Magyar Planétás

Valóban rövidlátásról van szó, ám nemcsak fizikai értelemben... De nézzük hogyan állunk - még mindig fizikai értelemben - a cukorbetegséggel?

(idézet a Magyar Nemzet ugyanezen számából)
"A cukorbetegség elképesztő ütemben terjed a világon. Míg az Egészségügyi Világszervezet szerint 2000-ben csak 171 millió diabéteszes élt a földön, mára ez a szám szinte megduplázódott. A legdrasztikusabb növekedést Ázsia és Afrika mutatja. Ez azért is furcsa mert Afrikáról inkább az élelszerhiány, semmint a túltápláltság jut eszünkbe. Amint a nyugati kultúra betör egy érintetlennek tartott területre, az első termékek, amelyek népszerűvé válnak a cukros üdítőitalok és a gyorséttermi koszt. Így ezekben az országokban jelentősen nőni fog a cukorbetegségek száma. A Krónikus vesebetegek és végállapotú veseelégtelenségben szenvedők ötven százaléka ugyanis cukorbetegség szövődményeként lett beteg. Óriási probléma, hiszen a világon jelenleg háromszázmillió diagnosztizált cukorbeteg, mellettük még legalább ennyi fel nem ismert beteg él. További hatszázmillió állapota pedig olyan, hogy náluk a terheléses cukorteszt, -ha elvégeznék-, már csökkent cukortoleranciát mutatna. Fontos azonban, hogy a cukorbaj változatait ne vegyük egy kalap alá, mert a kifejezés valójában három igen különböző okra visszavezethető betegséget takar. A terhességi cukorbetegség a várandós nők két -öt százalékát érinti, amikor is a hasnyálmirigy belső elválasztású mirigysejtjei nem képesek a szénhidrát anyagcsere szabályozásban. az inzulin termelésére. Így ezt állandó injekciózással kell beadni a betegeknek. A diabétesz jelenkori járványokat idéző terjedéséért a kettes típusú cukorbetegség a felelős. Bár itt termelődik inzulin a szervezetben, a sejtek a rossz életmód, illetve a genetikai faktorok hatására nem képesek azt megfelelő módon kezelni. Harmadik a gyermekkori cukorbetegség. Alapvető jelentőségű tehát a cukorbetegség illetve szövődményeinek korai felismerése, hiszen sokan a szemük világát, egészséges veséjüket veszítik el a betegség komplikációjaként... Előfordul, hogy egy beteg mozog, és kerüli a szénhidrátokat, mégis hamarabb tönkremegy a veséje, mint annak, aki meg se hallja az orvos tanácsait." (Magyar Nemzet 2011. Március 5.)

Nézzük, hát a cukorhiány-cukorbetegség szellemi okait?

"Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek,
S vessem oda testemet, hogy elégessenek
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem." - mondja Pás apostol.

De mi is az a szeret?

Önzetlenség, lelki éleslátás, a kozmikus egységtudat. Ez mind a szeretet. Én és Te. Én és a külvilág viszonya. Az elkülönülés megszűnése, ahol nincs már "Én". Csakis a tudatosság legmagasabb állapotának felismerése van, ahol az "Én Te vagyok" megélése áll.

A cukor, a Vénusz bolygó analógiáinak egyike csakúgy, mint a szeretet. A Vénusz, a Mérleg jegy uralkodó bolygója az asztrológiában. Vele poláris kiegészítő pár a Marsikus uralomban lévő Kos. Míg ez utóbbi az "Én (ki a csoda) vagyok?" kérdésére ad választ, addig a Mérleg, a földi, kettős, polarizált, aktív és passzív erők együtteséből létrehozott, teremtett világban a "Te (ki a csoda) vagy" kérdését válaszolja meg.

Tehát: "Én és Te", Kos és Mérleg. Ám csakis helyes önértékeléssel lehet a társat, a közvetlen külvilágot és tágabb értelemben egy egész közösséget, társadalmat megérteni. Úgy, ha az "Én" már tudja, hogy miféle csoda Isten teremtett világában. Mert mindaddig, amíg az "Én" csak a választ keresi - ha egyáltalán keresi -, a külvilág abban a formában fog válaszokat adni, ahol éppen tart saját lelki, szellemi fejlődésének útján. Bánat vagy öröm, siker vagy kudarc, fájdalom vagy megelégedettség, betegség vagy egészség formájában. Kinek-kinek olyan válasszal, amilyennel önmaga keresésének útján haladva tanul. Mert a hamis, önszeretetre vágyó "én", azaz ego, csakis uralkodni akar az ébredni vágyó "Én" valamint a "Te is Én vagyok" tükörkép állapota fölött. Így ez a még nem felébredt kicsi "én" - mely tehát a Kos jegy uralma alá tartozik -, igen aktív, külvilágbéli, marsikusan öncélú, tehát harciasan szurkáló jellegű az önérvényesítésében. S egyáltalán nem szeretné elismerni a poláris világban a "Te" ugyanolyan egyenrangú helyzetét. Nem ad a társának, a Mérleg által uralt "Te"-nek valódi, legmélyebbről jövő (!) szeretetet. Csak hibáit látja saját tükörképének. Ilyenkor szokott megválni a másiktól...

