Magyar Planétás

Ismét, csak a balga véletlen műve volna, hogy a Béke királynőjének, Szűz Mária csillagának, a Vénusznak rendelt, 2025-ös asztrológiai évben, a Béke királynőjének, Szűz Mária földi királyságának, azaz Magyarországnak az ezévi, mundán asztrológiai csillagzatában, a nemzet egészére, azaz Boldogasszony nemzetének minden egyes tagjára vonatkozó felszálló Holdcsomópont, magyarul, a nemzet küldetéses sorsfeladata, éppen az Angyali Üdvözlet fényfoganó, s fényt termő napján, a magyar hagyomány szerinti Gyümölcsoltó Boldogasszony magfoganó, gyümölcsoltó ünnepnapján áll?

Vagyis "magyarra fordítva" az égből jövő jeleket: Vénusz évében, hazánk ezévi, küldetéses sorsfeladata éppen a március 24-25-i, Gábriel arkangyal közvetítése általi Angyali Üdvözlet, így az Ige foganatának, a Jézus Szeplőtelen Fogantatásnak az ünnepnapján áll!

Nem, nem hiszek a balga véletlenekben! Planétás-íróként, 25 éve hazánk csillagzatával mélyen foglalkozó mundán-asztrológusként, az asztrális, szakrális és naptári hagyomány egymásra épülő, szinkretista asztrológiai módszerének a kidolgozójaként, csakis a Gondviselő, s utat mutató Isten művében, a Teremtő által alkotott teremtett világ tudatos rendezettségében, s az Égi jelek által, szánt szándékkal küldött üzenetben hiszek!

Mert amint írni szoktam: az ünnep most is üzen... Hiszen az égbolt felettünk ragyogó, asztrális jelei, a teremtés törvényszerűségének szakrális jelei, az évkör naptári jelei és ünnepei, s Magyarország csillagzatának, bevatató jelei most is - mint mindig -, egy és ugyanazt üzenik! Lelkiismereti tükröt tartó, küldetéses nemzetként - az akár végzetes kimenetelű háborgásban -, békére szólítani az embert, s a világot!

A Fényt fogadó, Gyümölcsoltó....

A keresztény kozmológia hagyománya szerint, a március 20-i, tavaszi Nap-éj egyenlőséget követően - amikor a Nap erők megtermékenyítő, életadó, életet nemző Fénye átveszi az Anyaföld évköri sötétsége feletti hatalmát -, a Nagy Anyatermészet működésrendjével analógiában a kereszténység „édesanyja”, Szűz Mária is a hírhozó angyal, Gábriel arkangyal üzenetét hallván, áldott méhébe fogadja a Fény gyermekét, Isten Fiát.  Ez a március 25-i Szeplőtelen fogantatás, magyarul a „gyümölcsoltás”, azaz Gyümölcsoltó Boldogasszony napja.

Ha racionálisan számolunk, nyilvánvalóvá válik, hogy e tavaszi „fogantatás” kozmikus fordulópontjától, éppen kilenc hónap telik el Jézus földi születésnapjáig. Kilenc áldott hónap, amely a keresztény ember világába hozza az évkör egy „másik” kiemelt fordulatán, az egykori Napisten születésnapjaként tisztelt, téli napfordulón megszülető Fény-fiút, a Világ Világosságát: a Szeretet vallásának elindítóját, a Kereszténység Jézusát. Mostantól számolt kilenc várva várt hónap, hogy az arra méltó, szellemében, lelkében, testében makulátlanul tiszta , Szűz Mária, a Téli Napfordulat harmadnapján, Karácsonykor, Istenszülő Anyaként életet adjon a Teremtő Fény Fiának, az Atyával egylényegű gyermek Jézusnak. A Fényhozónak… az Igazság Napjának…

Azonban a 2025-ös év egészen különös üzenetet rejt! Hiszen, mint tudjuk, minden egyes a tavaszi nap-éj egyenlőséggel induló, asztrológiai újév az ősi, mundán asztrológia szerint egy bizonyos planéta égisze alatt áll. Ez a mostani év - amint erről e cikksorozat előző részében is írtam már -, a Béke királynőjének, Szűz Mária csillagának, azaz Vénusznak az uralma alatt áll!

Ugyanakkor mind a magunk mögött hagyott március 20-i nap-éj egyenlőség napján, mind az éppen aktuális március 25-i, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján - amikor is Gábriel arkangyal, a merkurikus tulajdonságokat hordozó, hírhozó, s planétája -, a Merkúr, valamint Szűz Mária csillaga, s egyben a 2025-ös év Planéta-ura a Vénusz is hogy-hogynem, éppen együtt áll a mindent tudati világosságba borító áldott Nappal, a Világ Világosságának Planétájával! Vagyis az ünnep most is üzen!

