Magyar Planétás

Az ősi szellemtudományok - amelyek a világ jelenségeit, szimbólumok és jelek formájában írják le - a magyar nemzetet, s Magyarországot is tradicionálisan a Nyilas csillagkép égiszéhez, szellemiségéhez társítják. Ahhoz, hogy mit is jelent mindez, s mi köze van a címben és az előző részben is feltett kérdésekhez, először is meg kell értenünk mit szimbolizál a Nyilas csillagkép, mi a működési elve? S a Nyilas csillagkép hogyan helyezkedik el tágabb otthonunkban, a mi naprendszerünket is magába ölelő Galaxisban, a Tejútrendszerben? S mi közünk van nekünk magyaroknak mindehhez?

 

A magyar hagyomány 

- népdalkincsünk, népmeséink,

népi díszítő művészetünk, archaikus hímzéseink,

hímes tojásaink díszítőelemei, mítoszaink,

magyar mitológiánk, eredettudatunk -

ezer szállal kötődik az égbolton fölénk magasodó csillagporos úthoz,

a Tejúthoz.

De vajon mit jelent ez a magyarság életére,

földi működésére nézve?

 

 

Mi is az a Tejút?

 

Életünk tágabb otthona az aranyló csillagmiriádból kirajzolódó Tejút, jobban mondva a Tejútrendszer egy négy ölelő karral rendelkező spirálgalaxis, s a mi Naprendszerünkön túl magába ölel még többszáz (100-400) milliárdnyi csillagot, bolygót, fehér törpét és feketelyukat... E fénylő égitestekből kirajzolódó, örvénylő spirálgalaxisnak mi - a földről nézve - a fölénk boruló égbolton annak egy csillagokból, csillagporból fehéren kirajzolódó részletét, a Tejutat látjuk. A Tejút-rendszer pulzáló magja, galaktikus középpontja - amely körül a forgó, lüktető csillag-áramlás, a galaxis élete zajlik - az nem egy számunkra idegen Naprendszer, de nem is az ősi mitológiákból vagy földrajzi tudásunkból ismert Naprendszerünk s annak bolyongó vándorai, a bolygók, sőt nem is az égbolton felettünk ragyogó éltető Napunk, s nem is az otthonunk, a szépséges Kékbolygó, amelyet Anyaföldnek hívunk.

 

A galaxis életét örvénylésben tartó középpont 

nem más, mint az égbolton fölöttünk ragyogó

Nyilas Csillagkép,

s annak is a Saggittarius „A” nevű csillaga,

valamint a tőle 3 fényévre koncentrálódó fekete-lyuk.

 

Az a mítoszokból és az antik mitológiákból ismert,

nyilával célzó Nyilas csillagkép

- amely a Tejútrendszer spirálgalaxisának

a lüktető, éltető, életadó középpontjára,

a Tejút legfényesebb csillagára,

az Antaresre céloz a nyilával.

Vagyis a mitologikus Nyilas

- a ló és lovas, azaz test és szellem, fizikai világ és égi világ kettősségét egységesítő Kentaur -

a Tejút központi, vöröslő fényben izzó csillagát,

az életerőt, az élet lüktetését,

a kozmikus szív dobbanását szimbolizáló

Antarest veszi célba a nyilával...

 

 

Mindez „csak” a szemet gyönyörködtető,

emberi ésszel szinte felfoghatatlan távlatokba mutató

fizikai sík.

Ám tárgyiasult világ fölött

- legyen az életünk szűk, mindennapi, földi világhoz kötött anyagi síkja,

vagy éppen a kozmikus világ, a Galaxis, az univerzum anyagi síkja

- létezik egy szellemi sík.

Egy idea,

a kiváltó ok.

A szellemi kiinduló pont,

maga a Teremtő elv.

 

 

Maga az indíttatás, a miért arra a kérdésre, hogy:

- mi végre az Élet?

- miért a teremtődött a világ, s benne az ember?

- s miért rendezett bennünket magyarokat a Teremtőnk egy nemzetbe?

