Magyar Planétás

A keresztény magyarság egykor minden munkáját

a Szűzanyával és a Szűzanya oltalma alatt végezte,

így a nyári Napfordulatot követő,

júliusi napokra beérett, „királyi színbe” öltözött,

aranyló búzanövény begyűjtésének,

az aratás kezdetének ünnepét is

a Szűzanya oltalmába ajánlotta azzal,

hogy - a világegyháztól eltérően,

sőt a Világegyházat időben meg is előzve -,

a Kereszténység előtti időkből áthagyományozódott

ősi, magyar, Boldogasszony nevét társította

“nehézkes Máriának” a keresztény ünnepéhez. 

Azaz a magzat Jézust a méhében hordó Mária

Erzsébetnél tett látogatásának

a szakrális eseményéhez.

 

A július 2-i Mária ünnep, a világegyház számára azonban nem volt mindig kézenfekvő. Csak a 13. század táján indult a Kárpát-medencéből hódító útjára ez a Mária-Ünnep is. Azonban a világegyháztól eltérően, amely „csak” a Jézust a méhében hordozó Szűz Máriának Erzsébetnél tett látogatását ünnepli ezen a napon, mi magyarok az ünnep szakrális mondanivalóját, az Életet óvó, védő, éltető, s Életet gazdagító, boldogasszonyi tulajdonságát ünnepeljük “magyar módra”.

 

Eleink ugyanis úgy tartották,

hogy Sarlós Boldogasszony azért az aratás édesanyja, királynéja,

mert Mária az a “nagybetűs” Nő

- az asszonyi tulajdonság, a napi minőség hordozója -,

ki lemondva a saját akaratáról,

fejet hajtva a Teremtő magasabb rendű akarata előtt,

miután (fel)növelte, nevelte szent gyermekét,

önzetlenül adja oda egy magasabb rendű, szent cél érdekében.

 Csakúgy, mint az a női természetű búzanövény...

 

A nyár derekára aranyló színben pompázó Búzanövény, "ki" „gyermekét”, az aranyló kalászban növelt, nevelt, Jézus-arcot formázó búzamaggal, önamagából adva, önzetlenül táplálja az embert, s ezzel az eljövendő életet... Vagyis a magyarok hitében - Sarlós Boldogasszony ünnepében egyszerre találkozik a Szűzanya méhében hordott magzatnak, valamint a búzanövény életet adó magjának az analogikus olvasata: az az életet adó, és tápláló, női-anyai minőség, amely a bővítő, bódogító, azaz boldogító, reményt adó, s az Isteni akarat előtt önzetlenül fejet hajtó, tehát boldog asszonyi - női tulajdonságok felmagasztalása.

Lenyűgöző égi, s földi analógiák…

S az sem véletlen, hogy éppen ezért a magyar nyelv a búzát Életnek keresztelte, s hogy régente a magyar gazdák nem azt kérdezték egymástól, hogy mennyi búzája termett a másiknak, hanem „mennyi élete”... Ezzel az Életet oltalmazó, s tápláló, női minőségű tulajdonsággal vált az évkör számos Boldogasszony ünnepének a sorában, a június 2-i Sarlós Boldogasszony a szegények, a szükségben szenvedők oltalmazójává, a betegségben, fogságban sínylődők pártfogójává, s a várandós édesanyák vigyázójává, magyarul az eljövendő élet reménységévé.

Égi-földi "találkahelyen"...

