Magyar Planétás

A négy őselemmel - a Tűzzel, a Vízzel, a Földdel és a Levegővel - születésétől fogva rendelkezik az ember. Oly természetes számunkra mindez, hogy elfelejtkezünk arról, milyen különleges ajándékban részesít bennünket a Teremtő! Hiszen magunkban hordozzuk az Édenkert örökségét, az Éden négy eleméhez kapcsolódó összes léttagozat valamennyi adottságát és képességét.

 

A teremtés csúcsán állva

óriási felelősséget ruházott ránk a Teremtő azzal,

hogy a nálunknál alacsonyabb léttagozatú,

azaz kevesebb őselemet “birtokló” teremtmények,

így az ásványok-, növények-, és állatok

világát megóvjuk!

Hogy vigyázzunk mindarra,

ami az Édenből megmaradt!

 

 

Az ásványok világa és a Föld elem

 

Isten szemetgyönyörködtető földi teremtményeiből az ásványvilág az, amelynek kirárólag fizikai teste van. Nem érez, nem gondolkodik, nem teremt. Egy lételemmel rendelkezik. Az ásványok egy léttagozata a FÖLD elemhez, az anyag világához kapcsolódik.

Csodáljuk őket, mert magukban hordozzák a Föld keletkezésének százmillió éves titkát. Évezredek óta hisszük, s tapasztaljuk mágneses rezgésüknek köszönhető, gyógyító erejüket. Ékszer vagy amulett formájában védjük magunkat általuk a gonosz erőktől és a betegségektől. Felmagasztosított értékükért évezredek óta háborúkat vív az ember. Államcsínyeket hajt végre lelőhelyük birtoklásáért, s legendás tolvajtörténetek szinesítik érdekességekre éhes kíváncsiságunkat. Szépségük pedig, csakúgy, mint a föld elem és a Föld bolygó minden szépsége rabul ejt, megbabonáz és lenyűgöz bennünket.

 

Amikor

bajban van az ásványvilág,

akkor elemi szempontból –

bajban van Föld elem,

s mindaz, ami szellemi értelemben

összefüggésben áll az anyag világával.

Ilyenkor azt üzeni a kozmikus világ, hogy a négy léttagozat (Föld-, Víz-, Levegő-, Tűz elem) “csúcsán álló” ember, kizárólag fizikai lényével, testi mivoltával, a fogyasztással és a birtoklással azonosítja magát. Szellemi kíváncsiságát, érzéseit, lelkiismeretét elhallgattatva, teremtő erejét nem szellemi teremtésre, s nem érzelmek teremtésére használja. Emberi létezését, boldogulását spirituális tudás, vagy hit hiányában kizárólag testi mivoltával, a fizikai világgal azonosítja, s a belső hiányérzetéből fakadó űrt, lelki nyugtalanságát, pedig anyagi pótszerekkel tölti ki. A belső, érzelmi-szellemi megújulás elhanyagolásával, az anyagi javak előtérbe helyezésével, a még több anyag felhalmozásával, spirituális értelemben, azonban “egy helyben toporog”…  Sőt ennél rosszabb a helyzet… Hiszen,

  

amikor kizsigereljük az ásványvilágot,

vagyis a Föld Anyát,

akkor saját fizikai határaink

és lehetőségeink kerülnek veszélybe.

Egy ponton túl azonban, 

már nem lesz hová “menekülnünk” 

a megválaszolatlanul maradt lelkiismereti kérdéseink,

a meg nem élt érzelmeink,

a szellemi kíváncsiságunk elől, 

mert nem lesz miből tovább helyettesíteni 

lelki, szellemi hiátusainkat... 

Itt tart most az emberiség.

 

Az anyag fétisként való tiszteletéért, a fölhalmozott, ám nem “működtetett” feleslegért, a Sorsnak búsásan meg kell fizetnünk. Addig “örüljünk”, amíg “csak” elveszítjük pénzre váltható javainkat, amikor azonban a sors fizikai kibillentségünk okán “belőlünk”, saját testünkből “kér”, az már a vészcsengő! Amikor pedig - tágabb kitekintésben - megremeg körülöttünk a Föld, vagy egy földcsuszamlás okán “kicsúszik lábunk alól a talaj”, ott már akkora a materialista szemlélet irányába való kibillentségünk, hogy tömegével kényszeríti a Teremtő, a teremtményeit arra, hogy fizikai határaikon túl, a láthatatlannal, a nem kézzelfoghatóval, azaz ISTENNEL és a tőle jövő szellemi iránymutatással is kapcsolatba kerüljön!

