Magyar Planétás

Nem árt,

ha egy a nőktől is férfias kiállást, maszkulin erőket követelő,

deheroizált, deszakralizált, dehistorizált korban

néha figyelmezteti önmagát a megtévedt modern ember:

ő sem létezne,

ha nem lettek volna a legnehezebb időkben is

a nőiség, az anyaság önzetlenségéből fakadó női elveit

- az elfogadás, az odaadás, a szolgálat, az együttérzés és a gondoskodás értékeit -

csak azért is, nap mint nap megvalósító,

s azokat érdek nélkül gyakorló nők:

az édesanyák.

 

Nem árt, ha figyelmezteti magát az emberiség, mert csakis ezeken az értékeken keresztül tud megvalósulni - a máskülönben üresen kongó, hamis szólam - a természetvédelem, a tolerancia, a világbéke egy olyan korban, amely bár a kétpólusúra teremtett világ isteni, tehát természeti törvényeit nemhogy nem tiszteli, de irtja is, ellenben minden máshoz - az ördögihez és abszurdhoz, az életelleneshez és a természetelleneshez, egyszóval az emberhez méltatlanhoz, a  jövőtlenhez is - toleráns. Miközben

 

 az alapvető, női-, nőies tulajdonságok nélkül

a világ üres, érzéketlenül rideg, 

máskor pedig érzelmektől mentesen kiszáradt

és erőszaktól perzselő lenne.

Azaz elbukásra ítélt volna...

 

A 2022-es Anyák napja a nemzet „talapzatán”...

 

Különös „íze, illata” van

a 2022-ben éppen május elsejére eső

anyák napjának...

 

Mert 2022. május első vasárnapja, nemcsak a Szkíta-térítő Fülöp neve napja a naptárban - ki őseinknek, a szkítáknak vitte az Élet hírét, az Örömhírt -, de Égi édesanyánk, „az egész emberiséget és magát a Föld bolygót is oltalmazó” -, a XX. Század egyik legnagyobb magyar keresztény misztikusának, Natália nővérnek Jézussal való látomásos kapcsolatából fakadó - Világ győzelmes királynőjének is az ünnepnapja!  Talán nem véletlenül... Mint ahogy, az sem véletlen – sokkal inkább a Teremtő tökéletes, precíziós műve, hogy éppen Hazánk, s az ő, Boldogasszony kezébe ajánlott nemzetének,  Magyarország mundán asztrológiai csillagzatának az úgynevezett Ic pontján „járunk” mundán asztrológiai értelemben.

 

Azon az évköri, asztrális ponton állunk,

amely a népléleknek otthont adó Magyarország

csillagtérképének a sarkalatos pontja, „talpköve”.  

Azaz olyan kiindulási pontja, „gyökere” a nemzeti létezésünknek,

ahol az Anyák értékmentő és érték-teremtő feladatára tudunk szellemileg-erkölcsileg

és fizikailag-gazdaságilag is támaszkodva,

majd erről az origó pontról elrugaszkodva biztonsággal haladni e

gy - a nemzet számára - reményteli jövő irányába...

( R. Bika Ic)

 

S hogy tovább fokozzuk az április végi- május eleji szakrális pont által hordozott üzenet mélységet - abban a reményben, hogy ismét sikerül a mindennapi gondolkodásunk szintjéről egy magasabb tudati síkra emelni magyarként való létezésünk értékét, s értelmét – ráadásként, az ünnep előestéjén, április 30-án, egy erős Újholdat, azaz Bika Nap-Hold, ráadásul Uránusszal való hármas együttállást is ünneplünk. Ez a különös megújító erővel ható planéta-konstelláció  nemcsak a megújulásra és megújításra késztető Újhold erejével hat, de a világ bizonyos részein napfogyatkozásként buzdítja a lélek, a lelkiismeret emberi hangját a puskaropogás és a mögötte álló ördögi haszonszerzés ellenében.  

Ez a rendkívül összetett szimbólumsor Magyarország úgynevezett Radix és Szolár mundán asztrológiai csillagtérképére körbeírt négyzetet rajzol, a négy evangélistát szimbolizáló, a földi négyesség stabilitását is jelképező fix jegyekből. Magyarán szólva körbeírt keresztet, azaz körösztöt rajzol „fölénk”. ( Mo. Radix és Szolás Ic-Mc tengelyek kvadrátja)

Vagyis az elkövetkezendő napokban induló, újjászülető, megújuló világi történések egyszerre igényelnek stabil megtartó, meghúzó, a tiszta tradícióban rejlő erőt, s egyszerre követelnek egy nálunknál nagyobb erővel való rugalmas együttműködést. ( Radix Ic- tr.Uránusz és Szolár Ic Sz. Szaturnusz kvadrátja, s Radix Ic-Mc és Radix Ic-Mc „körösztje”)

 

Nekünk Boldogasszony által pártfogolt,

s a világ élő lelkiismereteként „működő” magyaroknak pedig

Magyarország mundán asztrológia csillagtérképében való elhelyezkedése miatt

ez a nagyhatású konstelláció

(Újhold-Uránusz együttállás) 

különösképpen is felhívja a figyelmünket,

hogy fedezzük fel az egyetemes szentség hétköznapi,

a világ fizikai, anyagi, gazdasági síkjára is kiható,

támogató jelenlétet!

