Magyar Planétás

Március 8. nőnap. Azonban az üres ünneplés helyett, inkább gondolatébresztő, közös gondolkodásra hívom az olvasót! Mert mindaz a világi zűrzavar, a mely körbevesz bennünket nem más, mint a teremtett világot működésben tartó két pólus, az aktív és passzív erőterek - nagyon lecsupaszítva a dolgot, a férfi és női gondolkodásmódnak, habitusnak, életszemléletnek és cselekvésnek  az - energetikai kibillenéséből fakad. Ezért...

... ha meg akarjuk érteni

- a személyes jólétünk, egészségünk, párkapcsolati egyensúlyunk,

a családi harmóniánk, gyermekeink,

tágabb kitekintésben a társadalom, a bevándorlás,

a természeti anomáliák,

az Anyaföld, s a Földbolygó,

azaz - világi egészségünknek,

avagy egészségtelenségünknek,  

az okát,

akkor mélyen szembesíteni kell magunkat

az alábbi tényekkel!

Mert a női lét harmóniájából, azaz egyensúlyából, vagy annak a hiányából fakadó teremtő energia hatással van a „kétarcú”, poláris lét minden jelenségére. Az elférfiasodott női lét, viselkedésmód, habitus, társadalmi szerepkör, s vele párhuzamosan, ennek szerves-, energetikai következményeként az elnőiesedett férfilét, majd sokadik következménye az az életellenes nemtelenség, a modern-kori nemi identitászavar pedig „igyekszik” mélyen megváltoztatni szűkebb és tágabb értelemben is az életünket: gyermekeink jövőjét, családi-, nemzeti identitásunkat -,  még ha furcsán hangzik is, de hatással van a Földbolygó energetikájára is.

E látszólag eltérő gondolatok, anyagi-fizikai létünket érintő jelenségek és a női létezés, identitás között ugyanis energetikai párhuzamosság, szellemi-spirituális ok-okozati összefüggés rejlik. Miért? Mert...

 ... a világot működésben tartó két elv közül a női, passzív energia, a Nő, maga az életet adó testi-lelki és szellemi „csatorna” a lelket befogadó „lakhely”, a láthatatlan Mennyei birodalom és a testet befogadó „lakhely”, az emberi életnek otthont adó Földanya között. Ez a szerves, közvetítő, energia áramoltató, Életet éltető, gyógyító erővel bíró, női életfeladat pedig az aktív, férfi pólus, s a mindenkori társadalom részéről is védelmet, támogatást, megbecsülést kell, hogy élvezzen!

 

A polaritás egyensúlya azonban

valamikor az írott történelem hajnalán

 szép lassan kezdett megváltozni.

Az aktív pólus - a férfi akarat - irányába megbillent,

s öncélú, a másikat irányító, másokat leigázó,

hódító, hatalmi szerepkörbe ment át. 

A tévesen értelmezett aktív, férfias elv pedig

megteremtette a kiemelkedni vágyó,

vertikális irányultságú, téves hatalmi gondolkodást,

s annak az öncélú egoista gyakorlatát,

amely leigázta, s maga alá gyűrte e horizontális,

passzív, másokkal együttérző,

s ebből fakadóan másokkal együttműködő, 

testvéri szeretetre épülő,

másikat elfogadó, befogadó,

magába olvasztó, érlelő, tápláló, nőies erőteret.

 

 Amikor ez az alá-fölé rendeltség, e téves hatalmi felfogás, érzelmi-fizikai bántalmazás már nem csak egy férfi és egy nő személyes magánügyévé, de nem is "csak" egy-egy társadalmi identitássá, hanem kevesek hatalmi érdekét szolgáló egoista világbirodalmi jelenséggé tágult, akkor az emberiség közös élete letért a helyes energetikai útról. Ezzel pedig végleg kibillent a Teremtett világ aktív és passzív működési elve - az egymást támogató, egymás különbözőségéből Életet, jövőt teremtő energetikai összhangjából.

