Magyar Planétás

Hogy mi a magyar? Tettük fel a kérdést előző részben, amelynek a megválaszolásához azonban elő kell venni 

- a racionális gondolkodás információhalmaza mögötti szerves összefüggésekre épülő, analógiás gondolkodást,

- az évszámokból, nevekből, történelmi eseményekből álló horizontális, történelmi tudásunk mögötti, égig emelkedő, vertikális, szakrális történelmet, 

- a múltszázadban meggyötört néplélek mélyéről, a nemzet közös tudatalattijából feltörő szívmelengető, bizsergető „magyar érzést”,

- az indivídumon túli nemzet-tudatnak, a nemzet közössége fölött „lebegő”, úgynevezett Tudat feletti régiónak az égben gyökerező, egyetemes szellemiségét,

- s a lelket nyugtató, közösséget megtartó magyar vallási tradíció mögötti kozmikus Isten-tudatot!

Mert mi a magyar? 

Nem „csak”...

- egy elszigetelt népcsoport Európa népei között,

- nem csak egy különös tradíciókkal, népi kultúrával, dallamvilággal, néptánccal rendelkező, a világot különlegesen nagy tehetségekkel szolgáló nemzet neve,

- de nem is csak egy - valaha méretében - is nagy befolyással bíró ország mára kicsinyített, magvába sűrűsödött mása,

- sőt nem is csak egy – ősi gyökerű, a világ mély, szellemi értelmzéséhez bennünket hozzásegítő, számunkra felemelően szép, az idegeneknek pedig megtanulhatatlanul nehéz - nyelv a sok közül, hanem: 

 

...a magyar, egy eszme.

 

Egy szellemi idea,

 az önmagát újra és újra feltámasztani képes 

Éltető elv.

 

Magyarnak lenni pedig 

az ehhez a rendező elvhez való rendíthetetlen, 

eltántoríthatatlan, megfélemlíthetetlen,

bátor ragaszkodást jelenti.

 

S - aki nem próbálta, nem is tudhatja, hogy -, 

ennek az életet mindig újrateremtő

szerves törvénynek a követése 

szabaddá teszi az embert.

A szabadság népe...

 

Mindig is ezt mondták rólunk az idegenek is, s bizony, 

mi Thököly és a nagyságos fejedelem, Rákóczi népe vagyunk. 

És akiért - igazából - a harang szól: Hunyadi Jánosé és fiaié: a mártír Lászlóé, s az igazságos Mátyásé, 

és a hon újraalapítójáé, IV. Béláé,

meg az amazon szívű nagyasszonyoké: a bátor Zrínyi Ilonáé, a hős egri nőké, meg az elszánt Kanizsai Dorottyáé,

és a tiszta, boldogasszonyi minőséget hordozó táltos királylányoké: Szent Margité, Erzsébeté, Kingáé és Hedvigé.

Meg a karddal és pennával harcolóké, Petőfié és Zrínyi Miklósé, no meg

a misztikus tollú Arany Jánosé, Wass Alberté és Reményik Sándoré.

 Más és más történelmi korok, más és más szabadságharcosaié, a valódi szabad gondolkodóké.

Mert mi is az csupa nagybetűvel írott szó:

SZABADSÁG?

Isten végtelen, mindenkit magához ölelő, önzetlen szeretet-elve. Az egyetlen önmagát újrateremtő éltető elv, az igazi perpetuum mobile. Az az éltető ritmus, az a szó szerinti, földöntúli hajtóerő, amely a véráramot lüktetésbe hozza, a szívet mozgásban tartja, az emberi életet hajtja. Oly hatalmas vonzerővel bíró érzés, amiért magyar hősök áldozták az életüket, s a vérüket.

 

De vajon honnan jön ez a földöntúli, kozmikus hajtóerő?  

S vajon miért érezzük úgy, hogy nekünk magyaroknak 

nagyobb nehézségeket tesz a vállunkra a Jóisten?

Mert 

az Isten által teremtett világban, 

a kozmoszban nincsen demokrácia. 

 

Mint ahogyan a mi kis kozmoszunkban,

az emberi testünkben sincsen... 

A demokrácia ugyanis a történelmet író, 

hatalomra éhes, 

lelkiismeretét bármikor harminc ezüstért eladni képes 

emberi ego, a kis én fifikás szüleménye...

 

A kis én felett álló, képmás arcú, Felettes Én pedig jól tudja,

hogy ahonnan a halhatatlan részünk,

a Lélek jön, a mennyei világ, 

a Kozmosz világa, 

ott nincsen demokrácia. 

csakis hierarchia...

 

Mert az égi világban - tágabb otthonunkban, a Naprendszerben - a Napnak sem ugyanaz az dolga, mint a Holdnak, vagy a bolygóknak. 

S jól néznénk ki, ha lelkünk földi otthonában, a testünkben demokráciáért kiáltana a vesénk, hogy márpedig ő a szív, vagy éppen a máj helyére és feladatára vágyik...Nagyjából néhány másodperc alatt összeomlana az élet rendszerbiológiája.

De ha az Évkör természeti rendjében a Bika naptári időszaka helyet cserélne a Nyilaséval a nagy Anyatermészet is először megzavarodna, majd összeomlana. Nos...

 

... ennek a megzavarodásnak és összeomlásnak

a legvégső határán áll az ember által alkotott világ, 

amely önhatalmúlag kivette magát az Isten által teremtett világ rendjéből,

mert elhitte, hogy okosabb, erősebb nála,

s nincs is szüksége a természet mindenre ható törvényére,

magára a Mindenható Istenre...

