Magyar Planétás

Miért említem Szent Ágoston kozmológiáját az Ágoston-rendjében nevelkedett új pápa csillagzata kapcsán? Mert XIV. Leo pápa - aki nevét már amúgy is különleges csillagzati inspirációként XIII. Leo kapcsán választhatta (lásd a „Nyíl és trónus” című sorozat előző írásait) szintén - közel állt Szent Ágoston tanításaihoz. Szent Ágoston, a középkor egyik legnagyobb keresztény misztikusa, ifjúkorában manicheus és hermetikus befolyás után vált érett kereszténnyé, aki elutasította a determinista csillagjóslást, ugyanakkor felismerte, hogy:

az égi rend

– bár nem predestinál –

szimbolikusan hordozza Isten szándékait.

Mélyen egyetértek vele, és egyik legismertebb mondatával:

„A csillagok mutatják az idők jeleit,

de nem uralkodnak az emberi akaraton.

A bölcs uralkodik csillagzatán,

a balga pedig engedelmeskedik neki.”

E sorokat olvasva megdöbbentő az égi és földi párhuzam az ágostoni rendből származó XIV. Leo beiktatási ceremóniájának napjával, amelyen a „bölcs uralkodó” csillagzata, a transzcendens, átformáló erők kistrigonja bontakozik ki:

- a Nap–Uránusz–Algol együttállás (Bika): az anyagba öltözött isteni fény forradalmasítása. Az Algol árnyéka itt megtisztul, a halál és transzformáció csillaga fényhordozóként jelenik meg.

- Hold–Plútó–Altair: a kollektív érzelem és a pszichés mélyfúrás a magasba tör (Altair: Sas- Turul csillagzata, az emelkedő szellem szimbóluma).

Kos Vénusz–MC–Algenib–Neptun–Halak Szaturnusz: a szeretet és az önfeláldozás misztikus felelőssége a transzcendens tengelyen – az Ég magasán, azaz az egyetlen lehetséges „kivezető úton”…

Ebben a konstellációban a három nagy, világi-, tudati- átalakulásokat jelző planéta (Uránusz, Neptunusz, Plútó) égi összhangja áll felettünk. A csillagok nem uralják az akaratot, hanem beavatják azt, átvilágítják a világ feletti hivatás tudatával (Oroszlán Mars kistrigon Kos MC). Az ilyen égi állás nem kényszer, hanem kihívás a bölcs számára, aki felismeri benne az isteni rend felé mutató irányt – ahol a személyes, tudati transzformáció (Nap–Uránusz–Algol) és a belső, lelki meghatottság (Hold–Plútó–Altair) megvilágosító erői gyűlnek segítő csillagzattá fent, a magas égben (Vénusz–Neptun–Szaturnusz–MC–Algenib).

Ezek az aspektusok gyakran kapcsolódnak az ego feloldásához és a mélyebb spirituális felismerésekhez, ami összhangban áll az idézet üzenetével, amely akár mottója, spirituális kulcsa is lehetne e konstellációnak: „Láthatatlanná kell válnom, hogy Krisztus láthatóvá váljék bennem…”

Bízzunk benne, hogy XIV. Leo pápa nem csupán pápává válik, hanem archetípikus szereplője lesz egy planetáris szintű átalakulásnak, ahol a láthatatlan isteni jelenlét áttör a látható világ falán! Máskülönben a korszakváltásban - ahol ma az emberiség jár -, akár el is bukhatunk... Csak akkor járhatunk sikerrel, ha a hit nem ideológia többé, hanem létminőség, szívből jövő gondolkodásmód!

Ez a jelmondat az új világkorszak, a Vízöntő korszak formálódó „új emberének” valódi beavatása, korszakdefiníciója, misztériuma kell, hogy legyen – szemben az önző, hatalomra éhes, mások fölé kerekedni akaró gyűlölettel! Ezért a:

„Láthatatlanná kell válnom,

hogy Krisztus láthatóvá váljék bennem”

gondolatsor megvilágosító ereje – személyes, tudati transzformációja és a belső, lelki meghatottsága – kell, hogy áthassa az emberiséget, ha élhető életet kíván magának az új évezredben! Csak a testvéri-, krisztusi-, felebaráti szeretet hirdető út (MC- az ég magasán) lehet az egyetlen irány, amely nem valaki másban, hanem bennünk, az egyes emberben kell, hogy láthatóvá váljék.

Ez nem jelszó, hanem korszak-definíció! A Vízöntő világkorszak üzenete, hogy nem külső szerkezetek építik az „új embert”, hanem a megtisztult, transzformált, belső fények törik át a régi világ összeomlás előtti falait… A beavatás égboltja nem új dogmát hirdet, hanem fényt hordoz. Hogy az előző két írásra és a sorozat címére utaljak: „a trónuson ül, de nyílként mutat az égre”…

A „láthatatlanság” ezen misztériuma – az egó, az öncélú, akarnok én lebontása, keresztény kifejezéssel élve: a kenózis, az önkiüresítés – csillagzata alatt, az Ágoston-rendből származó pápa beavatásának napján igazak Szent Ágoston tanításai, miszerint: az igazság a lélek mélyén lakik, de csak a kicsinyes, öncélú éntől való elfordulással válik hozzáférhetővé!

„Ne menj ki, hanem térj magadba.

Az igazság benned van.”

Ez a belső fordulat jelenik meg most az égbolt nyelvén is, ahol a Hold és Plútó együttállása a mélységekbe visz, hogy onnan – az Altair csillag szellemi Sas, a Turul szimbóluma révén – a magasba törjön. A Nap–Uránusz pedig az egó lebontását (Uránusz) és az isteni fény felszabadulását (Nap) hozza el, Algol árnyékán keresztül megtisztulva. E két erő egysül az ég magasán, az asztrológia nyelvén szólva: a Kos MC (Algenib), Vénusz–Neptun–Szaturnusz kivezető útján. A Vízöntő korszak valódi beavatása itt kezdődik: nem új dogmákban, hanem új emberi minőségek megélésében.

Adja Isten, hogy XIV. Leo pápa a „láthatatlan” isteni világ közvetítője legyen, ki Krisztusi hagyomány hordozójaként, a Föld bolygó más vallási és ideológiai vezetőinek is kezet nyújtva terelje az emberiséget az egyetlen jövőbemutató kivezető irányba: a kollektív, emberi, erkölcsi, lelki transzformációba!