 

A növényvilág és a Levegő elem

Sokan esküsznek, hogy növényeik ápolása közben, ha beszélgetnek szeretett “virágtestvéreikkel”, akkor azok szebben és jobban növekednek. A növények kapták meg ugyanis az “esélyt”, hogy az ásványvilág “után, a Föld elem kivetüléséként, a szépséges fizikai testükön túl, a második léttagozattal, a Levegő elem kivetüléseként, étertesttel is rendelkezzenek.

 

Egy illatozó kertben, ha nyitott szívvel és tudatos gondolkodással vagyunk jelen, növényeink bizony kapcsolatba lépnek velünk a fizikai testüket néhány centiméterre körbeölelő étertestükön keresztül. Érzékelnek bennünket, hangulatunkat, jó és rossz pillanatainkat, s bizony növekedésük, esetleges betegségeik függnek a mi energiánktól is. Vékony aurarétegükön keresztül pedig, akár mi is pozitívan befolyásolhatjuk őket.

A sok szépet és jót vissza is kapjuk növényeinktől! A természetben, úgy érezzük szabadok vagyunk, a szó szoros és átvitt értelmében véve is, fellélegzünk… Sajátos biológiai képességük, a fotoszintézis által, tiszta oxigént termelnek, mely a további léttagozatok, az állatok és az emberek életlehetőségét biztosítja. Ha nem lennének megcsodálandó növényeink, akkor élő organizmusok sem lennének a Föld bolygón. Éppen ezért:

 

A növényvilág hogyléte,

üzenet a négy léttagozatot “birtokló”,

tudatos gondolkodás és

teremtés képességével rendelkező

ember számára!

 

Ha kiirtjuk a növényvilágot, azzal a szellemi síkon túl, olyan fizikai levegőszennyeződést “produkálunk”, amelybe egyéni szinten épp a “levegős elemű” csillagjegyekhez kapcsolódó szerveink betegednek meg, úgy is mondhatnánk, hogy elfogy körülöttünk a levegő…

 

A gondolatok és érzések közvetítésére

“szerződött”  Levegő elem

a kapcsolatteremtés, a párbeszéd szimbóluma.

Ha sérül a növényvilág,

szimbolikusan a Levegő elem,

akkor valójában a külvilággal való

kapcsolódási lehetőségeink sérülnek. 

 

 Egy emberi kapcsolat, harmonikus párbeszédet, együttműködést feltételez…Ha nem vagyunk képesek lemondani egonkról, akkor nincs párbeszéd, csak diktátum és megkövesedett vélemény van. Ilyenkor, se Istent, sem embert nem kímélve, nem hallgatunk másokra… Mert olyannyira beleragadtunk idejétmúlt álláspontunkba, hogy azt csak egy “szélsőséges fuvallat” tudja kitakarítani és felfrissíteni… Ám amikor egész közösségeket súlyt ez a bizonyos “szélsőséges fuvallat”, tornádó, ciklon, vagy éppen hurrikán, akkor – szellemi értelemben – súlyos, idejétmúlt, a Teremtő akaratát nem szolgáló, megváltoztatni valóról “suttog a fülünkbe a szél”!

 

Az állatvilág és a Víz elem

Idézzük csak fel, milyen érzelmek törnek elő hűséges kutyánk szeméből… vagy miféle öröm tör ki cicánkból, amint hosszabb-rövidebb távollét után meglát bennünket. Vagy netalántán lovunkból, ki nyerítéssel üdvözli kedves gazdáját...

A földi teremtmények közül az állatvilág kapta ugyanis osztályrészül, hogy az eddig felsorolt, két léttagozaton, az ásványok- és a növények világán túl (Föld és Levegő elem), a harmadik alkotóerővel, a Víz elemmel is rendelkezzen, vagyis érzelmek átadására legyen képes.

 

A harmadik léttagozat képviselőiként,

az állatok rendelkeznek simogatnivaló fizikai testtel,

étertestükön keresztül kapcsolódva

igazi társainkká válnak,

és érzelmi testükkel 

érzelmek átadására és befogadására,

szeretetenergia áramoltatására képesek.

