Magyar Planétás

„S ó, tiszta sugár te,
Mely csillogva leszállsz az egeknek fénykebeléből,
A hév nap tüzes arcáról, te is el ne sötétítsd
Hajna szelíd kebelét”

(Vörösmarty Mihály: A fürdőző Hajna / A Zalán futásából)

Különleges Nyilas Telihold "Hajna szelíd kebelén"...

2022. június 17. és 28. napjaiban, a "hajnal szelíd kebelén”, egy igen ritka bolygó együttállást, ezredéves planétafűzért tartogat számunkra az Ég. Június 17-től bő egy hétig, a júniusi égbolt hajnalhasadását megelőző órában tágabb otthonunk, a Naprendszer összes bolygója planétafűzérként egyszerre tündököl majd égbolton. A különös égi jelenséghez azonban a Nyilas égisze alatt élő magyarság számára különösen is beszédes, Ikrek-Nyilas zodiákus tengelyen, hatalmas méretben, hatalmas fénnyel ragyogó, június 14-e, önmagában is különleges Teliholdja vezet el bennünket. Ugyanis június 14-én - amikor a Hold a Földhöz legközelebb esik - ünnepeljük a Nyilas Teliholdat, amely a Földközeli jelensége okán, a szokásos Teliholdaknál is jóval fényesebbnek és nagyobbnak tűnik majd a naplementét követően. 

Ezt az önmagában is különleges, úgynevezett szuperholdat követő napokban az elfogyó Holdsarló „hajnalasszonya” ragyogja majd be az ezred évente ismétlődő égi planétasort... Június 17-től az elfogyó Hold hajnalról-hajnalra végighaladva a bolygók csillogó „gyöngysorán”, minden egyes nap, más-más arcát mutatva a pirkadatnak, más és más üzenetre hangolja majd a lelkünket, s világítja rá a tekintetünket.

Fenséges látvány, sokatmondó üzenettel...

Legutóbb ilyen égi tünemény,

amelyben egyszerre tűnt fel

a Földi létünket életerővel tápláló,

Napot „körbetáncoló” bolyongó planétasor,

Álmos unokája Taksony vezér hatalomra jutásának évében,

947-ben volt!

A júniusi hajnalok fenséges égi tüneményét pedig

Emese, s Álmos vérének utódai,

a mi utódaink,

legközelebb 2492-ben csodálhatják meg újra...

A Teremtő által szabott égi planétasor...

A planetáris gyöngysor, azaz a Naprendszer egymás után felsorakozó bolygóláncolatának az a különlegessége, hogy a Naprendszer összes bolygója csupán 105 fokos szögben, egy képzeletbeli vonalra „felfűzve”, valóban gyöngysorként lesz látható a virradat előtti sötétségben.

Közülük pedig

a személyes létezésünket „felhangoló”, öt,

szabad szemmel is látható planéta,

ritkaság számbamenő módon,

a Teremtő által megteremtett sorrendben áll majd felettünk.

Azaz pontosan úgy lesz látható a Naptól kiindulva az égen, ahogyan azt a Naptól való távolságuk szerint a Teremtő megalkotta, elrendelte, Éppen abban a Teremtői Rendben, s ahogyan azt az „iskolában” megtanulta az ember... Az egy képzeletbeli sorban felsorakozó, szabad szemmel is látható öt, úgynevezett „személyes planéta”: a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz 3 óra 30-kor lesz a legszebben látható a virradat előtti sötét égbolton. Melléjük, a 105 fokos laza együttállásba, felsorakoznak a szabad szemmel nem látható, úgynevezett transz-szaturnáliák, azaz a Szaturnuszon túli bolygók is. Azok a távoli planéták, amelyek mundán asztrológiai értelemben mindig a nagy társadalmi jelenségek mozgatórugói... Így az Uránusz, a Neptunusz, és a Plútó, valamint a Vesta kisbolygó is a többiekkel együtt tündököl a hajnali égbolton.

 S hogy miért e nagyhatású, június 14-i Telihold előtti órákban beszélünk e 17-től látható égi tüneményről? Mert az évezredenként, íly módon együttálló, a Teremtő által „sorrendbe szedett” planétasort, a különleges méretű és fényű  június 14-i Telihold „indítja útjára”. Ezzel pedig  - "lelki mozgatórugónk", a Hold, saját „feladatához” méltó módon - minden egyes nap, más és más üzenetre hangolja lelkünket, s világítja rá tekintetünket, a lelki és szellemi ébredés reményében...

S ha mindez nem volna „elég,

a Teremtő még rátesz egy „lapáttal”...

Mert az Isten teremtő hatalmát szimbolizáló Fiastyúk csillagkép,

a béke, a szerelem, s a máriás lelkület bolygószimbólumával,

a Vénusszal „ölelkezve”

tündököl majd a hajnali pitymallatot megelőző égen.

Ám mindez a matéria,

az igen fényesen tündöklő anyag.

De vajon mit üzen az a rendező elv,

ami e fölött áll?

A rendező elv

azonban nem az ember tudományos gondolkodása,

hanem maga a Teremtő Úristen...

Akinek más lehetősége nem lévén

szimbólumokkal, analógiákkal, jelenségekkel,

égi jelekkel üzen,

akkor is, ha tudunk olvasni az égi jelekből,

s értjük a jelzés szándékát,

s akkor is, ha nem...

Mert „mindig hajnal előtt legsűrűbb a sötétség.” - szól a mondás. S valóban a figyelemfelkeltő, igen intuitív égi jelenség, a rendre, a Kozmosz rendezettségére, az életünkben való rendteremtésre szólít fel a világi ésszerűtlenség, a mesterséges  politikai, gazdasági, energetikai káosz, az igaztalanság, és a gyarló emberi hatalom vélt határtalansága ellenében...

A Csízió olvasói pedig megszokhatták már, hogy a sokhelyütt olvasható lélekömlengő trillázással, s a spirituális önáltatással ellentétben, igyekszik más fényszögből megvilágítva, szakrális szintre emelve szólni a bennünket körbeölelő kőkemény valóságról, az emberiség előtt álló világi jelenségekről, s a Jóisten által elénk tárt választási lehetőségekről.

Ez most sem lesz másként...

Innen folytatatódig hamarosan a beszédes bolygósor üzenete!