Magyar Planétás

Isten haragja, vagy a karma kozmikus ok-okozati törvénye?

E gondolatébresztő kérdés-felelet "játék" - a Karantén-Káté - célja, hogy a fizikai bezártságot kihasználva, szellemi határainkat  tágítsuk a spirituális bölcselet és a hermetikus asztrológia ok-okozati rendszere által. Hogy megértsük, a körülöttünk és bennünk élő világi zűrzavar kiváltó szellemi okait, és részletről-részletre, bolygóról-bolygóra, csillagjegyről-csillagjegyre haladva értelmezzük!

Bízva abban, hogy az elgondolkodtató karantén-magányban, egyre több emberben érik meg, s értődik meg, hogy e pusztító világválság - amelynek csak a kezdetén járunk -, nem rajtunk kívül eső okok véletlenszerű istencsapása, hanem a hamis elvekre felépített, virtuális "világ-lufi" kipukkadása, azaz az emberi létezés egyensúlyvesztettsége...

Lehetséges-e, hogy a járványt kiváltó ok és annak okozata is bennünk rejlik?

Ez lenne a karma törvénye?

Igen, ugyanis a világi zűrzavart - amely a Bakban álló Szaturnusz-Plútó-karmapont együttállással „kezdődött”, (Lásd. a Korszakkapu című írást) - mi, emberiség okoztuk, s most viselnünk kell korábbi, egyéni és közösségi hibáink következményeit. A karma, azaz a múltat jelképező leszálló Holdcsomópont, a Szaturnusz, azaz a karma sorsbolygója, valamint a végletes és végzetes, pusztító erejű, tömegekre ható Plútó a Bakban együtt állva, már 2019-es év végén, s különösen 2020 januárjában utalt az évszázados múltra visszatekintő, torz, téves hatalmi felfogásra, világnézeti válságra. Arra a határokon átívelő össztársadalmi struktúrára, globális méretű kiszolgáltatottságra, hamis életfelfogásra, és erkölcsi útvesztőre, amelynek pusztító következményeivel most szemben állunk.

Az elmúlt évszázadok hatalmi felfogása és erkölcsi megingása ugyanis téves hatalmi kiválasztottság- tudatot „adományozott” egyes társadalmaknak, s egyes globális hatalomra törő gazdasági és politikai ideológiáknak, melyek figyelemelterelésként „dobtak egy keveset a koncból” az éter virtuális közegében élő, embertömegnek, akik „kicsiben”, e nem valódi térben élték meg önámító határtalanság-élményüket… „Panem et circenses”, azaz kenyeret és cirkuszt a népnek, éppen csak más jelmezben és más díszletek között... 

Eközben az aktív-passzív elvekre épülő poláris, földi világunk erői - amelynek törvényszerűségét a Teremtő teremtette, nem pedig az ember - a kint és a bent, az összehúzódás és az elernyedés, a belégzés és a kilégzés egymást működésben tartó analógiái kiesve az egyensúlyból, elbillentek a folytonos tágulás, a folytonos gyarapodás, a folytonos haszonszerzés, a folytonos növekedés, a folytonos nagyzolás, a folytonos „belégzés” aktív minőség irányába...

S mi történik, ha csak belélegzünk?

Nincs meg az ellenpólus, a kilélegzés fázisa - a lecsendesítő, visszahúzódó, elernyedő, megpihenő energia - s mi kipukkadunk. Mint a globális, határokon átívelő gazdasági növekedés virtuális lufija…

Amint arról a Csízió első cikkei is szólnak, erre adott választ a határokat jelentő Szaturnusz és a végletes lezárást jelző Plútó együttállása.  A határokon átívelő, pusztító betegség, a globális határzár, a társadalmi elhatárolódás, a szigorú tilalom, s az emberéleteket követelő végzetesség képében. Mert az emberiség az önbecsapás korszakában azt hitte, hogy:

- a mértéktelen tömegfogyasztás,

- az erkölcstelen és üres virtuális-kitárulkozás,

- a tartalmatlan önmegvalósítás,

- a fékevesztett „szabadság”,

- a kozmosz rendezett törvényeivel, azaz az isteni igazsággal szembemenő ideológiák,

- a hamis elvekre épített szólásszabadság,

- az egyetemes értékeket és erkölcsöt hírből sem ismerő "emberi jogvédők" kéretlen tevékenysége,

- a mértéktelen fizikai-anyagi haszonszerzés,

- azaz a fékevesztett bővülés nem jár majd következményekkel...