- miért adott hozzá egy különös nyelvet, amelynek ősi írása, a székely-magyar rovásírás betűi vajon mi végre rendezik egymásra logikusan épülő írásjelekbe e kozmikus rendszer törvényeit, működési elvét?

- s mi célból rendelt különféle – a laikus számára is jól elkülöníthető - karaktereket a népekhez, a nemzetekhez, így amagyarokhoz is a Jóisten?

- S mi végre rendelt bennünket, Európa szívébe, a Kárpát-medencébe?

S mivel már elég időt töltött az emberiség a földön ahhoz, hogy a történelem ismeretében részrehajlás nélkül is feltehető legyen a kérdés:

 

mi végre rendelt különféle sorsokat,

és sorsfeladatokat a Teremtő Úristen

a nemzetek közösségében 

a különböző nemzeteknek?

 

 

Mi a magyar sors?

 

Az emberiség archaikus gondolkodásában a Tejút mindig is az éltető, isteni erők szimboluma volt, amely a földi világnak is Életet adó és azt mozgásban és működésben tartó energiáinak a „lakhelye”. A magyar hagyomány szerint a Tejút, az Életfának, az Égigérő fának, a Lelkek útjának, a Hadak útjának, de

 

Jézus Krisztus útjának is nevezett csillagösvény,

amelyen a mitologikus „lóember”,

a Nyilas-Kentaur vágtat,

hogy íjával a kezében, a Tejút „magvában” található Antares csillag

lüktető szívére célozva valójában

 

a nagybetűs Élettel,

a szeretet lüktető, termékenyítő erejével,

a dobogó, pulzáló,

mindent mozgásban tartó energiával,

Isten szeretet-erejével töltekezzen.

 

Mert ezen az erőtéren át táplálódik

az igazi élet Élet

idelenn a földi létben is.

 

Ennek a dobogó, lüktető, az életet áramlásban tartó, a Nyilas nyilával megcélzó, kozmikus dobogó szívnek a földi megfelelője a szakrális földrajz ősi tudományában a Kárpát-medence, annak is közepén fekvő Pilis hegységben található Dobogókő, amely maga a közép.

S az sem véletlen, hogy a történelemben a Kárpát-medence megszerzéséért - amely stratégiailag fontos, hiszen Európa kellős közepe, életadó folyókkal áldott, nemesércekben gazdag, természetes védvonallal, a Kárpátok gyűrűjével övezett termékeny föld - a római birodalomtól, a Német-római birodalomig, a tatároktól, a Habsburg, a török, majd szovjet birodalomig, most pedig a társadalmak fölött és mögött álló internacionalista magán-birodalmakig bezárólag - oly sokan munkálkodtak.

Ismertek - s ma is ismerik - a különféle történelmi korok, a hatalom megszerzése érdekében különböző politikát formáló alakítói ezeket a gondolatokat, s más és más módon, mégis ugyanarról beszéltek: arról, hogy

amilyen energia uralja a Kárpát-medencét,

az uralja a Földbolygót magát... Vagyis:

 

aki meg akarja szerezni a hatalmat a világ felett,

annak meg kell szereznie a Kárpát-medencét is.

Mert

ahogy a szív működése,

annak pulzáló dobbanása élteti

a jóval kisebb léptékű szerves rendszer,

az emberi szervezet mikrokozmoszát,

úgy élteti az eggyel nagyobb szív,

az eggyel nagyobb szerves organizmust

az Anyaföld szerves egységét, 

a Föld bolygót magát. 

 

Ezért nem mindegy, hogy a történelem folyamán a magyarság, a magyar-tudat által lakott Kárpát-medencét az isteni szeretet éltető erejét nem megkérdőjelező szakrális magyar uralkodó, vagy nemzetének küldetését értő vezető irányítja-e - az emberi hatalom fölé az istenit helyező szent Korona szellemisége alatt - vagy egy deszakralizált, a minél nagyobb földi hatalom megszerzéséért küzdő, ránk kényszerített világi hatalom birtokolja.

