Magyar Planétás

A Nyári napforduló harmadnapján, június 24.-én - ahogyan Jézus tisztelettel fogalmazza -, az „Égő és Világító lámpást”, azaz Keresztelő Szent János napját ünnepli a keresztény világ. 

Az Írás szerint

János hat hónappal előzte meg világra jöttével a Megváltót,

ezért míg a „Világ világosságát” azaz Jézust,

az év legsötétebb napját,

a Téli napfordulatot követő december 24-én ünnepli a keresztény naptár,

addig az Úr előtt járó,

születését hat hónappal megelőző „Világ lámpását”,

Keresztelő János születése napját,

vele átellenesen a szakrális évben,

a Nyári napfordulatot, azaz legfényesebb naptári napot követő harmadnapon

ünnepli a világegyház.

Így vált Jézus születésnapjával, a sötétségbe Világosságot hozó, Fény Fiú, azaz Jézus születésnapjával szemközt, a fény kiteljesedését követő harmadnapon a „Világ lámpásának”,  azaz „az Úr előtt járó”, Jézus eljövetelét hirdető, Keresztelő Jánosnak az ünnepévé. (A keresztény hagyomány kitüntetett figyelmet szentel az „Úr előtt járó” Jánosra. A szentek ünnepnapja ugyanis, a szentek Égi születésnapjához, vagyis haláluk naptári napjához kötődik, nem pedig földi születésükhöz. Kizárólag három személy, Mária, Jézus és Jézus unokatestvére, Keresztelő János az, akiknek a földi születésének – s nem égi Mennybemenetelének - a napján ünnepli személyüket a keresztény naptár.)

"...Neki növekednie,

nekem pedig kisebbednem kell."

- mondja magáról János. Hiszen a bölcs naptárkészítők - akik tökéletes összhangba hozták a kozmosz szabályait és a keresztény ünnepkört - tudták, hogy az év delelőjét, június 21-ét, követő János napon - ha csak egy arasznyit is -, de rövidülnek már a nappalok. Az évkör átellenes pontján, a Téli napfordulatot harmadnapra követő Jézus születése után pedig hosszabbodnak azok. 

Eszerint az analógia szerint említik Szent Jánost többször is égő szövétnekként, s ezért mondja Jézus, hogy János „Égő és világító lámpa volt” (Jn.5,35), ki a Messiás eljöttét hirdette egész életén át. Innen ered az elnevezés a János Nap környékén, a lépésről-lépésre növekedő sötétségben rajzó, az egyre hosszabbodó éjszakában ezernyi lámpásként világító szentjánosbogarakról...

János vízzel,

Jézus Tűzzel keresztel...

 A kozmológia az évkör két felét

a növekvő és a csökkenő fény okán, két félévre osztja. 

A Jézustól-Jánosig tartó,

azaz december 21-től Június 21-ig

a növekvő Fény fél éves időszakát a fényes Nap félévének szentelte,

míg, a Nyári napfordulótól a Téli napfordulóig tartó,

vagyis János naptól Karácsonyig tartó időszakot,

a hanyatló Nap,

azaz a fény befelé fordulásának

és a sötétség növekedésének az időszakát,

a Hold félévére „keresztelte”...

Ez alapján a természeti jelenség okán mondja a kozmológia szimbólumrendszerét használó keresztény hagyomány, s maga az Írás is, hogy „míg Keresztelő Szent János vízzel keresztelt (Hold szimbólum), addig Jézus tűzzel fog keresztelni”. (Nap szimbólum).  Így válik a kozmológia törvénye szerint János, a "tüzes" Nap előtt, azaz Jézus előtt járó, „hanyatló Nap”, azaz a "vizes" Hold szimbólumává.

„...jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról”

A szimbólumok ősi tanát alapul véve a Világosság sötétség fölött aratott győzelmét hirdetve mondja az Írás Jánosról - aki már az évkör befelé forduló időszakában hirdeti a világosság eljövetelét - hogy: "Nem ő vala a Világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról”. Hiszen János a kereszténységben betöltött szerepe, hogy utolsó prófétaként, Jézusról az Igazság Napjáról, a Világ Világosságáról prófétáljon. Azaz:

mivel "nem ő vala a világosság"

- hiszen János „csak” a befelé forduló, sötétedő időszak,

a „Hold” szimbolikus megjelenítője

- ezért ő Világosságot, azaz a Napot,

az Igazság Napját,

vagyis a sötétség óráiban megszülető a Fényt,

azaz Jézus eljövetelét hivatott hirdetni

a keresztény hagyományban...