Az aktív pólusú kitárulkozásra azonban passzív pólusú bezártság lett a válasz… A végletes "kint" világából, a a végletes, sőt olykor végzetes "bent" világába került azaz az egyik végletből a másikba zuhant az emberiség. Miközben a pusztító kór emberi fájdalmai - a Bika Uránusz lassú haladása okán, akár évekig is eltartó - súlyos fizikai-anyagi következményei - amelyekről következő, áprilisi Bika asztrológiai előrejelzésünkben írunk majd - még jócskán előttünk állnak…

S mikor lesz vége? 

Ezek a ritka együttállású, lassú haladású bolygók bizony még jó ideig, némelyikük még évekig alkotnak konstellációt az égbolton, figyelmeztetve bennünket az újragondolásra, újra szabályozásra, az újra strukturálásra... Éppen ezért nem az a kérdés, meddig tart még a járvány, hanem az, mikor ismeri fel az emberiség, hogy ki kell javítania a hibáit, s újra kell terveznie szellemi-erkölcsi, politikai-ideológiai, gazdasági-pénzügyi életét!

S egyben rendeznie kell a Föld bolygó természeti erőforrásaival, a megtermelt anyagi javakkal való viszonyát!Évszázadokon keresztül, inkarnációkon át mi magunk teremtettük azt a baj-halmazt, amit a koronavírus borzalma csak eltakar.  Hiszen ugyanennek a mértéktelenségnek, ugyanennek az aktív pólus irányába elbillent, energetikai egyensúlyvesztésnek a következménye:

- a jégsapkák olvadása,

- a természeti katasztrófák sora,

- a globális felmelegedés problémája,

- a kevesek érdekét szolgáló, "igazság-osztó" háborús konfliktusok szítása,

- sőt, még a be-fogadást követelő migráns-áradat is, amely nem szűnt meg, csak hátrébb tolódott a problémamegoldás sorában.

Így mindaddig, amíg nem változtatunk, nem szabunk magunknak helyes határokat, nem vesszük figyelembe a kozmikus törvényeket, nem strukturáljuk át életünket, nem „programozzuk” át egyéni és közösségi gondolkodásunkat életvitelünket lejtmenetben száguldunk...  Ezért, ha nem ésszerűsítjük a mértéktelen, globális elveket a mértékletes, lokális, regionális elvekre, ha a mindennapjainkat, társadalmi berendezkedésünket, fogyasztási szokásainkat nem szűkítjük az ésszerű, a fenntartható, azaz az önmagát újraélesztő, tehát ősi, szerves keretek, azaz "határok" közé, s amíg a „világ összes ismerőse” helyett, nem a szeretteinkre, a közvetlen szűk környezetünkre: családjainkra, párunkra, gyermekeinkre, s a szüleinkre figyelünk oda, hanem a világ túlfelén akarjuk megmenteni az arra rá (nem) szorulókat, addig túl sok jóra ne számítsunk! 

Mert

amíg az energetikai kiváltó okot nem szüntetjük meg,

azaz amíg nem állítjuk magunkat - globális szinten -

egy új kerékvágásba,

addig a legjobb "gyógyszer,

a leghatékonyabb "ellenszer" sem fog segíteni,

mert nem a megfelelő, azaz tudati síkon kezeltük a problémát!

Ezért, mindig lesz egy új „vírus”,

egy új pusztító következmény,

egy új "lélegzetelállító" probléma,

amely egyre mélyebb gödörbe,

egyre durvább megpróbáltatásokba sodorja az emberiséget...

Hogy tanuljon már végre a jelekből! 

Ez a karma igazsága.

Az okozatot kiváltó ok kozmikus törvénye...