Magyar Planétás

Megértve a csillagok járását,

s az idő fordulását,

2023. december 8-án,

a Szent Anna méhében foganó Szűz Mária

szeplőtelen fogantatásának ünnepén, 

Magyarország csillagzatának

egyik kiemelt engesztelő napján,

Isten szabad ege alatt kerül felszentelésre,

a Szent Anna réti,

1940-es évek óta vágyott,

Magyarok nagyasszonya,

Világ Királynője

engesztelő kápolna miséző oltára.

Hála érte! 

Különös "íze", fénye, s reménye van 2023. december 8-ának, a szeplőtelen fogantatás ünnepnapjának. Mert egyrészről december 8-án ünnepli a keresztény világ a legenda szerinti „Kedd úrasszonyának”, a magyar hagyomány Nagyasszonyának, Szent Annának, azaz a Megváltó „Öreganyjának” égtől foganó méhében, a leendő Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának az ünnepét, azaz kereszténység kezdőpontját.

Ám értve az idők szavát, 2023. december 8-án kerül felszentelésre Magyarország csillagzatának, hazánk küldetéses horoszkópjának, az engesztelődés szempontjából kulcsfontosságú, december 8-i napján, Budapesten, a normafai Szent Anna-réten az 1940-es évek óta vágyott Engesztelő Kápolna miséző oltára. Ahol Isten szabad ege alatt, máriás rózsafüzér imádsággal, az új kápolnánál beteljesülnek végre a XX. század egyik legnagyobb keresztény misztikusának, Natália nővér engesztelődésre hívó látomásainak a közlései, s Natália nővér, Világ Királynője engesztelő mozgalmára főpásztori áldását adó, Mindszenty József esztergomi érsek 1946-os szavai:

"Akarom az engesztelésnek ezt a szentélyét...”

Az elmúlt 20 év mundán asztrológiai írásaiban, s a Csízió elmúlt három évében egyaránt nem győztem eléggé hangsúlyozni, hogy december 8-a 

- nem "csak", Szűz Mária Szent Anna méhében való foganatának az ünnepnapja,

- nem "csak" a világ keresztényeinek közös ünnepnapja,

- s nem is "csak" a keresztény érzület, hitvallás, s kulturális identitás közös „kezdőpontja”,

- hanem a mai magyar engesztelődés kulcsfontosságú napja!

 

Hiszen

- amint azt a Csízión rendre meghangosítom-,

Magyarország asztrológiai képletének,

küldetéses csillagzatának

az egyik fontos, termékeny pillanata, 

ahol valóban

a Teremtő akarat ágyaz meg

a „szent tehernek”, a „remény hajnalának”,

hogy valami szép, valami szent, 

hogy valami magasztos

kezdődjék el a világban... 

 

 

A kereszténység szent gyökere

 

„Gyökér adja fáját, 

fája adja ágát, 

ága adja bimbaját,

Bimbó adja virágát, 

virág adja almáját...”

 

Amint a gyönyörű, ősi, magyar archaikus imádság is mondja december 8-a szakrális kezdőpont, amelyben Szent Anna a Kereszténység szent „gyökere”, kinek égtől fogant méhe, olyan szent gyermeket, Máriát hozza a világra, ki felnövekedvén az érintetlen méhébe 

 

a Teremtő Istennel azonos erőt: 

az Égi Törvényt, 

a Szent Tudást, 

a teremtő energiát, 

a Fény Fiát, 

magát Jézust, 

az Igazság Napját

 fogadja magába.

 

Jézuson keresztül pedig a Teremtőt, s a teremtő akaratot magát. Vagyis az emberiség elmúlt kétezer éves gondolkodásmódját legmélyebben befolyásoló keresztény kultúra szellemi magját. Elképesztő csoda, a szakrális év és a kozmosz csodálatra méltó összefüggése, a nőiség legmagasabb szintű misztikuma, a Teremtés égi-, s földi misztériuma.

 

Ám értjük-e egyáltalán ezt a csodát?