 

 Vagyis az emberiség

elárulta a Létezés, a Teremtett világ harmóniájának

és egyensúlyának a törvényét:

a poláris világ egyik felét:

az Élet a nőies, kiegyenlítő, békét teremtő,

megnyugtató, lecsendesítő, lelkiismereti féket jelentő,

passzív elvét

és annak természet adta működtetőjét:

 a Nőt.

 

Mert az emberiség történelmében ez a kibillent, torz, harcias, forrongó, versenyszellemű, gyarmatosító felfogású, önző érdekeket szolgáló társadalomkép, identitás, életfilozófia és egyéni szokásjog vette át a hatalmat. 

S ez a gondolkodásmód már rég nem értette a teremtés misztikus titkát: a Nőt. Nem értette a nőiség magasabb rendű célokat szolgáló, termő és termékeny, lelki-szellemi képességét, az eget földdel összekötő spirituális küldetését, a nőiség misztériumát. Mert ez a téves aktív elveket valló világkép és annak működtetői megalázták, megbántották, másodrendűnek titulálták a nőiséget.

 

 Azonban a teljes eltévelyedés,

a világ érzelmi "kiszáradása",

csak eztán következett...

amikor a Nő megbántottságában,

félelmében, megalázottságából fakadó dühében

és elkeseredettségében maga ment szembe

a Nagy Anyatermészet,

a poláris világ törvényeivel,

ezzel pedig saját érzelmes,

érzékeny, női természetével,

végül a Föld bolygó energetikai törvényeivel,

amelynek okán teljes energetikai,

ennek okán világi zűrzavar következett be...

 

Mert az évezredes női-férfi harc"visszavágójában", a XX. Század fordulóján, majd a Nagy háború után a megsebbzett nők - akik téves politikai, ideológiai, hatalmi szándékoknak kiszolgáltatva már évszázadok óta irracionális vérontásokra szülték gyermekeiket - érzelmi zavarodottságukban végképp elbizonytalanodtak a valódi spirituális értékükben, s ezzel a nemi szerepükben. 

Így ahhoz, hogy a férfias, aktív elvű, versenyszellemű társadalmi rendszerekben kiharcolják maguknak az érdekeiket, egy teljesen helytelen önvédelmi mechanizmust felépítve, a női egyenjogúság hamisan megvalósuló elveire hivatkozva, férfias terheket, szerepköröket, magatartásformákat és gondolkodásmódot aggattak magukra egy energetikai szempontból már amúgy is kibillent, aktív energetikájú, világuralmi terveket szövögető, hatalmi ideológiák összeütközésétől, s háborúktól véres, békétlen korban.

Hatalmas, kikívánkozó, mindeddig elfojtott, női teremtő energiájukkal, pedig elbizonytalanították a férfiakat, azaz energetikai értelemben „felborították” a szerves törvényeket. Mert a női kiteljesedni vágyás, a női emancipációban megszületett hatalomra éhes női egó, a női hatalmi akarat a férfiak feletti uralmat "termelte ki`, mind szexuális, mind egzisztenciális, mind társadalmi, mind párkapcsolati színtéren.

Azonban a férfiak és a nők addig-addig harcolgattak és játszmáztak egymással, mígnem mindketten ál-szerepkörökbe kényszerültek, elveszítve természet adta identitásukat pedig az energetikai probléma mára teljesen átfordulva, „kiteljesedett”...

 

A sokadik „követő generáció” leánytagjai

pedig már nem vágytak az elődök kiharcolt „érdemeire”:

a női és a férfi társadalmi szerepek párhuzamos,

olykor lehetetlenül nehéz összeegyeztetésére és ellátására:

a gyermekszülésre és nevelésre,

a család összetartására, 

a mindennapi háztartási feladatok ellátására...

Nem vágytak a fizikailag, szellemileg, lelkileg túlterhelt, életkedvét veszített,

boldogtalan, deformált anyai, női szerepkörre...

