Magyar Planétás

Most, amikor a fejünk felett haladó áldott Nap Ikrek csillagjegybe lép, s általa mi emberek az évkör azon szakába érkezünk, amely a Nap égi haladásának - azaz a Zodiákusnak - és az arra merőleges, fölénk boruló csillagmiriádból rajzolódó Tejútnak a kereszteződése, álljunk meg egy pillanatra, s gondolkodjunk el a magyarságunkról, a küldetésünkről, nehézségeikről, s jelenlegi, világi kihívásainkról! Miért? Mert bár a mindennapjainkat megvilágító, így gondolatainkat is felvilágosító áldott Nap Ikrekben jár - hiszen a május 22-vel kezdődő hónap az Ikrek az védelme alatt áll -

a Csízión oly sokat emlegetett polaritás,

kétarcú törvénye szerint valójában mi,

az Évkör Ikrek-Nyilas tengelyén járunk.

A Tejút és az ekliptika „keresztútján”,

a csillagmítoszi hagyományainkból,

mondáinkból, népmeséinkből

oly jól ismert Világfa „tetején és tövén”...

A legrégibb közel-keleti kozmológiák a világ teremtésének a történetét, így a Bibliai teremtéstörténetet is az emberiség történelmének arra az időszakára teszi, amikor a „minden dolgok kezdete”, vagyis a téli időszak utáni, tavaszi újjászületésnek, az Élet újraszületésének, a természet megújulásának, a Kikeletnek az időszaka, azaz a csillagászati tavaszpont Ikrekben járt - írja Jankovics Marcell. Hiszen:

az emberiség ősnépei

az égre tekintve az Égbolt képeihez igazítva alkották meg hiedelmeiket,

szellemi és fizikai „igazodási pontjaikat”,

így az első teremtésmítoszok Bibliából is ismert "főszereplői":

az első emberpár, ezért az Égi Ikreket,

a Tudás Fája pedig természetszerűleg magát

a Tejutat szimbolizálta.

Ezért az Ikrek-Nyilas évköri időszak kozmológikus kettőssége egyből a magyar csillagmítoszi hagyományokhoz, s ősi mondavilágunkhoz vezet el bennünket... Hiszen:

az Ikrek, azaz az Ikerhérosz kettőse nem más,

mint a csodaszarvas-mondánkból ismert

Hunor és Magyar kettőse,

 - Castor és Pollux égi páros csillaga -,

kik az égi nagy vadász,

az Ikrekkel átellenben „élő”,

Nyilasban „járó” Orion,

azaz Nimrud ősapánknak a két daliás fia.

Maguk a Tejúton „járók”...

 S mivel az ősi kozmológikus hagyomány bennünket, magyarokat a   Nyilas égiszéhez rendel, ezért most annak évköri "tükrében", az Ikrek évköri időszakában, ha meg akarjuk érteni a magyar néplélek minőségét, a nemzet égi gyökereit, az ebből a minőségből fakadó feladatainkat, akkor érdemes az égre tekinteni!

Érdemes boncolgatni,

a nemzet tudatalattijában élő, belső működésrendet,

a nemzet fizikai működését alapjaiban befolyásoló belső hajtóerőt...,

valamint azt is, vajon milyen feladatot hordoz ez a hajtóerő, s miféle más erőnek állhat az útjában? Ezért, "itt",  az évkör ezen „tükörtartó” időszakában

- időszerű, hogy elgondolkodjunk azon, vajon mi végre a jelenkor aránytalanul jelentős, „kitűntető” figyelme, "demokrácia-féltése" egy ilyen kicsiny, a világtérképen is "alig látszó" országnak?

- S miért akartak bennünket az ellenségeink oly sokszor már a föld színéről is eltörölni?

- Mi lehet az a földöntúli erő, ami mégis megtart bennünket?  

- S vajon miért érezzük úgy, hogy nekünk magyaroknak nagyobb nehézségeket tesz a vállunkra a Jóisten?

- S vajon miért bántják a magyart? 

Miért akarták - a Kárpát-haza és a Turul dinasztia alapítójától,

az Atillától számolt - több mint másfélezer éves európai történelmünket

a föld színéről is eltörölni? 

- S miért folytatták István alkotásának, a világon is egyedülálló apostoli királyságnak, az Égi mintaként szolgáló Archiregnumnak, mint „minta-királyságnak”, a minden földi hatalomtól független Magyar Királyságnak egy ezredéve alatt is - a német-római, a tatár, a török és Habsburg hódítók - a tovább morzsolást, a történelmi „radírozást”, a jogtiprást, az ellehetetlenítést, a bekebelezést, a megsemmisítést? S miért folytatták a trianoni megcsonkítással, a kommunista átprogramozással és történelemhamisítással, a magyarságtudat és a magyar lélek kilúgozásával, végül a jelenkori szivárványos internacionalizmusban való felhígításával és önsorsrontásra buzdítással?  Vajon miért?

Kik vagyunk mi,

s ki a mi ellenségünk? 

S miért nem bírnak mégsem velünk? 

Miért nem porladtunk el a történelem viharaiban, 

s miért élünk még mindig?

Mi lehet az a földöntúli erő, 

amely megtart, táplál, s ezredévnyi "igyekezet" ellenében

is egyre csak éltet bennünket?  

Azaz, mi a magyar?

(Innen folytatjuk...)