 

Ebben a tudatilag megveszekedett, lelkileg kiégett, spirituálisan eltompult, s fizikailag megtört, s mindent megkérdőjelező jelenkorban? 

- Felfogjuk-e egyáltalán december 8-a spirituális üzenetének a magasztosságát, s a magyar archaikus imádságok, valóságos üzenetét? A gyökér, a fa, annak ága, s bimbaja, virága, s almája analógiáját?

Az anya-leány-fiú, azaz a gyökér, az ág és a virág, vagyis az életet adó, archaikus Életfa analógiájával bíró, ősi szent hármasságát, amelynek a fát szimbolizáló kompozíciója, messze nem a véletlen műve, hanem:

 

a teremtés működésrendjének a tökéletessége,

s a kozmosz működését

és a naptári ünnepeket egységbe forrasztó bölcs naptárkészítők

spirituális tudatosságának az alkotása.

A (valódi) asztrológia ősi, szent tudományának

és a keresztény naptári hagyománynak

a szakrális "találkozása"...

 

Mert Jézus születésekor az égre nézve, ahogy azt - a kozmosz működésének és a naptári hagyománynak az avatott tudója - Jankovics Marcell is megfogalmazta: „A Nyilas csillagkép (amelyben naptári értelemben most járunk), s vele a Tejútfa töve... a napisten születési helye tolódott díszletül, így a világfa gyümölcseként megszülető Isten képe is élesebben rajzolódott ki...”

Vagyis minden év

december 8-án,

a szakrális év olyan naptári időszakában,

olyan "kozmikus környezetben" járunk,

amely igazodási pontot, 

alázatot, tudást és erkölcsöt, 

hitet és szellemi fényt, 

vagyis jövőt idéző szent pillanat,

s amely évről-évre szellemi fényt hoz 

egy - minden értelemben - fénytelen világba...

 

Amint azt oly sokszor leírtam már, hogy az 1989. október 23-án "vállalt" mundán asztrológiai, nemzeti horoszkópunk, azaz jelenleg érvényben lévő nemzeti, társadalmi sorsfeladatunk megfelelő időzítéssel, hatalmas engesztelődés szükségszerűségét, s a nemzet feltámadásával, felemelkedésével is együtt járó - s más nemzeteknek is példaadással szolgáló -küldetésünkben való kiteljesedés lehetőségét hordozza! A ’89-ben „elindult” szellemi üzenet a világi ellenszél ellenére is „megérett”, az „inga” belendült, s a rezonancia elve alapján hazánk nemcsak az egyre több együttmozduló  egyén közösségévé vált, de a nemzetek közösségének példamutató, útmutató erejévé, s iránytűjévé is növekedett.

A december 8-át „körbeölelő” naptári napok csillagzata pedig rendre aktualizálja a magyar néplélek Istentől kapott, s vállalt feladatát, s egyben „hálás” alkalom arra, hogy hitünket, igazságérzetünket, magyarságtudatunkat és cselekvő akaratunkat egy megemelkedett szinten, újra aktiválja, s példát adjon a világnak... 

A Csízió születése óta sokszor leírtam már, hogy 2020. januárjában egy új korszakba lépett az emberiség. Ám nem kell az égi jelek értő olvasójának lenni ahhoz, hogy bárki megbizonyosodjon róla, hogy sorsfordító időket élünk. Azonban azt látni kell, hogy: 

 

Nyilas havának égisze alatt,

s a Nyilas-Ikrek zodiákus tengelyen,

a Napút és a Tejút kereszteződésén,

az archaikus hagyomány szerinti "Tejútfán járva”,

évről-évre olyan magyar erő van születőben,

amely felhívja a világ,

s a magyar ember figyelmét is arra,

hogy ha nem akar elveszni a terméketlen nihil

ideológiai és fizikai káoszában,

akkor kizárólag a szerves, keresztény erkölcsű,

régi magyar út az egyetlen,

jövőbe vezető, járható irány...

Isten áldja, s éltesse Magyarországot és az egész magyar nemzetet!