Az elválás azonban, csak részmegoldás. Hiszen a dölyfös "én" - ahelyett, hogy valóban bele nézne a tiszta tükörbe, társának, baráti-családi közösségének, munkahelyi társainak, egész társadalmának reakciójába -, csak a fizikai síkon változtat, ám a lélek síkján továbbra is mozdulatlan marad.

Ha viszont bátorágát összeszedve belenézett e poláris tükörbe, s erős önvizsgálattal, valóban megértette, hogy éppen azt nem szereti társában, külvilágában, amit legbelül önmagában is hibának talál, akkor rálépett az ébredés ösvényére.
Ám aki nem teszi, az szeretetlenül, vénuszi energiák nélkül él együtt a Mérleg jegyhez tartózó házastársával, családjával, kollégáival, nemzetének tagjaival, s tágabb értelemben az emberiséggel. Így ő a mindig elégedetlen, zsörtölődő áldozat, ki szeretethiányban szenved. Először a szeretetet kívülről pótolja, szénhidrát, cukor, édes sütemények formájában. Ettől kellőképpen hízik, s zsírból, hájból olyan falat épít maga köré, mely "megvédi", lehatárolja "Énjét" a külvilágtól.

A zsír ugyanis, az asztrológia ősi szimbólumrendszerében a Levegő elemhez tartozik. Éppen ahhoz a Levegő elemhez, melyet többek között a társas viszonyokat képviselő Mérleg testesít meg. Hiszen ez az a közeg, mely embert-emberrel összeköt. Eközben a cukortól - amint azt a szakembertől olvashattuk -, megbetegszik a veséje. Az a vese, mely kettős, páros, poláris szerv, s az asztrológiában - természetesen -, a Mérleg uralma alá tartozik. Így fájdalomban, betegségben manifesztálódó jelzései, mindig a társas viszonyok helytelen szeretet gyakorlásakor jelentkezik.

S mit nehezít meg a rossz veseműködés? A belső nedvek kiengedését, elengedését. Mert mi is a vizes elemű "folyadék"? Az érzelem szimbóluma... S hogyan zárja a beteg "Én" a sort? Egy látszatmegoldással. Marsikus "fegyverrel", tűvel. Ilyenkor mesterségesen segít kívülről önmagán az "Én", s egy szúrással a látszat világban már meg is oldotta fizikai problémáját. S hogy hová tartozik az analógiák több évezredes tanában vajon a tű, éles szerszám, kés, s egyéb szúró döfő fegyver? Természetesen a Kos jegyéhez, vagyis az "Én" területéhez, pontosan a sokat tárgyalt Mérleg jegyének, a "Te" területének kiegészítő, poláris párjához.

Mert mit kellene tennie? Látnia a valóságot. Tudatán, gondolkodásmódján, látásmódján változtatni, önmagán, saját személyiségén alakítani. Ám ezek mindegyike a Nap fennhatósága alá tartoznak az asztrológiában. S hogyan fizet a cukorbeteg végül -a szakorvos szerint-, vaksággal. Szemünk világának elvesztésével - mondja a magyar nyelv. Ugye már magyarázatra sem szorul, hogy a szem az Egészségügyi asztrológiában természetesen Nap jelkép.

           Ugye érthető már, hogy a körülöttünk lévő teremtett világban minden kettős, poláris, mely két féleség alkot egy szerves egységet. Ezért egymást harmonikusan, avagy diszharmonikusan kiegészítő jellegű. Így ahol az "én" öncélúan túlértékelődik, túlsúlyt kap, ott a "Te"-nek a mindenkori társnak kevesebb szerep jut.

Ez eddig "rendben" is volna, a gond csak az, hogy nem mindegy férfi és nő kapcsolatában, hogy mely szerepkört, melyikük részesíti előnyben. Egészség és egészséges párkapcsolat, egészséges társadalom, egészséges, világ csak ott jön létre, ahol az aktív és passzív, tehát "Én és Te" energiái harmonikus, szerves kiegészítő párjai egymásnak.

S hogy mi lesz a sok meg nem élt, vagy helytelenül megélt érzelemmel, szeretettel, ott a láthatatlanban?

Az energia nem vész el, csak átalakul. S eljön az a pont, amikor a Teremtő nem hagyja, hogy öncélú emberlények tönkretegyék tökéletes művét. Ekkor mindig közbeszól. Most éppen a cukor hiánnyal világít rá, hogy valójában mi az, ami az emberiség közös életében a valóságos hiány?
Nos, így fizetjük meg az árát rövidlátó gondolkodásunknak!