S egyben azt üzeni

hogy, csak az ősi keresztény gyökereinkre támaszkodva,

s csakis a nemzet Boldogasszonyhoz kötődő identitásbeli, lelkiismereti, erkölcsi alapjaira,

a Boldogasszony hagyományokon keresztül ható sajátos tradíciónkra hagyatkozva,

s az anyaság megtartó, továbbörökítő erejére alapozva,

van biztonságos jövője hazánknak!

(R. Ic-Mc- Bika Skorpió Tengely tengely)

Újhold fókuszában az Teremtő Nőiség...

Különösen is aktuális ezekben a napokban a szerző Teremtő Nőiség című könyvének szavai, miszerint: 

 

„Bennünk, nőkben, anyákban rejlik

az a szelíd erő, amely együttműködést hozhat 

a földi polaritás mindenkor egymással szembenálló,

ám egymást feltételező “két világa” között. 

                   

Mert minden nőies mintát hordozó Nő e "híd szerep" érzékeny magatartásával, ezzel a női-passzív energiával képes megértően, békésen, harmonikusan megélni, kezelni és kibékíteni bármely egymásnak feszülő magánéletbeli, társadalmi, hovatovább világi konfliktust, mely mára már a fizikai Életet veszélyeztető, ördögi romlásba döntötte és nap-mint nap háborgatja a harmonikus Földi életet! Bátran kimondható, hogy a Nagy Istenanya, az örök Magna Mater, ősi hitvilágunk teremtő erejű Boldogasszonya az, akinek földre született másaként, a mindenkori “újjászületés” felelőse, maga a Nő. S mi, a Mennyei Boldogasszony teremtő erejű leányai vagyunk mindannyian: nők, lányok, mennyasszonyok és férjes asszonyok, várandós kismamák és édesanyák, boldog nagymamák és csendes dédnagymamák. Mind-mind, a magyar hagyomány szerinti, égi Boldogassszony földi megtestesülései. 

Ennek az elbódító, boldogító, vígasztaló, örömet adó, elfogadó, megértő, beleérző és együttérző, érzéki és érzékenyen reagáló, tápláló és békességet teremtő létformának vagyunk az éltető gyermekei!

Ha képesek vagyunk e gondolatsornak felmérni a hatalmas, “láthatatlan”, belső erejét, képességét, spirituális jelentőségét és tisztán, önzetlenül, segítőkészen éljük át a mindennapjainkat, akkor közvetítőként olyan női “varázserőnek” leszünk a birtokában, amely által rajtunk, mint kapun, átjárón keresztül valóságosan is áramlik majd a mennyei, kozmikus teremtő erő a földi létünkbe. Ez pedig kihat, saját én-képünkre, önérzetünkre, önbecsülésünkre, külső és belső erőnkre, erőterünkre, megjelenésünkre, s ezt sugározzuk majd a rajtunk kívül eső világunkra: gyermekeinkre, családjainkra, társas közösségeinkre, egész társadalmunkra is. 

 

Egyszóval,

gyógyítóvá,  szépítővé és boldogítóvá 

válunk!

 Ezzel a tiszta erőtérrel pedig ösztönzőleg hatunk 

-az energetikai értelemben a poláris világ másik “felére”, 

az élet aktív oldalára - a férfiak világára is! 

Ennek okán a párkapcsolatunkra, családunkra,

tágabb körben minden társas viszonyunkra,

végül magára az emberi közösségre is.

 

Ebben a biztos “lábakon álló”, stabil lélek-állapotban, a férfiakat, s a férfias külvilágot világot inspiráló, értő, tudati magaslatban pedig nem kell számunkra hamis, férfias-aktív elvet követve - ám női félszegségből és kishitűségből, megbántottságból és haragból, téves vágyakból vagy divatosan hangzó szlogenek elvárásaiból fakadóan – eldobva magunktól az anyaság szerepét és spirituális küldetését férfi szerepkörre áhítoznunk! Elég, ha Nőként élünk... S ekkor helyrebillenhet kezdetben kicsiny világunk: személyes életünk és testi egészségünk, majd párkapcsolatunk és családunk harmóniája, végül - ha minél többen élünk e magasztos létállapotban - tágabb külvilágbéli közösségeink energetikai rendje is.”

(részlet, a szerző, Wieber Orsolya: Teremtő Nőiség című könyvéből)

Ezért hát e különleges csillagzat alatt „időző” napon, a magyar évkör szakrális, beavató pontján,

 

Isten éltesse a Mennyei Boldogasszony teremtő erejű leányait, az Édesanyákat!