 

Állataink olyan érzelmi lények, akik puszta létükkel, viselkedésükkel, kedves ugatásukkal, lágy dorombolásukkal, vagy éppen hívogató nyihogásukkal hatalmas lelki "táplálékai" az embereknek. Másrészről megdöbbentő, hogy egy nálunknál jóval nagyobb, hat-hét mázsás ló miképpen képes átvenni a bennünk lévő nyugalmat vagy éppen feszültséget és idegességet, majd testének minden rezzenésével, mozgásával, adott esetben indulatosságával miként tükrözi vissza pillanatnyi érzelmeinket. Mert,

 az állatvilágot,

érzelmek átadására,

közvetítésére

és visszatükrözésére

“szerződtette” a Jóisten.

 

Amikor bajban van az állatvilág, s csúfos emberi ténykedésünk okán állatfajok pusztulnak ki, az valójában emberi érzéketlenségünkről szól, s érzelemhiányos emberi mivoltunknak tart éles tükröt általa a sors! Mivel a Víz elem, érzelmeink kivetülése, a szimbólumok nyelvén, a lelki problémáinkról, érzelmi frusztrációnkról, szeretet-megnyilvánulásainkról mesél, minden bennünket ért “vizes” nehézség. Az Anyatermészet összes, “vizes” katasztrófája is, valójában az emberiség lelkületének, lelkiismereti hiányosságának, szeretetlenségének a tükörképe. 

 

Az emberiség érzelmi, lelki értelemben,

teljesen rossz úton jár.

Felgyorsított élete, agresszív,

hatalomra edzett, versenyszellemű gondolkodásmódja

megfertőzte egyéni életünket,

egymás vetélytársaivá tette az embereket,

felforrósította közösségi életünket,

s agresszívvé tette a nemzetek közösségét.

Ideje lecsendesíteni! 

Vagy…

különben eljöhet

az érzelmi “kiszáradás” ideje,

mely súlyos aszályokat és szárazságot hozhat.

Mert a belőlünk áradó érzelmi hiányt,

az érzelmek szimbolizálta víz “kitöltésével”,

azaz óriási esőzésekkel, áradásokkal

és a jégsapkák felolvadásával

egyenlítheti ki a Sors.

Ne adja Isten, hogy így legyen!

 

 

Emberi világunk és a Tűz elem

Végezetül, a léttagozatok “csúcsán”, a mind a négy őserővel, a négy elem összes adottságával és képességével rendelkező ember áll. Testi mivoltunk a Föld elem kivetülése, ám mivel nem egymagunk élünk a Föld bolygón, így a Levegő elem segít hozzá kapcsolataink életben tartásához. A Víz elem kivetüléseként, érzelmeinkkel vagyunk képesek elmélyíteni emberi kapcsolatainkat, s megszépíteni életünket, végül pedig - csakis ránk jellemző módon - a Tűz elem “birtoklásával”, tudatos teremtő erőink, szabad akaratunk által irányíthatjuk saját létezésünket, valamint a számunkra otthont adó Föld bolygó létét, és az “alattunk” álló összes léttagozat, az ásványvilág, a növényvilág és az állatvilág működését.

 

Ha

a kozmikus világ törvényei okán ,

a léttagozatok közül

egy is sérül,

az emberi világunk diszharmóniájáról szól!

Tisztán megmutatja, hogy

emberi létezésünk négy eleméből,

éppen melyiket hanyagoljuk el,

vagy “járatjuk csúcsra”.

 

 

Ha nem kellő spiritualitással használjuk teremtő képességünket, akkor bölcsességünk, józanságunk, tisztánlátásunk, emberségünk vész el! Életünk minden hővel, tűzzel, harccal kapcsolatos nehézsége, valójában a teremtő képesség helytelen megéléséről, öncélú, törtető, hatalomra éhes érdekeinkről szól.

 

Amikor az emberiség egy jelentős része

helytelenül használja a Teremtő által rá ruházott képességeit,

azokat rossz helyen, rossz időben

- olykor hiszékenységből, máskor túlzott kényelemből -

téves módon alkalmazza,

akkor ott a meg nem élt,

leblokkolt tűz energia

egyszercsak kitör,

s lángba boríthat, felforrósíthat mindent,

s háborgásba kergethet bennünket…

 

A globális felmelegedés “világvége” fenyegetése, valójában mindannak a helytelen érzésnek, gondolatnak, cselekedetnek és beidegződésnek a végét kell, hogy jelentse - egyéni és társadalmi szinten egyaránt -, amelynek a megváltoztatása tovább már nem tűr halasztást!