Magyar Planétás

Ma sincs ez másként... Figyelemmel várjuk az évkezdetet, lessük a bennünk, körülöttünk, s felettünk ható égi jeleket, vajon mit hoznak egy új időszak kezdetén egyéni és közösségi életünkben.

 A „spirituális jelekkel” megfűszerezett január 1. a polgári év kezdete, mindig is az újrakezdés lehetőségének a szimbóluma. Annak ellenére, hogy e kezdő pillanat – valójában - minden egyes ember számára – egyedi. Éppen ezért - csalfa... Mivel számtalan „kezdet”, „évkezdet” létezik, amiről itt a Csízión rendre be is számolok...

Hiszen miközben

- az egyházi év például Adventtől-Adventig tart,

- addig, az úgynevezett asztrológiai évkezdet egy következő időpont, hiszen az mindig a tavaszi Nap-éj egyenlőség „gyümölcsoltó” pillanatához, a meterológiai tavaszhoz köthető.

- Közösségi értelemben, a magyar nemzet sorsára, a Haza életére vonatkozó kezdet - ahogyan a Csízió értő Olvasói rendre megszokták már -, 1989 óta, a minden év az október 23-val induló „születésnap”, amely mint Szolár évkezdet a mérvadó.

- Személyes sorsunk „évkezdetét” illetően, pedig sokkal inkább meghatározó a saját, személyes születésnapunktól-születésnapunkig tartó, úgynevezett Szolár év – amely valódi eligazodást ad - az egész életünkre szóló Radix képletünkön belüli, „egy kisebb egységnek az egyéni, éves feladatainkhoz.

Vagyis a megannyi egyéni kezdet, valamint a minden ember számára más és más személyes sorsot, évet, megtapasztalni és kijavítani valót jelző saját évkezdet szempontjából „csak” egy újabb „elindulás” a mindenkori polgári év kezdete.

Azonban a Csízió-blog mundán asztrológiával, tehát Magyarország és a Glóbusz nagy, világi kérdéseivel foglalkozó planétás-írójaként elkerülhetetlen, hogy számos más „kezdet” mellett az ember ne foglalkozzék a polgári év január 1-i, asztrológiai képletével, -

a magyar népi kalendárium Boldogasszony havának, január 1-i, Szűz Mária Anyaságának, a Karácsony nyolcadába eső ünnepével,

• másnéven Kiskarácsony napjával,
• amely - VI. Pál pápa kezdeményezésére, 1968 óta – nemcsak az egész esztendőt az Béke világkirálynőjének az anyai gondoskodására bízza,
• miközben a január 1.-i, béke világnapjával arra is figyelmeztet bennünket embereket, hogy a mindenkori változást magunkon kezdve, az előttünk álló új évben törekedjünk arra, hogy békében éljünk egyrészt önmagunkkal, ennek kivetüléseként minden körülöttünk élő emberrel, tágabb értelemben pedig az egész világgal.

Egyszóval Planétás-íróként nem is lehet más dolgom, minthogy  egy békétlen világban, az előttünk álló a korszakos átalakulás egyik jelentőségteljes évéről, a 2025-ös évet útnak indító égi jelekről, azaz 2025 csíziójáról meséljek!

Mielőtt azonban belefognék 2025. csíziójába, azaz a 2025-ös év elemzésébe, egy nagyon fontos - az internet és a bulvár magazinok mély asztrológiai „bugyrait” bejáró tévedést hadd igazítsak ki! Sok helyütt olvasni arról, hogy a 2025-ös év Vénusz éve... Az olvasó - kellő csalódottsággal - mégsem ezt érzi... Nem véletlenül!