A Csízió oldalain felforgató erejét előre jelzett, s elsőként Korszakkapunak titulált, 2020-as évben, s a vele induló évtizedben, a mély gödör szélén való billegés utolsó másodpercében azonban ideje volna felfogni végre, hogy

 

a Teremtett Világban

hierarchikus rend van.

Ám 

ennek a hierarchiának

nem ember, hanem 

a Teremtő áll az élén.

 

Ezért is hívják tágabb otthonunkat,

a világegyetemet Rendnek, 

azaz Kozmosznak.

 

S e hatalmas, szakrális rendszerben más és más feladata van mindennek: más a Bika csillagképnek, s más a Nyilasnak, de más hárul a Tejútra is. Így: 

 

más feladat hárul a földi világra vetítve a népek, nemzetek sokaságában is 

a Nyilas égisze alatt „működő”, a Nyilasság archetípusát hordozó,

magyarul gondolkodó és érző, magyar nemzetre is,

amely eredetmondájában, a magyar mitológiában

egészen a Szent Lélektől, 

- a Lelkek útja, az Isten útja, a Hadak útja, azaz - 

a Tejút felett szárnyaló Lélekmadártól,

a Turultól származtatja magát.  

Ez az oka

 - a Magyar Királyság egyedülálló apostoli rangjának, 

 - ez volt az oka a középkorban az Európa-szerte oly megbecsült magyar királylány feleségeknek is, mert akkortájt még úgy tartották, hogy az utódlásban, s egy ország sikerében bizony jelentősége van az eredetnek, az égi vér tovább örökítésének. 

- Erre a vérvonalra hivatkozva lépett trónra minden magyar király az Árpád-ház kihalása után is.

- Ehhez az égi eredethez való erkölcsi igazodás, ragaszkodás az oka, hogy a Turul-Árpád királyi dinasztia a világon egyedülálló módon a legtöbb szentet adta a világ Kereszténységének, s nemcsak a magyar, hanem az idegen királyi házak javát, jólétét, sikerét is szolgálva ezzel.

- S ez az oka a világon egyedülálló beavató koronánk jelentőségének, küldetésének, különleges jogrendjének, amelyben a mindenkori király, vagy az országot kormányzó személy, olyan égi megbízatás alatt áll, ahol a Főhatalom magáé a Szent Koronáé, azaz Istené, s ahol az államhatalom a magyar nemzettől ered, amely a beavató koronával való megkoronázás útján osztja meg a hatalmat a vezetővel.

Az uralkodással járó anyagi javak, birtokok pedig, amely maga az ország teste, amely nem ember, nem a mindenkori király, hanem a Szent Korona, azaz Isten tulajdona.

 

Nos - többek között - 

ez az az óriási különbség a szavazatokért gazsuláló demokrácia

és a szakrális királyság között...

 

S hogy miért is akarták oly sokan a történelem folyamán megkaparintani, s átprogramozni a Szent Koronánkat, amelynek léte számunkra erkölcsi mérce, igazodási pont, isteni törvény, kapocs ég és föld között? Mert az ellenségeink szemében oly erős mágikus fegyver, amely, ha olyan kezekbe kerül - néhány másik szakrális tárggyal, mint Atilla kardjával, Longinus lándzsájával, vagy éppen a frigyládával egyetemben - a világi és szellemi hatalom birtoklását szolgálhatja. 

Ám még mielőtt fellengzős kivagyisággal vádolná a szerzőt, a dolgok lényegét, az Élet szellemi törvényeit nem értő ember, jelentsük ki:

a magyar néplélek közösségéhez tartozni,

- nem valamiféle önhitt büszkélkedésre okot adó,

kéretlen, ölünkbe hulló ajándék,

- nem is a felhőtlen élet különös szerencséje, 

- de nem is a sérült önbecsülés és a tudatlan kishitűség által szított nevetség,

vagy a hatalomféltés gonosz élcelődésének a tárgya,

- hanem komoly, valójában másokat szolgáló szellemi kihívás. 

Rendkívüli áldozatokkal járó, 

az isteni mérték melletti rendíthetetlen elköteleződés.

 

 

Mert bizony 

- aki valóban törekedik rá tudja-,

milyen komoly kihívás az Egyetemes Igaznak,

s jónak megfelelni... 

 

Ugyanis komoly feladat a mindennapokban Istent az emberi egó öncélúsága fölé emelni. Nehéz megbízatás a magas fokú erkölcsiséghez, magához Istenhez való igazodás alapján gondolkodni, dönteni és bátran – akár eltérve a megtévesztett „fősodortól” - cselekedni. Elég csak szertenézni, hová fajult az elhomályosult, kifordult, lélek és lelki ismeret nélküli ön-tudat által vezérelt világ.

Mi magunk is térdre zuhantunk, megrogytunk, többször majdnem meg is haltunk már a történelemben... mert megtagadtuk őseinket, gyökereinket, égig érő hitünket. Ám legrosszabb pillanatunkban is élt és él ma is, sőt gyarapodik az a kritikus tömeg, az a mag, az a mennyiségű józan, lelkiismeretes, az Élet értelmét tisztán látó magyar ember, aki nem alkudott, ha az Igazságról volt szó.

Folytatjuk...

 

Hogy mindezek után, hogy mit szimbolizál az Ikrek-Nyilas zodiákus tengely, a Nyilas csillagjegy, s annak égiszéhez tartozó magyar szellemiség? s hogy mi az a valóban földöntúli erő, amely a magyar nemzet megtartását biztosította? S hogy mit jelképez ősi mondáink, népmeséink, legendáink, népdalaink csillagösvénye, a Tejút? Végül mit jelentek ezek a kozmikus összefüggések ránk, magyarokra nézve, itt a földi valóságban? Azaz mi a magyar? Nos, innen folytatjuk...