„…Jézus nevére
hajoljon meg minden térd a mennyben,
a földön és az alvilágban,
és minden nyelv hirdesse
az Atyaisten dicsőségére,
hogy Jézus Krisztus az úr.”
Jézus virágvasárnapi, dicsőséges jeruzselemi bevonulása, az „istenadta nép” általi dicsőítése csak a kezdete a - tértől és kortól is független, tömegpszichózisra oly jellemző -, végletes eseménysornak, amely Jézus embertelen szenvedésével kezdődik, kínhalálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be, kerek egészbe foglalva a Megváltás misztériumát...
A 2025-ös év Virágvasárnapra élesedő Mérleg Teliholdjának idején, még nincs késő a lelkiismereti tisztulásra... Erre a hív a fejünk felett ható Kos-Mérleg tengelyen álló Telihold. Nagyhét történetének kezdetén a nép, ki Virágvasárnapon királynak kiáltja Jézust, s pálmaágakat lenget, virágszirmot szór, s leplet terít Jézus lába elé, nemsokára Pilátus háza előtt, a bűnös Barabbás elengedését követeli, s „Feszítsd meg!”-et kiált a magasabb rendűre, a számára befogadhatatlan - hiszen érzelmi és szellemi emelkedést kívánó -, isteni magaslatból érkezőre... Jézusra és az Igazság Napjára. Miért? Mert Jézus igazsága, nem illeszkedik bele az ő alantas „igazságába”...
A történelmi virágvasárnap eseménye
pszichológiai tükörképe
az önző ego, az öncélú,
önmaga kicsinyességét levetkezni nem képes kisember,
s az abból „gyúrt” tömeg,
valamint az ego kicsinyességét maghaladni képes,
a vált válnak vető, testvéri együttműködés,
azaz a magasabb eszmék mentén szerveződő,
közösséget felépítő,
"felébredt Én" között.
Valójában ezt a tükörképet jeleníti meg a fejünk felett, éppen virágvasárnapra pontosodó, az „én és az én megahaladásának” a tükörképét szimbolizáló Kos-Mérleg tengelyen ható Telihold, s annak beszédes konstellációja...(ahol a Mérleg Hold ura, a béke Vénusza, Szűz Mária csillaga épp direktbe fordul, hogy egy rövid „visszatekintés” után újra tegye békítő dolgát... A Kos (Nap) ura, az "én", az "egyén akaratát" szimbolizáló Mars pedig, hosszú hónapok múltán ismét szemben áll az Égbolton, a pusztító erejű Plútóval, amely a világi háborgás legagresszívebb, legveszélyesebb szinonimája...)
A Kos-Mérleg tengely kettőssége, a Nap-Hold szembenállás kettőssége, s a Mars-Plútó „párharcának” a kettőssége, mind-mind a poláris, kétarcú földi, emberi világ legnagyobb kihívása... Én, vagy Te? Az egyén érdeke, vagy az egyén fölött álló magasabb rendű, közösségi érdek kettősségének a dilemmája?
A konstelláció
egyetlen valódi kérdése azonban,
hogy vajon képes-e az ember
fölülemelkedni önmagán!
Érti-e azonban az ember
e szembenállásokból fakadó,
pusztító, semmire megoldást nem hozó,
a környezetünkben ható,
háborgó feszültség
"megoldó kulcsát"?
Az „én” önző akaratát meghaladó egyensúly
egyetlen, lehetséges válaszát?
Sokan, mintha 2000 év után sem értenék igazán...
Ám e nélkül soha nem fogjuk megérteni az életünk személyes nehézségét sem, soha nem fogjuk érteni a világ rendjét sem, és soha sem leszünk képesek megélni Jézus Krisztus üzenetét sem: az öncélúság gyűlöletét leküzdő, önmagán felülemelkedni tudó, egy magasabb rendbe, nemzetbe, hazába, emberiségbe „ágyazódó”, felebaráti szeretet erejét sem...
Hacsak nem nézünk bele Virágvasárnap Teliholdjának tükrébe! S ha nem leplezzük le az öncélú hasznát leső „kis én”-t, a kisemberré degradáló egot, ki képtelen maga fölé nézni, képtelen maga fölé emelkedni, s képtelen fejet hajtani a porszemnyi élete fölött álló magasabb rendű , vertikális eszme előtt... Mert csakis, fizikai síkú, anyagi, horizontális gondolkodásra képes. Ám Jézus nem ezt teszi, nem ezt a példát mutatja. Azt mondja: az ő királysága nem evilági, az ő igazsága nem evilági, hanem e világ fölött áll...
Ennek a megértése azonban az Kos-Mérleg tengely „Én és a Te”, „én és a külvilág”, „az én és egy magasabb rendű eszme”, azaz az „én és a transzcendens” kettősségében áll... Amelynek kulcsa: az önmeghaladásban, az önmagam felülmúlásában áll.
Rég volt oly tiszta szellemi üzenete Virágvasárnap égboltjának, a ma még királynak nevezett Jézusnak örvendő, „holnapra” Barabbást kiáltó, s Jézus kereszthalálát követelő tömegember számára mint manapság... A mindig mindenért másokat okoló egónak, s az egókból álló tömegnek, aki a legtisztábbat, a legszentebbet, a leginkább előre mutatót is föláldozza, ha önző érdeke úgy diktálja...
Az ember azonban ezzel az attitűddel soha, de soha nem fogja megélni a belső egyensúlyát, az élet arányosságát, a Létezés harmóniáját, ha nem ismeri fel az élete fölött meghúzódó, magasabb rendet, a törvényt: miszerint létezésének egyetlen oka , értelme, és végcélja nem a „kis én”, a mindig mindenért másokat okoló ego, hanem felébredt „Én” által felismert, e fölött álló eszme: a közösség, a nemzet, a haza, s a Mindenható...
E Telihold konstellációban, a Kos Nap által képviselt „én” (Kos analógia), csak akkor lel megértésre, békességre, méltóságra, elfogadásra, tehát egyensúlyra és harmóniára ( Mérleg hold analógia) ha nem lelefélé sűllyed, hanem a fölötte álló, isteni felé törekszik...
A Nagyhét végét jelentő
Megváltás misztériuma is
ennek a megszabadító és felszabadító
transzcendes erőnek
a felismerésében áll!
Tisztelt Olvasó!
Ha Ön is szeretne értő részévé válni a világi történések szellemi, spirituális hátterének, iratkozzon fel a Magyar Planétás honlap értesítőjére, hogy - kikerülve a közösségi média cenzúráját -, közvetlenül a szerző honlapjáról, elsőkézből értesülhessen az aktuális cikkekről és tanulmányokról!
Bízom benne, a Magyar Planétás írásai szellemi útmutatásaival, lelki hangolódással, a tudat tágításával fölemelik az olvasót az emberi idő szűkre zárt határaiból a kozmikus idő mennyei határtalanságába!