Az ősi káldeusi-asztrológia - amelynek legismertebb művelőiről, a Három bölcsről, a keresztény hagyomány három királyáról, a csillagot követő, Ég jeleit olvasó, Jézus születését megjövendölő  mágusokról éppen az előző írásban, a „Láttuk az ő csillagát...” című Vízkereszti cikkben emlékeztem meg – minden egyes évet a látóhatárunkon belüli 7-bolygó rendszer egy-egy Planétájának az uralma, ezzel „milyensége” alá rendel. Igen ám, de nem a naptári évet, hanem a tavaszi nap-éj egyenlőségtől számított, úgynevezett asztrológiai évet veszi alapul! 

Eszerint pedig

nem a 2025-ös polgári év,

hanem a 2025. március 20-tól

2026. március 20-ig így tartó időszak lesz

Vénusz planéta uralma alá rendelve.

Ezért lehetséges az olvasóban az a „hiányérzet”,

hogy ha - a bugyuta előrejelzések szerint -

Vénusz éve van már,

akkor hol van már az „asztrológusok” által „beigért”

„béke, harmónia, jólét, szerencse, pénz és luxus”

- csak hogy az ezoterikus bulvár médiából idézzek?

 

Miközben az elmúlt két hét híradásai drámai gyilkosságokról, vad gyűlöletről, egy a szomszédunkban, s egy a Közel-Keleten zajló háborúról, politikai vezetők lemondásáról, kormányok összeomlásáról, politikai vezetők megbukásáról, egész kormányok leköszönéséről, s végső bosszújáról szólnak...

Harmónia, azaz egyensúly helyett pedig általános rendetlenség, rend nélküliség, kibillentség zajlik szerte a világban... Hát persze... Egyrészt azért, mert 

 

a modernkori manipuláció egyik eszköze 

az olcsó és ostoba tömeg-„asztrológia” és ezotéria

amellyel - csakúgy, mint a hírkészítés bármely eszközével -, 

lelkileg és tudatilag is manipulálják

a Vízöntő világkorszak hajnalán

a spiritualitásra éhes embereket...

Megcsúfolva ezzel asztrológiának,

azaz a „Tudományok királynőjének”,

a teremtett világ törvényeit jelekbe,

jelképekbe szedő,

sokezer éves archaikus tudását...

 

Másrészről a január 1. óta eltelt időszakban azért sem érzékelünk semmit a Szűz Mária csillagának, a Vénusznak a jótékony, világi békét áhító áldásából, mert egyszerűen nincs még Vénusz év.  Arra majdhogynem egy negyed évet kell még várnunk.

Így egyelőre a két évvel ezelőtti „marsikus” év, marsikus háborgást megörökölő 2024. március közepétől ható úgynevezett Nap évét éljük át egészen 2025. tavaszáig.

Ezért csak ki csukott szemmel jár, 

az nem látja,

hogy egészen más tipusú világi történések zajlanak

felettünk, bennünk, s körülöttünk...

Vagyis továbbra is a Nap évét éljük,

amelynek „feladata”, azaz nagy kérdése

- ahogyan tavaly írtam -

a „tétje”, hogy a Nap évében,

azaz ’25 tavaszáig,

miként „színeződik át” a világ? 

 

Azaz milyen „színezetű”,

azaz politikájú világi vezetés, látásmód,

azaz világlátás kerül előtérbe

a 2024 tavaszi nap-éj egyenlőségétől

a 2025-ös év nap-éj egyenlőségig

számító Nap évében.

 

 Ugye mindjárt érthetőek a világi folyamatok!

Hiszen épp ezt látjuk...

Épp azért folyik az ádáz küzdelem, hogy melyik szemléletmód, világnézet, melyik világi vezetés iránymutatásával haladjon tovább az emberi világ...

Ezen az úton pedig milyen „színezetű” vezetők, milyen habitusú, személyiségű egyéniségek kapnak majd erőre... 

S ezek a vezetők vajon „Istenadta”, vagy „sátánihlette” úton vezetik-e be az emberiséget az elkövetkezendő - korszakos átalakulást hozó - időszakba. Vagyis óriási (volt) a tét, s persze az ezzel való szembenállás is a megbukó félben lévő ideológia számára...