 

Magyarország horoszkópjában

az Évkör e nyári “találkahelyén”, 

nemcsak Mária és Erzsébet,

hanem a Tejút és a Napút is összetalálkozik

az Ikrek csillagkép égiszében, s éppen e hónapkezdő ünnepnapnak az égisze alatt

“érkezünk el” Hazánk csillagzatának a külvilágot,

külföldöt diplomáciát szimbolizáló,

úgynevezett Descendens pontjára,

a "kint és a bent", azaz a magyar nemzeti én-érzet,

én-kép (Ascendens)

és a külvilág (Descendens) “találkozási pontjára”,

valamint a Descendens ponttal együtt álló Jupiter,

azaz a Magyarok csillagának a bővítő, tágító,

a külvilágunkat önzetlenül gazdagító

naptári “helyére”…

 

Mit jelent mindez mundán asztrológiai értelemben, az asztrális, szakrális, világi analógiák összeolvasásával?  Azt jelzi, hogy Magyarország Radix képlete, azaz világ-, vagyis mundán horoszkópja szerint éppen itt, éppen ebben az időminőségben “használhatjuk” leginkább “rendeltetésszerűen” a külföld előtti befolyásunkat… Éppen ezen a szakrális “találkahelyen” a Descendens -Jupiter együttállás okán, a jupiteri analógiáik “segítségével” bővíthetjük, tágíthatjuk a külvilág, külföld előtti “bemutatkozásainkat”, megnyilvánulásainkat… A július 1-2-i Descendens pontról továbblépve pedig az úgynevezett VII. Házba, vagyis a Külfönd, Diplomácia, Külkapcsolatok életterületére lépünk asztrológiai értelemben, segítve mindezzel hazánk ezévi, éppen ezekben a napokban kezdődő soros küldetését.

Vagyis Magyarország horoszkópja szerint ez a naptári időszak az, amely a legkedvezőbb időminőség arra, hogy egyrészt a külvilág, a külföld szemében Magyarországról alkotott véleményt lehető legkedvezőbben tudjuk “befolyásolni”, másrészt pedig az énképünket, azaz nemzetképünket, s küldetésünket ezidő tájt tudjuk a legjobban “hasznosítani”... 

S mindeközben mi történik éppen az égi jelek szimólumai alatt a bennünket körbeölelő világban? Szakrális, asztrális és világi értelemben is “ugyanaz”.... 

 

Asztrológiai értelemben tehát 

Hazánk diplomáciai “pontján” járva, 

a magyar aratás kezdetét jelző Sarlós Boldogasszony

óvó, védő, gyámolító, s élettel gazdagító,

oltalmazó erejű szakrális ünnepe “alatt” 

kerülünk világi értelemben is

a külvilági, diplomáciai  figyelem középpontjába azzal,

hogy az Életet gazdagító, éltető, bővítő,

oltalmazó Mária ünnep,

Sarlós boldogasszony napjának az előestéjén, 

éppen  2024. július 1-én válunk az Eu soros elnökévé... 

 

Ezzel pedig

egy dermesztő világi konfliktus közepette

a jelentőségteljes,

békítő, boldogító, bővító, s gazdagító,

azaz a boldogasszonyi tulajdonságokkal bíró

magyar küldetés teljesítőjévé!

 

 

Azé a magyar küldetésé,

amely  

“az eljövendő  Élet reménysége”… 

Ezért, amint, régente a keresztény magyarság - amely ősi gyökereiben őrizte a kozmosz archaikus hagyományát, s azt ötvözte a bölcs naptárkészítők által a kozmikus szimbolumokra „ültetett” keresztény hagyománnyal - minden munkáját a Szűzanyával együtt és a Szűzanya oltalma alatt végezte, tegyünk mi is így! Itt az idő, hogy egy-egy mélyen ható pillanatra meg-megálljunk az aranyló búzatáblák mellett, és köszönetet mondjunk az Életet mozgásban tartó, éltető, teremtői elvnek, s az ősi ünnepnek, amely most is, mint oly sokszor - amelyet igyekszem rendre meghangosítani a Csízión – több rétegében is üzen, s támogatja hazánk sorsát!  Ezért: amint a most aratott búza, úgy a most "aratott" emberi cselekedet is a jövő stabilitását és boldogító reménységét szolgálja! Vagyis több rétegében is igaz a mondás, hogy: 

 

 “Isten áldása van azon a helyen, 

ahol a szent Szűz keresztül megyen…”