 

Így a torz, elfásult és a XX. Század kihívásai között feldarabolódott családi mintát minden ízében igyekeztek megváltoztatni, akár annak árán is, hogy saját maguk mondtak le női nemi szerepükről, nőiségükről, s a világi előremenetel, a szabadnak hitt élet mellett, először csak a gyermektelenséget, a párkapcsolat nélküliséget, a szingli-létet, a család-nélküliséget, az intimitását vesztett szexualitás, mások az aszexualitást, a homoszexualitást, végül a gender-ideológiát választották... Mert így látszólag nem kell képviselni, megfelelni a Teremtőtől kapott elvárásnak.

 

Ám mivel a világban bizony minden energia

– így minden kimondott szó, gondolat, cselekedetet, sőt még a mulasztás is teremtő erővel bír, 

a Nők anélkül, hogy értették volna cselekedeteik

és a kozmosz törvényeinek összefüggését -

öntudatlanul ugyan de - a férfiakat is arra „sarkallták”,

hogy a megbomlott Teremtői Rend,

a lelki-szellemi, energetikai zavara okán

ők is hasonlóan hamis identitásbeli-, téves társadalmi-,

s veszélyes politikai- válaszok mögé bújjanak...

Ezért, még mielőtt e súlyos energetikai zavar teljesen eluralná a jövőnket, s a bennünket követő generációkban e természet-ellenesség elfogadottá és követendő példává válna, itt az ideje kimondani végre: azt, ami oly sokaknak egyelőre felháborodást okoz:

az a történelmi pillanat ugyanis, amelyet női emancipációnak, modern női egyenjogúságnak, női szabadságnak hazudik a világ, az teljességgel nélkülözi a valódi spirituális egyenjogúságot, és szellemi szabadságot, hiszen nélkülözi a kozmosz hierarchikus törvényét: a teremtett világ energetikai rendjét.

 

Mert a nők ezzel az ál-spirituális

társadalmi „válaszlépéssel”

csak újabb fejezetet nyitottak a világ energetikai széttagolódásában,

annak darabjaira hullásában. 

 

Hiszen  abban a pillanatban,

amikor a Nők szimbolikusan szólva „nadrágot húztak”,

s „harcolni kezdtek a békéért” -

amely nemcsak energetikai nonszensz, hanem fogalmi képzavar -

álegyenjogúságot követelve maguknak,

valójában csakis férfias terheket húztak a nyakukba

mindenféle „modern” magyarázatokkal megtámogatva azt.

 

Azonban a kozmosz törvényét, az Élet rendszerbiológiáját, a test energetikai rendszerét nem érdeklik a „modern” magyarázatok. Mert mindeközben az ember kódolt, zsigeri működésében ott él, az ősi, női, energetikai minta, maga a polaritás egyensúlya...

 

 S akár elhazudja mindezt a modern világ,

akár nem,

akár becsapja magát egy nő,

akár nem,

a test az energetikai kibillentséget,

a téves női habitus és identitás megváltozását

megannyi női betegséggel jelzi... 

Mert bár a tudat

különféle módosító eljárásokkal ugyan becsapható,

ám a tudatalatti,

- így a test zsigeri működése -,

kíméletlenül jelez!

 

 Ezért minél többen ismerik fel a női lét passzív, tiszta lelkiismereti tükröt tartó, elfogadó, Életet teremtő, misztikus, ám egyben nagyon is kézzelfogható feladatát, a Nőiség, az Anyaság erejét, tisztelet és védelmet érdemlő szerepét: a gyermekáldást befogadó, Életnek otthont-házat-hazát adó, gyógyító erejű küldetését, abban a pillanatban megérzik és sugározzák majd e tiszta női létállapot hatalmas teremtő erejét.

S ebben a pillanatban a Nőknek nem lesz már szükségük álszerepeket, magukra aggatni az önigazolás téves útján.

 

 Ezért Isten éltesse

- nemcsak a mai napon -,

hanem az év minden egyes napján,

a felébredt, fényes tudatú és tiszta érzelmű,

a világot - s benne saját poláris párjukat,

a férfiakat is - tiszta gondolkodásra

és jobbító cselekvésre inspiráló Nőket,

akiknek a kezében van a III. évezred sorsa!

Részletek: a szerző Teremtő Nőiség című könyvéből