".Miért beszélsz nekik példabeszédekben? (Kérdik Jézustól a tanítványok...) Azért, mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait - felelte-, de nekik nem. Akinek van (tudása) annak még adnak, hogy bőségesen legyen nekik, de akinek nincs, attól még azt is elveszik amije van. Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert ugyan van szemük, de nem látnak, és van fülük de nem hallanak." (Máté 13.10)
Ezek szerint nézzük mit is jelent a tudás, a mennyek országának titkai, melyeket példákon keresztül magyaráz a Teremtő nekünk, emberi lelkeknek!
Kilenc hónapnyi csöndes várakozás után egy szülő számára óriási trauma egy beteg gyermek születése. Ez az érzelmileg nagyon nehéz, gyötrő téma, bár nem tartozik szorosan e "könyv" mondandójához, azonban az összefüggések tárgyalásakor nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Hiszen a számosság törvényéhez a "ketesség-kétség" e kibillent formája is hozzátartozik. Sajnos a születési rendellenességek, mindig egy korábbi lét "áthozatalai". Olyan tükröt tartó jelzések, melyek egy korábbi létezésben megoldatlan életfeladatként lettek elhessegetve, nélkülözve, megtagadva, vagy folyamatosan helytelenül megválaszolva. Ha ezt az ember egyszer és mindenkorra felfogja, másként tekint mindennapi cselekedeteire, s bizonyára mindent megtesz, hogy érzelmi-gondolati-cselekedetbéli hibáit még most kijavítsa. Hogy már ebben a létben törlesszen.
Ennek a gondolatmenetnek a megértéséhez - a szimbolikus gondolkozás, az asztrológiai "példabeszéd" segíthet. Az asztrológia a mennyek titkait fürkészi, ám amint mindennapi imádságunk mondja: az teremtő Atya akarata amint a mennyben úgy a földön is érvényesül. Nos a fájdalom és kínzó megtapasztalás, elindíthatja a lelket a szellemi lajtorján való felefelé lépkedésben. Mindezek pedig, "szaturnuszi" fogalmak. A betegség - mely szintén e bolygónak az üzenetét hordozza, mint egy kíméletlen jelzőrendszer, komoly tanításra ösztökél, így a betegség-jelzés üzenetét értelmezve, önmagunk épülését szolgálja. Éppen ezért önmagunkat szembesítve követeli, hogy vegyük végre észre életünk mely pontját, hol rontjuk el!? Az üzenetet "lefordítva" elkerülhető, s kiküszöbölhető lenne a sors "kopogtatása". Mindez saját egyéni küldetésünk felvállalására, ezáltal egészséges, jobb emberré ösztönözhet bennünket. Ez a Szaturnuszi lajtorján való felfelé haladás feladata, azonban a létezés szellemi törvényszerűségeinek megtapasztalása és megértése. Erre mondja Jézus, hogy, "akinek van(tudása), annak még adnak, hogy bőségesen legyen nekik." Enek a tudásnak a gyarapítása minden egyes fizikai testbe, földi porhüvelybe bújt szellemlény feladata. Mivel a betegség üzenete azonban pusztán fizikai, tehát testi, valamint lelki, tehát érzelmi szinten nem értelmezhetőek, így ezen a ponton, a szellemi - gondolati én kapcsolódik a megtestesülés másik két síkjához. Ilyenkor pedig a "kiskapukat" és kibúvókat kereső, önmagát mindenáron mások fölé helyező ego teljes levetkezésére, tehát óriási, a Teremtő előtti térdre borulásra, alázatra van szűksége az embernek.
(Csak a teljesség kedvéért, a térd , mint a Bak csillagjegyhez területe az emberi testnek, szintén a Szaturnusz bolygó "fennhatósága" alatt áll)
Sokszor azonban éppen a beteg ember a beteg élethelyzet, (szintén szaturnuszi fogalmak) mély lelki törése, fájdalma, nehéz megtapasztalása okán nem felfelé nyit, hanem befelé zár az érzelmektől meggyötört lélek. "Ilyenkor" szokás tagadni, az ego bekapcsolásával kibúvókat és kiskapukat keresve, az efféle gondolatokat lenézni, s kinevetni. Sajnos a mély fájdalom, a pszichológiában használt önvédelmi mechanizmusokat indít el általában.
Miért? Mert - hogy eredeti felvetésünkhöz visszatérjünk -, a beteg kisbaba megszületésévvel kapcsolatos fizikai jelzés nem csupán a megszületett kis emberpalántára, hanem szüleire is vonatkozik... Ha a termés beteg, ott a fát kell gyógyítani! De mivel a szülők egy ilyen élethelyzetben olyan mély mintát kapnak a sorstól, hogy azzal nem biztos, hogy képesek megbírkózni. Ilyenkora tipikus "válasz" a lelkileg megtört érintettektől a szellemi tudás és a racionális gondolkodás különbözőségeiből fakadó hárítás.
Ekkor "szokás" összekeverni a a horizontális, tehát földi racionalitást, a vertikális szellemi tudással, azaz a tarsadalmi mércével mért, diplomában rögzített, iskolákban megszerezhető, racionális tudást, a Teremtő Isten által működtetett a Teremett világot összetartó szellemi tudással.
Hiszen míg az egyik a kézségek szintjén működtetett megtanult begyakorolt rutinszerű ismétlődésből táplálkozik, addig a másik egy inkarnációk hosszú során át megtapasztalt, a lélek mélyén rögzült kozmikus ős-tapasztalat.
Ha az érintetteknek mégis van bátorságuk és lelki erejük az igen mélyen rejtett, megoldatlan életfeladattal, őszinteséget követelő változtatnivalóval szembesülni, akkor a fizikai szintű csorbulás szellemi gazdagodással egészül ki. Kétségeikből - ha komoly fájdalom árán is de -, lépkednek a szellemi Egység irányába, s a világot működtető összefüggések rendszerében egy-egy lépéssel közelebb jutnak a Teremtő Úristen Törvényéhez. A karma ok-okozati törvényszerűségéhez. Így már lesz:
"fülük a hallásra, s szemük a látásra".
Sajnos mi, földre született emberek hajlamosak vagyunk mindaddig nem értékelni a jót, a fényt a tisztaságot és tökéletességet, míg el nem veszítjük azt. S oly nagy árat kell fizetnünk aztán annak visszaszerzéséért, hogy végre megtanuljuk az élet törvényét. Ám sokszor már késő, s egy következő inkarnáció kell majd ahhoz, hogy a múlt hibáit kijavítsuk.
Azonban a Jó Isten előtt nincs mit tagadni tökéletlenségünkön, s bár itt a látható világban továbbra is lehet "sötétben tapogatózónak" lenni, önsajnálóan egyhelyben toporogni. A kérdés, csak az hogy, megéri-e?
Tisztelt Olvasó!
Ha Ön is szeretne értő részévé válni a világi történések szellemi, spirituális hátterének, iratkozzon fel a Magyar Planétás honlap értesítőjére, hogy - kikerülve a közösségi média cenzúráját -, közvetlenül a szerző honlapjáról, elsőkézből értesülhessen az aktuális cikkekről és tanulmányokról!
Bízom benne, a Magyar Planétás írásai szellemi útmutatásaival, lelki hangolódással, a tudat tágításával fölemelik az olvasót az emberi idő szűkre zárt határaiból a kozmikus idő mennyei határtalanságába!