A két „harcias” planéta:
- a végzetes és végletes erejű, az emberiség jelenlegi, világkorszak-váltását is meghatározó planéta, a nagy világi és személyes változásokat, „halálosan nehéz” lezárásokat is kikényszerítő Hádész-Plútó,
- valamint az erő, a bátor cselekvés, ugyanakkor a háborgás, a háború ura, Árész-Mars áll szemben egymással az égen
„felfestve”
a végzetes és végletes rombolással járó pusztítás legrosszabb,
ugyanakkor a halhatatlanság békéjét hordozó bátor cselekvés
két merőben eltérő „arcát” ...
A döntés rajtunk áll!
Mindeközben az amúgy is nagy érzelmi viharokat generáló, Földközeli távolsága miatt „szuperholdnak” is nevezett Telihold csütörtök délután pontosodott be felettünk, amely a tudat, a tisztánlátás és a békítő szándékú józanság (Mérleg Nap analógia), valamint a látható, tudatos világunk „alá tuszkolt”, megoldásra, döntésre váró problémáink, olykor saját magunk előtt is elhallgatott, tudattalan igazságainknak tükröt tartó szembenállásának az analógiája. (Kos Telihold) E négy, jelentőségteljes, nagy planéta (Nap-Hold-Mars-Plútó) óriási feszültséget generáló négyszögalakzatba rendező erőként áll felettünk.
Ki ne érezné „üldözését”, "elíhívását"...
Ha épp nem a napfény sütne aranyló sugaraival ezen a napon, azt is mondhatnám beteljesedhetne az emberiség végzetes (ön)rombolása, mert öldöklő ( felerősödő) háborgást jelent e feszítő fényszög konstelláció...
A csillagmítoszi hagyomány szerinti „alvilág ura”,
Hádész-Plútó,
szó szerint az „utolsókat rúgja”...
Hiszen a Bak - legkeményebb, legagresszívebb, legméltatlanabb, legvégső
- úgynevezett anaretikus 29. - fokán állva,
ki ne látná, ha körbetekint szerte a világban,
vagy saját sorsában, hogy e feszítő nagykvadrátban
hatása „legalját nyújtja”...
A végzetes és végletes jelzővel illethető Plútó vad dühében
- csakhogy a jövőbe "átmentse irháját" -,
másokat bánt, öldököl, rombol, mintha nem lenne holnap...
( a Bakból végleg Vízöntőbe lépő Plútó...)
Ugye plasztikus kép: mintha csak a világunkat látnánk...
E bonyolult planéta-analógiák okán azt is mondhatnám, hogy ebben az agresszív konstellációban a nemes nemzet (s nemzetek) méltósága helyett az elvakult, elvadított, a kevesek önző, hatalmi érdeke által becsapott, s az „alvilág” , az alantas világ által néptömeggé züllesztett tömeg "Jézus helyett inkább Barabást kiált"... Mert ahelyett, hogy ki-ki venné a bátorságot önmaga meghaladásához - téves, idejétmúlt szokásrendszereinek gondolatainak, cselekedeteinek a meghaladásához -, s meglátná személyes létében a saját maga kreálta rabláncát, „karmikus ketrecbe” (a Telihold nagykvadrátba) zárva önmagát inkább „ dühödt vadként” hörög... S ahelyett, hogy személyes sorsát kezébe véve, önmagát belülről megváltoztatva, megtisztítva, dühöngő életét, egy jobbító sors felé igazítaná, nem fejlődik. Hanem másokat okol, s „a Fény útjának” a követése helyett, a lator felé mutatva, „Barabást kiált”... Történelmi idők...
Én mégis a Fénybe nézek...
Mert e négy sorsalakító planétából „szőtt” két szembenállás
egy kereszt alakzatot von „körénk”, s fölénk...
amelynek dupla feszültségben
- bár rogyva megfeszítő keresztje alatt -
az egyenes ember bátran áll...
Ezért azt mondom: vajon lehet-e egy szakrális köröszt forma, azaz a teremtés teljességét képviselő zodiákus év asztrológiai körét négyrét osztó kereszt ártó, rontó, bántó szándékú?(a Kos-Mérleg-bak-Rák kardinális nagykvadrát)
Nem... Nem lehet!
Csak mi emberiség, balga, oktalan lények nem vesszük észre sem az intő, sem a hívó jeleket, melyek – még ha olykor sírva kínzó módon is -, végletes Plútói változást, az előremutató, életet mentő, az Életet újra transzformáló változtatást, önmeghaladást ( Bakból Vízöntőbe lépő Plútó) és a tiszta, bátor, hősies cselekvést követelnek tőlünk... (Rák Mars- Pollux együttállás) E telihold konstellációja ugyanis tisztán rámutat, nincs idő a további halogatásra...
Ezért változz, cselekedj, békülj, s tisztulj ember!
Mert ez a Telihold nem hagy sem halogatást, sem választást...
Vagy önszántunkból, hősies erőre kapva,
ön- és világbékítő szándékkal (Kos-Mérleg tengely)
bátran cselekszünk, (Mars-Pollux együttállás)
vagy "mindent visz", agyoncsap, összetör, s megkínoz (Bak Plútó anaretikus foka) e néhány nap
(és annak következménye)...
Ám – ahogyan a címben is írom - ezekben a napokban bizony az égig ér a bátorság!
A hősies, önként cselekvést szimbolizáló Mars hátterében
ott ragyog Castor és Pollux, Hunor és Magor Iker csillagai közül,
a halhatatlanság, a múlhatatlanság, az örökkévalóság
és a végtelen szeretet Polluxa...
Hála érte!
S hála Hazánknak a rendíthetetlen hitű bátorságáért!
Most, Telihold fényében és árnyában ezért minden idejét múltat, jövőt megrekesztő, Életet nem szolgáló erő meghaladása, azaz az önmagunkon túlmutató, a nagyobb jót szolgáló, hősies bátorsága a múlhatatlan örökkévalóságba emel! ( Skorpió Mc, azaz a kivezető út analógiája, amelynek két planéta ura: a Mars és Plútó egymásnak szegülő szembenállása, az én önmeghaladása, az egyetlen jövőbe hatoló út!)
Nincs más út!
Tisztelt Olvasó!
Ha Ön is szeretne értő részévé válni a világi történések szellemi, spirituális hátterének, iratkozzon fel a Magyar Planétás honlap értesítőjére, hogy - kikerülve a közösségi média cenzúráját -, közvetlenül a szerző honlapjáról, elsőkézből értesülhessen az aktuális cikkekről és tanulmányokról!
Bízom benne, a Magyar Planétás írásai szellemi útmutatásaival, lelki hangolódással, a tudat tágításával fölemelik az olvasót az emberi idő szűkre zárt határaiból a kozmikus idő mennyei határtalanságába!