S gyorsan fordítsuk le „magyarról, magyarra”, hogy  az azonos üzenettel bíró naptári, szakrális és asztrális analógiák összessége éppen a gyümölcsoltás ünnepére eső napon, Mária földi királyságának, Magyarországnak az éves sorsfeladatát, vagyis a nemzet küldetését jelentő Felszálló Holdcsomópontján áll, miközben hazánk Szolár képletének a Vénusza trigon fényszöggel támogatja e magvető, békét a világba oltó, magyar küldetést! Egy olyan ország küldetését, amely a szomszédunkban dúló háború első napjától kezdődően – szembe menve a többség háborús uszításával, a háborútól anyagi hasznot remélő világi fősodorral - egyedülálló módon a Béke mellett áll!

• Vagyis értjük-e igazán, hazánk női minőségű, boldogasszonyi tulajdonságokkal bíró szerepét?

• Értjük-e az ünnephez kapcsolódóan, Mária emberi nagyságát? 

• Értjük-e az általa közvetített, nemes emberi minőséget, amely képes arra, hogy az Atyával egylényegű erőt, a teremtés hatalmas energiáját, az Atya akaratát, az Atyával egylényegű Fiú képmását, az évkör e szakában a méhébe fogadja? 

• S értjük-e az évkör járásával együttműködő kozmikus analógiát? A kozmikus hagyomány és a keresztény naptár mély egylényegűségét?

• S vajon világosan értjük-e Hazánk Békét oltalmazó szerepét?

• Értjük-e Mária országának nemzeteként ebben a nemes, nőies minőségben rejlő hatalmas potenciált?

A kétpólusú földi létben, az aktív forró, tüzes minőség irányába elbillent, háborgó világban, e szelíd erő, elfogadást, megváltást, békés megoldást hordozó lehetőségét? 

• S érjük-e, a körülöttünk és bennünk is mozduló kozmikus erővel, az ég aktuális jeleivel való „együtt működés” hatalmas lehetőségét?

• Értjük-e egyáltalán a világi létbe most a kozmoszból (be)áramló, szelíd, rendíthetetlen, a békesség irányába ható cselekvő erő potenciálját? Azt a tettrekész erőt, amely a kevesek anyagi hasznát szolgáló háborgás ellenében, a Béke mellett áll?

Azt a női minőségű teremtő erőt, amely képes arra, hogy az ego öncélúságának marsikus erejét, lecsendesítse, hűsítse, s hűtse a forrongó kedélyeket... 

• Azaz értjük-e valójában a történelmi lehetőséget, amely az ünnep analógiája okán a megváltó, az életet megváltoztató "magot", 9 hónapon át oltalmazva, féltő gonddal táplálva, növelve, termőre fordíthatjaa, s az arra „rendelt" időben majd Napvilágra hozza?  

Mert a szakrális hagyomány szerinti most foganó fénymag, nem más, mint Jézus az Igazság Napja, a Világ Világossága, az emberi lét fölvilágosítója, a földi létezés sötét mindennapjainak a bevilágítója. S bizony Márián, az ő „gyermekein”,  az ő országán, s az ő királyságán keresztül vezet el az út a béke Igazságához!

Vagyis  értjük-e mindannyian Mária országában e történelmi küldetést...?

Mert mit is mond a sötétben tapogatózó emberiség számára a „Gyümölcsoltás” fényes pillanata, s Magyarország küldetéses sorsfeladata?  

Hogy itt, a földi világban Mária, és "gyermekeinek" a békés lelkületén, önzetlenségén, sokat bíró akaraterején, igazságán, bátorságán, bölcs gondolkodásán, megfontolt cselekedetén, kiapaszthatatlan hitén és a béke mellett való kiállás szent meggyőződésén keresztül vezet el az út a mindenkori sötétségből az Öröklét igaz Fényéhez! 

S bizony erre a fenséges női minőségre, erre a szelíd, ám határozott erőre, erre a kitartó, eltökélt, rendíthetetlen magyar küldetésre van ma is oly nagy szüksége e kétarcúra teremtett, kételyek közt gyötrődő, kétségbeesett, két vállra fektetett emberi világnak!

S éppen ennek a határozott erőnek, ennek a nemes gondolkodásnak, ennek a lelkiismeretes cselekvésnek a felismerésére van oly nagy szüksége a Teremtő által e női minőséghez rendelt magyar nemzetnek, Boldogasszony országának is! Különösen most, a tavaszi Nap-éj egyenlőség által „indult” asztrológiai újév, elkövetkezendő egy évében, hogy a béke "kint is, bent is" valósággá váljék!

Ne feledjük Pió Atya szavait, s emelkedjünk fel hozzá méltósággal!