Március 20-án, az Életadó, életünk világi történéseit tudati megvilágításba hozó, mindent értő világosságba borító áldott Nap, az Isten által teremtett világ szabályos ritmusa szerint, a délelőtti órákban, az Egyenlítőn fölött áthaladva, Kos csillagjegy 0. fokára lépett.
Ez a szent pillanat, a tavaszi nap-éj egyenlőség pillanata. A Kikelet napja, a Tavaszpont csillagászati kezdőpontja, a csillagászati tavasz elindulása, s egyben az asztrológiai újév kitüntetett napja. Szimbolikus értelemben véve, az „esztendő reggele”, azaz az életet garantáló Fény uralomra kerülésének évkezdő ünnepe. Mert ekkor, az “alsó világból”, a “sötétség birodalmából” a fejünk felett haladó Nap „átlép” a Földi Egyenlítőn a Fény "felső birodalmába", hogy ezzel a földi életünkben - ha csak egy törékeny pillanatra ugyan, világi egyensúlyt teremtve, 12 óra hosszat töltsön a fényes, nappali órákban, s ugyanígy 12 órát időzzön a pihentető sötétség éjszakai időszakában -, mielőtt átadja hatalmát a sokasodó fény, az egyre hosszabbodó nappalok, s a növekedés termékeny időszakának...
Míly szépséges égi-s földi analógiák!
Ám értjük-e igazán, hogy az újjászületés miféle csodája árad ilyenkor a Földi világra, amely a tél tetszhalott, elszürkült, állapotát, a mélybe, a földbe, a gyökérbe visszahúzódott életerejét, egycsapásra, néhány nap leforgása alatt feltámasztja és zsendülésbe hozza?
Értjük-e miféle erő jár felettünk, s körülötünk, amely a mélyben búvó magot, az ágba rejtett életet, zöldellésre, újjászületésre sarkallja?
S értjük-e igazán micsoda teremtő erő ölel át bennünket is? S miféle ébresztő erő hatol keresztül rajtunk, ha tudatosan élünk vele?
Az ókori nagy kultúrák, mindegyike megemlékezett, a Nagy Anyatermészet ébredésének, termékennyé válásának ünnepéről. Ezt "keresztelte" meg a kereszténység , Gyümölcsoltó Boldogasszony napjával, majd a Tavaszi Nap-éj egyenlőségtől számított húsvéti feltámadással. Ilyenkor az „évkerék” oly pontján jár emberi létünk, amikor az éltető Nap aranyló sugarai épp merőlegesen sugározzák fényüket a Föld bolygó forgástengelyére. Ezáltal épp keleten kél, s nyugaton nyugszik az emberéletet mindennapjait befolyásoló, éltető Nap. Innen a szépséges magyar szó, Kikelet. Ebben a kozmikus pillanatban, a szakrális évkör két egymást keresztező tengelye négy egyenlő részre, négy fordulatra (tavaszi- és őszi nap-éj egyenlőség, nyári- és téli napforduló) osztja az egy kerek esztendőt.
A szimbólumok képi világában, ez maga a körbe írt kereszt, a köröszt, azaz kört osztó kereszt rajzolata, a teremtett világ kozmikus törvényének jelképi ábrázolása. De ez maga a Horoszkóp, a „Nap-kép” asztrológiai mintázata is, csakúgy, mint az archaikus naptemplomok alaprajza, az árpád kori keletelő templomok rajzolata, azaz a földi négyesség Isten által embernek teremtett világa. Az egyensúly, a harmónia, az arányosság, a tökéletesség, a rendezettség, a rendszer-elvűség szimbóluma.
Ám de jó volna, ha a ma embere is eljutna oda, ahol már a kereszténység kezdetén is járt... Hogy a szakrális őshagyomány, az abból kifejlődő keresztény szimbólumok: a szakrális évkör és annak keresztény ünnepekké nemesedő napjai, valamint a teremtett világ kozmikus, tehát rendezett törvényszerűségeit jelképekbe foglaló ősi asztrológia szimbólumrendszere egy, azonos tőről fakad. Mind Istentől ered. Nem ellenségei egymásnak...
S de jó is volna, ha a Teremtő Istenben hívő, mai ember a rend és a káosz pengeélen táncoló határán mindezt fölfogná... Fölfogná, hogy nem itt tartana az ember által alkotott világ, ha megőrizte volnatudatában a teremtett világ egységes rendjét, az Unio Mystica elvét... Mert mindeközben a világi nihilt, az istentelen káoszt tápláló, a világot, s az emberi lelkeket birtokba vevő ördögi elv, s annak világuralmi terveket szövögető szolgái, jót röhögnek a becsapott és összezavart, egymással veszekedő áldozatokon...
Éledjen hát a spirituális életösztön! S vele együtt éledjen a mindennapi, gyakorlati életösztön is, s gondolkodjon végre az ember, hogy meg tudja különböztetni egymástól az Életet éltető, s az Életet elvevő elveket, tetteket, hangokat, s embereket... Mert a ma emberének az élete múlik rajta! Miért? Mert az ördögi zűrzavar, a kevesek globális érdeke diktálta háborgás, az élet minden szegmensét át, meg átszövő, önző hatalmi vágy mára pedig már nem(csak) gazdasági, geopolitikai, pénzügyi, társadalmi probléma, hanem az Életünk múlik rajta!
Tudati áthangolás zajlik ugyanis még a szelleminek vélt "körökben" (is), az illúziókeltés Istentelen, mesteri eszközeivel!
Ezért ébresztő ember, s ébresztő magyar, mert bár pengeélen táncol még a békevágy, mégis rég volt oly nagy esélye a béke megteremtésének, s Magyarország béke iránti erőfeszítéseinek, mint manapság! A 2025-ös, tavaszi nap-éj egyenlőséggel induló asztrológiai újév ugyanis, a Béke királynőjének, Szűzanya csillagának a planéta-oltalma alatt áll. Hiszen mától indul a Vénusz év!
Folytatás következik, a tavaszi nap-éj egyenlőség és Magyarország csillagzatának az asztrológiai elemzésével !
A 2025-ös tavaszi nap-éj egyenlőség fényes spiritualitása című sorozat cikkei
Békét oltó, magyar küldetés...– Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, a nemzet karmapontjánA 2025-ös tavaszi nap-éj egyenlőség fényes spiritualitása című sorozat2. rész
Részletek »Tisztelt Olvasó!
Ha Ön is szeretne értő részévé válni a világi történések szellemi, spirituális hátterének, iratkozzon fel a Magyar Planétás honlap értesítőjére, hogy - kikerülve a közösségi média cenzúráját -, közvetlenül a szerző honlapjáról, elsőkézből értesülhessen az aktuális cikkekről és tanulmányokról!
Bízom benne, a Magyar Planétás írásai szellemi útmutatásaival, lelki hangolódással, a tudat tágításával fölemelik az olvasót az emberi idő szűkre zárt határaiból a kozmikus idő mennyei határtalanságába!