A régiek kik még értették és hitték a természet rendjét, a csillagok járását, az idő fordulását, s a Napfordulatok misztériumát, tudták, hogy a Nyári napforduló napjaiban a földi létet biztosító világosság győzelmét ünnepli az ember. Olyan áldozati helyen, olyan égi, s földi “találkahelyen” jár az Élet, amely többszörösen is az emberi tudat fényesedését szolgálja az arra méltó, értő ember számára.
Mint tudjuk, az Év delelőjének, az évkör “tetejének”, az év legfényesebb napjának nevezett Nyári napforduló szent pillanatában árad a legtöbb fény a Föld északi féltekén az emberi világra. Hiszen:
a fejünk felett haladó,
mindent tudati megvilágosodásba hozó, áldott Nap
Ikrek évköri időszakának a legvégéhez érve,
2024. június 20. estéjén,
a Rák csillagjegybe tér,
hogy a Földbolygó északi félgömbjén,
a Ráktérítő magasságából merőlegesen,
az “Ég tetejéről” ontsa ránk éltető,
olykor perzselő sugarait, hogy
általa egy új féléves korszakba lépjen az ember-élet,
s vele összhangban pedig
új minőségbe lépjen az ember-lélek.
A létezés e fényes, tér-idő kereszteződésében, a szakrális év fordulópontján, a nyári napforduló napján azonban többszörösen is áldott helyen jár az Életünk…Nemcsak azért mert az emberi létnek tükröt tartó nagy Anyatermészet ilyenkor teljesíti be éves győzelmét a sötétség felett, hanem mert:
az évkörben,
a Nyári Napfordulat szent helyén,
az Ikrek végén "járó" Nap,
éppen az “égi iránytűvel”, a Polaris-Sarkcsillaggal,
a “Menny kapujával”,
a Menny kapujában együttállva áll útmutatóként előttünk…
Az Égbolt egykor legfontosabb fénylő iránytűje,
a hajóst, a vándort, a pusztai népek pásztorát útbaigazító Sarkcsillaga,
másnéven
az “Aranykaró” körül köröznek ugyanis
az éjszakai égbolt csillagai.
Éppen ezért a régiek,
“Égi cöveknek”, “a Világ köldökének”,
a “Kormányzó csillagnak”,
s a Menny Kapujának is nevezték
ezt a kitüntetett helyen “lecövekelt” Sarkcsillagot, amelyet
a Föld bolygó forgástengelyének meghosszabbításával
kereshetünk meg az "Ursus Minor",
azaz a Kismedve csillagképben,
a fölénk boruló égbolton.
Nem véletlen, hogy az "Ég nagy és tisztességes urát” - ahogyan keleten hívják a Polarist - fizikai és szellemi értelemben is nagy tekintély övezi ősidők óta, hiszen valóban az Égbolt “sarokköveként “körülötte forog a világ…
Olyan
sarokpont,
amelyhez fizikai és szellemi értelemben is
jó igazodni, s rendeződni…
Ezért a Nyári Napfordulat szent napjai is
olyan irány- és útmutató napok,
amelyek a tekintetünket, s szellemünket
képesek a legmagasabb szintre emelni.
Az évkör legfényesebb pillanata, a “Fény-Kapu” , ahol fizikai és szellemi értelemben is emberi világunk ilyenkor jár, ezért is ihlette meditációra, kultikus szertartásra ősidők óta az embert. Ráadásul az Ikrek-Nyilas zodiákus tengelyen, az Ikrek időszak végén "járó" nyári Napforduló idején, az Orion, azaz a “Nagy vadász”, “nagy lépést” szimbolizáló lábával - a csillagkép alfa csillagával -, a Betelgeuse állócsillagával is (naptári értelemben) együtt áll ilyenkor a Nap.
Ő a magyar csillagmítoszi hagyomány Nimródja, az ikrek, Hunor és Magor atyja, ki egyszerre uralja az égi egyenlítő által kettévágott alsó és felső világokat, azaz szimbolikusan a látható, földi, anyagi lét és a”láthatatlan”, szellemi világ közötti harmonikus egyensúlyt. Eközben a kezével a “Lelkek útjához”, a Tejúthoz érve, az isteni minőségbe emeli az oda igyekvő emberi lelket, lábával pedig - amely a lépés, az ugrás szimbóluma -,belelép az égbolt misztikus folyójába, az itt eredő Eridanusba…
Vagyis éppen itt,
ezen a kiemelt fontosságú égi-, s földi találkahelyen indul
az Élet folyama, az Égbolt misztikus folyója is,
amely az arra méltó lelket,
az önmaga sorsát magasabb dimenzióba emelő embert,
“a belső úton járásra”,
az önvalónk megértése általi megvilágosodásra sarkallja,
hogy az út végén,
a hamvaiból feltámadó Főnix csillagkép szimbolikája által,
a Fénybe jutás irányába terelje
az arra méltó lelket…
Végezetül pedig...
a Nyári Napfordulón, e mennyei fénykapuban,
az Ikrek végi évkör-kapuval szemben elhelyezkedő,
Nyilas 28. foka, pedig
a tágabb otthonunk, a Tejút-galaxis középpontja,
ahonnan árad ránk az Univerzum lüktető életereje.
Ebből a kiaknázhatatlan lüktető, ős-erőből
mi magunk is teremtő erőket meríthetünk…
Nos, ezt az "energia-löketet" érezzük,
amikor a Napfordulat szent éjjelén,
az égre emeljük a tekintetünket…
S ezt értették az egykori Nap-tisztelő népek, így őseink is, kik az évkör ezen a fordulópontján is tüzeket gyújtottak, hogy az ég erőivel meritkezve, a tüzet, átugorva segítsék a Napot tovább haladni égi útján. Ezzel a mágikus rítussal pedig a természettel egy húron pendülő, az Anyatermészettel együtt rezgő, tudatos ember a saját belső napját, isteni magját, azaz saját magát segíti át azon a fordulaton, ahol - bár csak percekben mérve, de - indul már a befelé, "önvalónk" felé fordulás…
A jelenkor értő embere ezért,
ha tudatosan mozdul együtt e szent idővel,
akkor számára is időszerűvé válik
az új, a fényes idő kiteljesedése.
Csakis rajtunk áll, hogy elmélyült meditációval,
virgonc tűzugrással,
halk imádsággal,
vagy meghitt fohásszal
- kinek-kinek saját habitusa szerint -
élünk-e, e szépséges, természet-adta varázzsal!
Tisztelt Olvasó!
Ha Ön is szeretne értő részévé válni a világi történések szellemi, spirituális hátterének, iratkozzon fel a Magyar Planétás honlap értesítőjére, hogy - kikerülve a közösségi média cenzúráját -, közvetlenül a szerző honlapjáról, elsőkézből értesülhessen az aktuális cikkekről és tanulmányokról!
Bízom benne, a Magyar Planétás írásai szellemi útmutatásaival, lelki hangolódással, a tudat tágításával fölemelik az olvasót az emberi idő szűkre zárt határaiból a kozmikus idő mennyei határtalanságába!