Hiszen ennek a központi szívnek a közepén fekvő Pilis hegységben fekvő Dobogókő, maga a közép, a kiegyenlítődés, az egyensúly szimbóluma, az életerő központja és tápláló ereje. A Pilis olyan szakrális tér, amely tudott volt a beavatottak előtt, olyan ősi szent hely, ahová a pálos atyák kolostoraikat szentélyeiket építették, majd azokat a Habsburgok lerombolták, őket pedig elkergették.

Vajon mért?

 

Mert a Tejút „csatornáiról” a Nyilas égiszén át érkezik a Teremtő erő a földi létbe.A Pilisben olyan égi csatornák, utak nyílnak meg, amelynek inspirációja sugallata - más szakrális helyekkel párhuzamosan - felerősödött, magas minőségben a mennyei világból érkezik.

 

A genius loci,

azaz a hely szelleme miatt

ezért minden szent hely hatalom,

amelynek éltető erejét isteni,

szellemi erők biztosítják, táplálják.

 

Ha a Nyilas eszmeiségével párhuzamosan egy szellemileg érett, tudatosan élő Nyilas nép működteti a Kárpát-medence szent helyét, akkor az az isteni Igazsághoz mért igazodással, a hit, az erkölcs, az igazság és törvény világát szabja meg, s közvetíti a földi létbe.

 

Éppen ezért a magyarság számára a szív csakrán élni

nem valamiféle elvtelen büszkélkedésre okot adó,

kéretlen, ölünkbe hulló ajándék,

nem is a felhőtlen élet különös szerencséje,

de nem is a sérült önbecsülés és a tudatlan kishitűség által szított nevetség,

vagy a hatalomféltés gonosz élcelődésének a tárgya,

 hanem komoly kihívás.

Rendkívüli áldozatokkal járó,

az isteni mértékek melletti rendíthetetlen elköteleződés.

 

Mert bizony - aki törekedik rá tudja-, milyen komoly kihívás az egyetemes Igaznak, s jónak megfelelni. Komoly feladat a mindennapokban az Istent az emberi egó öncélúsága fölé emelni. Nehéz megbízatás a magas fokú erkölcsiséghez, magához Istenhez való igazodás alapján gondolkodni, dönteni, cselekedni. Mi magunk is térdre zuhantunk, megrogytunk, többször majdnem meg is haltunk már a történelemben... mert megtagadtuk őseinket, gyökereinket, égig érő hitünket. 

Ám legrosszabb pillanatunkban is élt és él ma is az a kritikus tömeg, az a mag, az a mennyiségű józan, lelkiismeretes, az Élet értelmét tisztán látó magyar ember, aki nem alkudott, ha az igaságról volt szó. S felkelt... Ezért nem mindegy milyen erő birtokolja a Kárpát medencét? Ezért a magyar történelem oly sok kínkeserves szabadságharca, ezért a ma is a látszólag érthetetlen, indokolatlan támadásmennyiség egy a világtérképen is alig látszó országnak. S ezért oly időszerűek most is a hazáját féltő, jövőbe látó Zrínyi Miklós szavai: Ne bántsd a magyart!

Mert amióta a sátán Szent Mihály által kiűzetett a szellemi világból, s letaszíttatott a földi szférába, a földi lét örök kérdése hogy: Ki uralja a lelkeket? Kié az emberek feletti hatalom?  ISTenNé vagy a SáTáNé.

Mert világok háborúja zajlik, két világ harca: a jövőt garantáló Életet éltető, és a múltban gyökerező Életet elvevő erők harca. Ez a világháború zajlik az ember gondolkodásán, értékrendjén, politikáján, Istenről alkotott álláspontján keresztül ma is a földi világban. Ezért harcol oly régóta a Szent Korona égisze alatt a magyarság, hogy a hatalom Istené, s ne a gyarló emberé, azon keresztül pedig a gonosz erőké legyen!

S ezért kell küzdenie ma is minden értő embernek, mert nem mindegy, hogy a jelenkor sorsfordító KORSZAKKAPU-jában állva, kinek a kezébe kerül a hatalom!