„A minden titkot ismerő
dicső Nagyasszony
vigyázó két szeme óvjon
Napatyánk fényében”
(Tatárlakai korong Kr. e. 5500)
Augusztus 15-e, Mária elszenderülésének napja, Isten anyjának az Égi születése és mennybevételének az ünnepnapja a világegyház szemében.
Nekünk magyaroknak, azonban ősi sokezer éves, Bódogasszony-hitünk okán – a Szűz Mária, mint Istenanya-kép és az archaikus magyar Istenanya-Boldogasszony kultusz azonos tulajdonságai miatt máig élő hagyománya által – Nagyboldogasszony napja.
A Szent Gellért legendából ismeretes, hogy népünk körében Máriát, Jézus anyját példátlan tisztelet övezte, amikor Róma még nem is ismerte őt.
A „Magyarok cselekedetei”-ről szóló beszámolóban, a Gesta Hungarorumban azt olvashatjuk, hogy Árpádot, aki az Úr megtestesülésének 907. esztendejében költözött el a világból, tisztességgel eltemették egy patak forrása felett - amelyik egy kő mederben folyik Attila király városába – s a magyarok megtérése után e helyen, egy fehérnek nevezett templomot emeltek a Szent Szűz Mária tiszteletére.
A Gellért-legenda arról is ír, hogy éppen ez az egyedül álló, Nyugat-Európában nem jellemző Boldogasszony-Mária kultusz az - amelyet ő maga készen találva a Kárpát medencében - akadály nélkül alakulhatott át Boldogasszony néven a keresztény Szűz Mária kultuszává.
De Ipolyi Arnold püspök, Kálmány Lajos néprajztudós-pap, a boldoggá avatás előtt álló Bálint Sándor, vagy Dömötör Tekla néprajztudós - hogy csak néhány nevet emeljünk ki a sorból – szintén egyazon módon azonosítják a Kárpát-medencében őshonos magyar vallás Isten-asszonyát, a magyarok ősi hitvilágának Boldogasszonyát, a Szűzanyával.
Ám a nyugati típusú,
Holdat taposó Mária ábrázolással szemben,
az ősi magyar vallásból eredő,
Napba öltözött Babba,
az aranyló Nap glóriájában
ragyogó Istenasszony.
Ezt a Jelenések könyvében szereplő Bibliai hasonlatosságot,
azaz a „Napba öltözött asszony” készen kapott képiségét,
és lelki-szellemi kötődését használta
fel Gellért püspök ezer éve
a keresztény Boldogasszony-Mária kultusz azonosításához,
s a római kereszténység
meghonosításához.
Szent István király pedig a halálos ágyán ezt az ősi, kultikus ragaszkodást alkalmazta kiváló politikai érzékkel, amikor felajánlotta a Szent Koronát, annak országát, Magyarországot, földjét a Kárpát-medencét, az augusztus 15-én romlatlan testtel égbe emelt Isten-szülő, Mária oltalmába.
|
„...kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: »Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom...” (Szent István legendája Hartvik püspöktől) |
|
S bár a Szűz-Anya hazánk égi patrónája,
- akihez való mély ragaszkodásra a XX. Század legnagyobb misztikusa,
Pió Atya is figyelmezteti a magyarokat –
azonban az Ég királynője, Mária
ennél az oltalmazó szerepkörnél is jóval több
a nemzet számára.
István ugyanis életének legbölcsebb lépésével,
1038. augusztus 15-e előestéjén
olyan szellemtörténeti-politikai bravúrt hajtott végre,
amely a közjogban is érvényesülve
Regnum Marianum-ként,
azaz Mária Királyságaként beszél hazánkról.
Ezen a szellemtörténeti, szakrális cselekedeten
pedig földi hatalmak nem változtathatnak...
Államalapító István, az elvont emberi gondolkodás csúcsaként, a világon egyedülálló, beavató szent Koronával koronázott országalapítóként olyan egyszerre misztikus és egyben világi megoldást választott, amely kikerüli az emberi gonoszságot, a hódító hatalomvágyat, mert a mindenkori hit, vagy éppen hitevesztettség, a politika és a világi hatalom felett áll.
Hazánkat ugyanis a mennyei megdicsőülést elnyerő, a Teremtővel egylényegű erőt, Jézust magába fogadó, növelő, tápláló, gazdagító és oltalmazó - ősi magyar nyelven „bódogító” jelzővel leíró szakrális tulajdonságot képviselő, boldogító erőnek, azaz - Ég és Föld királynőjének: Boldogasszonynak az uralmába ajánlotta.
A XXI. század hajnalára a teremtett világ törvényszerűségeit megvető, erkölcsi nihiltől szerteszét zuhanni látszó világban pedig mindez erőt, tartást, igazodást kölcsönöz a jelenkorban élő magyarság számára.
Mária Királyságának, Magyarországnak a történelme
az elmúlt 1000 év alatt ugyanis bőségesen bebizonyította,
hogy a Regnum Mariánum Ég és Föld között köttetett szövetségét,
s az általa képviselt ősidőkbe nyúló
„spirituális kötőanyagot”
bár le lehet tagadni,
az augusztus 15-i ünnepet szendergő állapotban lehet tartani,
Mária Királyságát idegen földi hatalmakkal föl lehet darabolni,
el is lehet foglalni,
sőt alattvalóinak ősi múltját is meg lehet hamisítani,
vérvonalát is ki lehet gúnyolni,
s még a származását is meg lehet próbálni megmásítani,
azonban ez az - Isten és a beavatott ember,
azaz az Ég és Föld között köttetett - szakrális szövetség,
a történelem leggonoszabb gondolatainak ellenében is
mindig érvényt fog szerezni magának!
Mert - szakrális szövetségről lévén szó – igazsága a néplélek mélyén, a nemzet lelkiismeretében, s a magyarság közös tudatalattijában mindig benne él!
Isten éltessen Magyarország!
Tisztelt Olvasó!
Ha Ön is szeretne értő részévé válni a világi történések szellemi, spirituális hátterének, iratkozzon fel a Magyar Planétás honlap értesítőjére, hogy - kikerülve a közösségi média cenzúráját -, közvetlenül a szerző honlapjáról, elsőkézből értesülhessen az aktuális cikkekről és tanulmányokról!
Bízom benne, a Magyar Planétás írásai szellemi útmutatásaival, lelki hangolódással, a tudat tágításával fölemelik az olvasót az emberi idő szűkre zárt határaiból a kozmikus idő mennyei határtalanságába!