúgy, amint legutóbb, 245 éve, Habsburg II. József , „kalapos király” uralkodásának idején sem jött el, amikor a Plútó szintén Vízöntőben járt. Mert - amint a Csízión mondani szoktam - nemcsak a történelem ismétli önmagát, hanem a bolygók járnak azonos módon az égen... Vagyis

 

a „tömegmozgosító”, s az „istenadta népet” befolyásoló,

úgynevezett transzcendentális bolygók megértéséhez

- jelen esetben a Plútó „tevékenységéhez” –

mindig érdemes fellapozni a történelemkönyveket!

 

Legutóbb ugyanis egy keresztény ellenes, szabadkőműves, deszakralizáló világi környezetben - a Nagy Francia Forradalom, a Felvilágosodás, s az USA-t alapító Függetlenségi Nyilatkozat történelmi korszakában -, ahogyan II József, II. Frigyeshez írt levelében is megfogalmazza: „Mária Terézia meghalt, a dolgok új rendje kezdődik”...

Vagyis: 

- egy öntörvényű, spirituálisnak vélt, progresszívnek gondolt,

- az ősi, magyar, történelmi, társadalmi jogokat semmibe vevő,

- németesítő, a tanító, gyógyító szerzetesrendeket betiltó,

- öncélú, a felvilágosulnak vélt eszmeiségétől megrészegült,

- korlátokat nem ismerő, diadalittas uralkodó,

- centralizáló, abszolutista törekvései nyomták rá a bélyegét az előttünk példaként lebegő történelmi korszakra.

Ő volt II. József, a fanatikus hitű, kompromisszumra képtelen jellemű, önmagát „czopfos szokásnak” alá nem vető, birodalmi gondolkodásban hívő, birodalmát hatalmasra dagasztani kívánó, „kalapos király”. Ki úgy vélte:” Ha valamely alattvalója általok magát érzelmeiben sértve találja, szabadságában áll, hogy állásáról lemondjon és kivándoroljon...”

Ő az,

- a munkájában a szabadkőműves páholyokra támaszkodó,

- azokat azonban folyamatos "rövidpórázon", ellenőrzés alatt tartó,

- önálló német egyház megteremtésén álmodozó,

- ugyanakkor türelmi rendeletével az összes keresztény felekezetnek azonos jogokat biztosító uralkodó,

- ki - „nevetséges előítéletnek” tartott minden „régi szokáshoz való ragaszkodást" -,

ű éppen ezért is rajongott a Felvilágosodásért - azokért az eszmékért, amelyet spirituálisan gondolkodó körökben csak szellemi elsötétülésnek szoktak „becézni”.

Hiszen...

... abból a szellemi fészekből született mindaz,

amelynek ma „isszuk a levét”:

az ipari forradalommal megszülető tömegtermelés

és a haszon-maximalizálás gondolata,

amely mára teljes erkölcsi, ökológiai, gazdasági

és identitásválságba sodorta a deszakralizálódott,

Istentagadó, ateista,

a látható világ fölötti kozmikus rendet megkérdőjelező,

anyagcentrikus emberi gondolkodásmódot...

 

S bár nyilvánvalóan a világ összes bűnéért nem lehet egyetlenegy uralkodóra mutogatni - akinek ráadásul a korábban fölöslegesen hatalmasra duzzasztott udvari apparátus intézményrendszerének a megnyirbálásával egyet is lehet érteni -, de az uralkodásából leszűrt tanulságokat - különösképpen a szembetűnő jelenkori analógiák miatt –

 

nekünk közép-európai népeknek igen is érdemes tanulmányozni.

Hogy melyek ezek?

A magyar Szentkoronával ugyanis meg nem koronázott abszolutista uralkodó, II. József - aki miközben az „állam szolgájának” tartotta magát, mégis -, azzal a progresszív ideológiával lépett trónra, miszerint nemhogy Isten, de még a nemzetek, nemzetiségek, a történelmi rendek akarata sem számít, kivéve a sajátja.

Ezért zsarnoki ámokfutása - azaz a Vízöntő Plútóban járása idején való uralkodása alatt - nem hívta össze a rendi országgyűlést, hanem rendeleti úton, abszolút érvényességgel kormányzott.

Ugyanakkor reformer „cukormázzal leöntött”, minden tradíciót eltipró, napi 2-3 haladónak vélt, összesen több, mint 6000 törvénymódosítása, végül „egy tollvonással”, a halálos ágyán - tudomásul véve, hogy reform elképzelései „értetlenséget és ellenállást” váltottak ki, 3 kivételtől eltekintve -, „a kukába kerültek”.

Ugye ismerősnek tűnnek a világi analógiák? Nem véletlenül...

Ismerősek lehetnek:

- a háttérben megbúvó, világméretű, demokratikus cukormázzal leöntött centralizációs törekvések...

- egy a világ fölött kormányozni kívánó, annak minden nemzeti nemzetiségi eszméjét és egyetemes tradícióját alárendelni kívánó filantróp vezetés, felelősségtudat nélkül ámokfutása...

• S talán ismerős a „se Istent, sem embert” nem ismerő, mégis reformernek beállított, a Teremtés természetes működésrendjét, avagy kozmosz törvényeit be nem tartó, életellenes törekvések többségi társadalomra való rákényszerítése... Amelyek - a háttérből irányítva -, döbbenetes erővel „gyalulják” le, a jobb sorsra érdemes, ám a szabad akarat tévedéseinek „kiszolgáltatott” emberiséget...

Nos, nem a történelem ismétli önmagát, hanem a bolygók járnak ugyanúgy az égen..., vagyis csak a jelmez és a díszlet változott...

Ám

mi magyarok már tudjuk, hogy akkor,

a 240-250 évvel ezelőtti „jóból”,  

a „hagyománytalanító”,  tradíció gyalázó ideológiából,

mi maradt nekünk!

Maradt:

- egy képi működésrendjében meggyalázott, átformált, átszegecselt Szent Korona. A hazánk szakrális működésrendjét elsődlegesen és legfontosabban befolyásoló, szűz Anya képének a kicserélése, azon a szent ereklyén, amely a magyarság számára erkölcsi törvény, igazodási pont, működésbeli szükségszerűség, ezer év óta...

- s maradt egy társadalmi működésrendjében, rendi alkotmányában és szokásjogában megsértett, megalázott, kizsigerelt, németesített társadalom,

- s végül egy addigra felbőszült, ezáltal egy új - Reformkornak nevezett - magyar szellemi áramlatot „megszülő” társadalmi korszak,

- s maradt egy mára – talán bízhatunk benne, hogy a társadalom magját tekintve mindenképpen – mély tanulságokkal felvérteződött magyar nemzet.

Mert,

mi magyarok már tudjuk hová vezet,

a háttérben mindent centralizálni kívánó,

ám verbalitásában persze mindent a népért végrehajtó,

álszent, filantróp elgondolás.

Oly jól ismerjük a Vízöntőnek

ezeket az álságos „mondatait”...

 

...mint például a Trianon okozta Vízöntő Uránusz ..., vagy a 30-as évek végén igaszságkereső Vízöntő Jupiter, amely végül a sorsszesűség  vízöntős holdcsomópontjával, a II. Világháborúba lökte az emberiséget...

Folytatás következik!