Magyar Planétás

Amint az emberi létnek tükröt tartó nagy Anyatermészet is

ilyenkor teljesíti be éves győzelmét a sötétség felett,

úgy az emberi lélek is ebben az időszakban arathatja saját belső győzelmét,

a saját belső sötétsége:

félelmei, emberi gyarlósága, öncélú, akarnoksága, 

hitetlensége, önzősége, természetellenes gondolkodása és viselkedése,

azaz saját sötét oldala felett.

Mert a régiek,

akik még értették és hitték a természet rendjét,

a csillagok járását, az idő fordulását, s a napfordulatok misztériumát,

tudták, hogy a Nyári napforduló napjaiban

a földi létet biztosító világosság kiteljesedését ünnepli az ember.

Az Év delelőjének, az évkör “tetejének”, a Nap fordulatának e szent pillanatában, a legtöbb fény árad a Föld északi féltekén az emberi világra.  Mert a fejünk felett haladó áldott Nap Ikrek csillagjegyből, a Rákba lép, hogy a bolygó északi félgömbjén, a Ráktérítő magasságából merőlegesen, az “Ég tetejéről” ontsa ránk éltető, olykor perzselő sugarait.

Nappali Fővilágosítónk ilyenkor Június 20-ról 21-re lép, hogy csillagászati értelemben a legkevesebb sötétséget a legtöbb Fény váltsa, s ezzel egy új korszakba lépjen az ember-élet, s vele összhangban pedig új minőségbe lépjen az ember-lélek. Mert:

a létezés e fényes, tér-idő kereszteződésében,

a szakrális év fordulópontján, áldott helyen,

őseink tüzes szokásrendjét őrizve,

áldozati helyen jár az élet,

amely szimbolikusan az emberi tudat

fényesedését szolgálja.

Éppen ezért a régiek hitében

a Napkerék égen való tovagördülését szimbolizáló fordulóponti nap

- az egyensúly állapotából kibillent világ

és a benne élő ember megtérését -

az Életet adó Fényhez,

a szellemi világossághoz,

az Istenhez fordulását jelképezte.

Eleink úgy tartották, hogy amint az emberi létnek tükröt tartó nagy Anyatermészet ilyenkor teljesíti be éves győzelmét a sötétség felett, úgy az emberi lélek is ebben az időszakban arathatja saját belső győzelmét, a saját belső sötétsége: félelmei, emberi gyarlósága, öncélú akarnoksága, hitetlensége, önzősége, azaz a saját sötét oldala felett.

A ma embere ezért,

ha tudatosan mozdul együtt a természettel,

akkor számára is időszerűvé válik az új,

a fényes idő kiteljesedése.

Rajtunk áll,

élünk-e a természet adta lehetőséggel!

Éppen ezért a Napfroduló napjaiban a Nap-tisztelő népek, így őseink is tüzeket gyújtottak, hogy átugorva segítsék a Napot tovább haladni égi útján. Ezzel a mágikus rítussal a természettel egy húron pendülő, az Anyatermészettel együtt rezgő, tudatos ember a saját belső napját, isteni magját, saját magát segíti át azon a fordulaton, ahol - bár csak percekben mérve, még ha hihetetlen is a tomboló nyár közepén – de a napos órák csökkenésével – lassan-lassan készülődik már a befele fordulás, az elmúlás ideje...