A keresztény kozmológia hagyománya szerint,
a március 20-i, tavaszi Nap-éj egyenlőséget követően
- amikor a Nap erők megtermékenyítő, életadó, életet nemző Fénye
átveszi az Anyaföld évköri sötétsége feletti hatalmát -
a Nagy Anyatermészet működésrendjével analógiában
a kereszténység „édesanyja”,
Szűz Mária is áldott méhébe fogadja
a Fény gyermekét,
Isten Fiát.
Ez a március 25-i Szeplőtelen fogantatás, magyarul a „gyümölcsoltás”, azaz Gyümölcsoltó Boldogasszony napja.
Ha racionálisan számolunk, nyilvánvalóvá válik, hogy e tavaszi „fogantatás” kozmikus fordulópontjától- éppen kilenc hónap telik el Jézus földi születésnapjáig.
Kilenc áldott hónap,
amely a keresztény ember világába hozza
az évkör egy „másik” kiemelt fordulatán,
az egykori Napisten születésnapjaként tisztelt, téli napfordulón megszülető Fény-fiút,
a Világ Világosságát:
a Kereszténység Jézusát.
Kilenc várva várt hónap, hogy az arra méltó, szellemében, lelkében, testében makulátlanul tiszta Mária a Téli Napfordulat harmadnapján, Karácsonykor, Istenszülő Anyaként életet adjon a Teremtő Fény Fiának, az Atyával egylényegű gyermek Jézusnak. A Fényhozónak… Az Igazság Napjának…
Értjük-e egyáltalán ezt a női csodát? Értjük-e egyáltalán Mária nagyságát? Értjük-e azt a nemes emberi minőséget, amely képes arra, hogy az Atyával egylényegű erőt, a teremtés energiáját a méhébe fogadja?
S értjük-e Mária országának nemzeteként az ebben rejlő megváltást, megoldást hordozó lehetőséget?Azt az erőt, azt a történelmi lehetőséget, amely oltalmazva, féltő gonddal táplálva, növelve, a magot dédelgetve, azt termőre fordítja, s Napvilágra hozza?
A kozmológikus hagyományban – amint Mária „ünnepi” magyar neve, a „gyümölcsoltó” jelző is elárulja -, Ő az Eget a Földdel, az emberi testet befogadó Anyaföldet, az emberi lelket befogadó Mennyek országával, vagyis az emberi világot az égiek világával összekötő egykori nagy Anyaistennő kultusz keresztény megtestesülése.
A teremtett világ szimbólumokban mesélő,
ok-okozati összefüggéseiben
Ő, a női ivarú Világfának a megszemélyesítője.
Az égbolton fölénk borúló Tejútnak,
az archaikus nagy kultúrák,
így a magyar népmeséink Világfájának
az ősi szimbóluma.
Kinek „gyümölcse Jézus”...
Micsoda összhang, csodálni való egylényegűség, magasztos üzenet... Hiszen, ha Jézus az Igazság Napja, a Világ Világossága, az emberi lét fölvilágosítója, a földi létezés sötét mindennapjainak a bevilágítója, akkor bizony Márián „keresztül” vezet el az út Jézus Igazságához!
Ahogyan azt a régiek még tudták - s e kozmológikus tudásból és spirituális bölcseletből született népmeséink is elmondják - a Tejút-Világfán felkapaszkodva jut el a lélek az Öröklét Birodalmába. Vagyis mit mond nekünk a jelenkor sötét árnyai közepette e sötétben tapogatózó emberek számára a „Gyümölcsoltás” fényes pillanata? Hogy itt, a földi világban Mária békés lelkületén, önzetlenségén, sokat bíró akaraterején, igazságán, bátorságán, bölcs gondolkodásán, megfontolt cselekedetén, kiapaszthatatlan hitén és szent meggyőződésén keresztül vezet el az út a mindenkori sötétségből az Öröklét Fényéhez!
Erre a fenséges női minőségre,
erre a szelíd, ám határozott erőre van
ma is oly nagy szüksége e kétarcúra teremtett,
kételyek közt gyötrődő,
kétségbeesett,
két vállra fektetett emberi világnak!
De ennek a határozott erőnek, nemes gondolkodásnak, lelkiismeretes cselekvésnek a felismerésére van oly nagy szüksége a Teremtő által e női minőséghez rendelt magyar nemzetnek, Boldogasszony országának is! Tudták ezt a múltban eleink, kik érzelmeiket és gondolataikat, életüket és cselekedeteiket, évköri hagyományaikat és mindennapjaikat is e fennséges női erőhöz: Boldogasszonyhoz igazították.
Tudták ezt az ősi kötődést eleink. Tudták, ismerték, átélték, „működtették” ezt a nemes, mások, más nemzetek számára is magasztos példát adó emberi feladatot...
S tudta ezt a különös „kapcsolatot” a XX. század egyik legnagyobb szentje, keresztény misztikusa Pió Atya is, aki néhány évtizeddel ezelőtt így fogalmazta meg: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú Őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”
Ezért, amikor „áthaladunk e naptári ponton merítkezzünk meg az ünnep üzenetével: élesszük fel magunkban ezt a Természetet is ébresztőre sarkalló ösztönös hajtóerőt! S
soha ne feledjük,
hogy az elemi erő ébredésével,
a Föld is termékennyé válik,
a belévetett mag,
a megmetszett fa,
a szemzett szőlő,
s az oltott ág is
- ha eljön a rendelt ideje -
még a legsötétebb korban is
„gyümölcsöt” terem...
Üdvözlégy Mária!
Tisztelt Olvasó!
Ha Ön is szeretne értő részévé válni a világi történések szellemi, spirituális hátterének, iratkozzon fel a Magyar Planétás honlap értesítőjére, hogy - kikerülve a közösségi média cenzúráját -, közvetlenül a szerző honlapjáról, elsőkézből értesülhessen az aktuális cikkekről és tanulmányokról!
Bízom benne, a Magyar Planétás írásai szellemi útmutatásaival, lelki hangolódással, a tudat tágításával fölemelik az olvasót az emberi idő szűkre zárt határaiból a kozmikus idő mennyei határtalanságába!