Nem véletlen hát az sem, hogy a 2024-es évben a világ 72 országában voltak, s még vannak is választások, amelyek megmutatták, a napvilágra hozták, hogy az emberek milyen irányba terelnék a világ útját..., még akkor is, ha a leköszönő régi „elit” továbbra is foggal körömmel ragaszkodik a hatalmához, s bármit megtesz, akár alantas módon, orvul támadjon rá ellenfelére a hatalomban megtartásáért...

Vagyis Nap évében, amelynek – hogy analógiában maradjunk :) - oroszlán részét már magunk mögött hagytuk -, óriási (volt) a tét...

Nemcsak azért, mert a Nap szakrális értelemben ugyanis a teremtő erő, a Logosz, az Isteni Ige, az Igazság Napjának, Keresztény hagyományunkban, Krisztusnak és „életigazságának” a szimbóluma, egyéni értelemben pedig az ebből a Logoszból személyes értelemben „ránk szabott” belső ön-magunk, azaz én-tudatunk analógiája...

Hanem mert mundán-, tehát világasztrológiai értelemben a nemzet-tudatunk analógiája, valamint az emberiség tudat-szintjének, tudatosságának a szimbóluma. 

Eszerint bármely „napikus” év felvilágítást, tudati megvilágítást ad arra nézve, amiért – „küldöttként” - e világra jöttünk...  

Ezért - ha értjük az egyéni sorsfeladatunkat, és ezekből építkező közösségi -, nemzeti küldetésünket, s azt képesek vagyunk értelmezni, majd elhelyezni - jó esetben - az Isteni rendben, amelynek e világon is érvényesülni kellene, akkor minden egyes döntéshozatalunkban ez a világszemlélet - termőre fordul egy ilyen „napikus” időszakban!

Ez nemcsak azért fontos, mert legközelebb - a hét bolygórendszer analógiája miatt -7 év múlva, 2031-ben lesz ismét Nap évünk, hanem - amiről a Csízión, már oly sokszor szóltam-, 

 

...olyan korszakzáró, s Korszakindító,

világkorszak váltó és struktúra átalakító,

határokat elmozgató,

a világ geopolitikai

és gazdasági térképét „átrajzoló" korban járunk „fél lábbal”,

amelyben cseppet sem mindegy, 

hogy a Nap égiszéhez társított asztrológiai évben,

milyen „színezetet”, milyen ideológiát,

milyen vezetőket, azaz milyen világlátást 

- hogy csupa-csupa „napikus” analógiát említsünk -

 fordít termőre az emberiség...

 

Ráadásul e világi fordulatban - amiről itt a Csízión rendre be is számolok, sőt már 2020-ban is előre jeleztem - a Jó Isten fáklyavivői szerepet szánt az ő magyarjainak, amely Vízöntő karmáját, tehát az elkövetkezendő világkorszaknak békés átmenet mutató ország és nemzetének a sorsfeladata, épp azok előtt jár, ahol, s amely országokban bukásra áll a világot veszélyes tévútra terelni kivánó hatalom...( lásd: „A világ spirituális szeme az USA-ra és Magyarországra tekint”, „Hogy jobb hellyé váljék a világ”, „Kozmikus figyelmeztetés” című cikkeket)

2025-ben, „fél lábban” egy új világkorszakban ugyanis cseppet sem mindegy milyen erkölcsi, politikai, gazdasági szemlélettel indítjuk el az elkövetkezendő 7 éves, 20 éves, 250-éves, s bő 2000 éves korszakot, így cseppet sem mindegy, hogy milyen világot örökítünk át a jövő nemzedékei számára...

S mivel a 2025-ös év, amely még mindig átmeneti, lezáró időszaka az emberi történelemnek – s a nagy világi átalakulásokért „felelős”, transzcendentális bolygók jegyváltásai is a 2026-os évben zárulnak - továbbra is óriási a tét. Épp ezért oly hatalmas az ezzel szembeni ellenállás is az átalakuló félben lévő világban!

 

 

Folytatás következik!