Magyar Planétás

Tisztelt Olvasó!

A megszokottól eltérő módon, jóval személyesebb hangvételt ütök meg az alábbi írásban, mert tollamat az Ég jeleinek, Magyarország beavató csillagzatának ismerete mellett, a felfelé ívelő jövőbe vetett rendíthetetlen hit, nemzetféltés, ugyanakkor mély megdöbbenés is vezeti… A felettünk ható, május 12-i - Fagyosszentek napi - Telihold (amelynek jeles napi hagyományáról az ezt megelőző cikkben írtam) valóban megrázkódtató hideget hozott - nemcsak világi értelemben, hanem a nemzet lelkületében is…

Ez az önmagában is erőteljes mondanivalójú Telihold:

– ahol a Bika havában haladó, minden világi eseményt tudati megvilágításba helyező áldott Nap,
– a lázító, „váratlanul asztalt borító”, ugyanakkor a szellemi szikrát, a megértés felvillanó erejét - vagyis az „aha”-élményt  is szimbolizáló Uránusszal,
– valamint a levágott Gorgó fejét a kezében tartó, Perseus csillagkép fejénél álló, Algol csillagának – vagyis a szélsőséges, olykor démonikus, halálosan nehéz erőket, az árnyéktudatot, az erőszak, a pusztítás, a megszálllottság dühét, a szétesés veszélyét szimbolizáló, ugyanakkor az emberi szabad akaratunkon múló ezek alóli, „új látásmód” általi felszabadulás, megszabadulás lehetőségét is hordozó – hármas együttállásban került szembe a Telihold Holdjával, a Skorpióba álló Holddal.

Rendkívüli erők, amelyek az önszembesítés általi, szakrális rend helyreállításának a szimbólumai, ha helyesen élünk vele!

Ez a Fagyosszentek napi erős Telihold azonban mintegy „spirituális fagyveszélyként” jelentkezett az érzések, emberi kapcsolatok, világnézeti beágyazódások, a nemzet biztonságát, stabilitását  érintő "váratlan" világi megrázkódtatások képében... S ami ennél jóval „dermesztőbb” és fontosabb: a nemzet – határon innen és túl – zajló életében… (melyet az ördögi, szétszélesztő erő nem átallt azonnal kihasználni.)

Ezekben a napokban olyan „kozmikus felkiáltójel”-szerű pillanatokat, történéseket, híreket és zavarodott cselekményeket élünk, s éltünk át, amely szétszakítottság ritkán fordul elő a nemzet életében, s amelyet az ösztöneiket vezérelni képtelen, durva erők, azonnal igyekeztek is a maguk oldalára állítani... S bár túl vagyunk már sok - más jellegű - nehézségen a rendszerváltás óta, s nem lepett meg az évkör ezen szakaszának nehezítettsége - hiszen a nemzet csillagzatát, mint a tenyeremet ismerő planétás-íróként az Új szolár évben (2024. október 23. – 2025. október 23.) tavasz–ősszel előre jeleztem -, le is írtam, hogy a nemzet egyik legnehezebb évét, s azon belül most a legnehezebb időszakát éljük meg...

..Ám olvasni, hallgatni és látni, hogyan válik a közösségi médiában „ember embernek farkasává” - miközben egy harmadik erő épp „jót röhög a markában” -, dermesztő és végtelenül elszomorító számomra, kinek nemcsak magyarul dobog a szíve, hanem érteni is véli az ég jeleinek Magyarországra vetülő olvasatát...

Miért?
Mert a fejünk felett ható Telihold figyelmeztető, feszítő nagykvadrátot, keresztalakzatot rajzol fölénk (ismét) – azonban most olyan „helyen”, amely a rendszerváltás óta az egyik legnehezebb, legnagyobb kihívást, szellemi és érzelmi megrázkódtatást hordozó, ám egyben katalizátorként működő konstellációjának az időszaka. Olyan erőtér ez, amelyben a múlt „sebei” és a jövő álmai összeérnek... Mert ez az erőtér nemcsak polarizál, azaz kettéoszt, hanem úgy tűnik, készül apró darabokra szaggatni a nemzeti függetlenségben és a nemzetállami törekvésekben gondolkodó közösséget - miközben épp sorsfordító, sorsdöntő katalizátorként is működhetnének a nemzet jövője számára ezek a rendkívül ösztönző, teremtővé traszformálható erők! (A Szűzanya segedelmével, Szent Mihály oltalmával, no meg a magyar emberek erkölcsi józanságával – bízom benne -, működni is fognak!)

Mégis elborzaszt, s dermedten nézem, hallgatom, olvasom, hogyan esnek egymásnak jóravaló magyarok, s hogyan kerülnek „démoni erők” fogságába - csak mert megszédítette őket a nyilasságra olykor jellemző öntelt önáltatás... Aki ma nem érti ma az idők szavát, s öncélúságból, önzőségből, önhittségből fakadóan lázít, az a saját jövőjén túl a nemzet jövőjét is kockáztatja! S bár nagy szavaknak tűnhet, de a világ leendő békéjét, a harmadik világháború elkerülését is veszélyezteti.

A Csízió blog írását 2020. előestéjén azért kezdtem el, mert bár mundán asztrológusként húsz éve foglalkozom Magyarország beavató küldetésével - s korábban különböző, értő, magas szellemiségű magazinokban publikáltam hazánk csillagzatáról -, 2019 végén úgy döntöttem, blogformát, s annak Facebook-verzióját választom, hogy a bulvármédiában nem szereplő, az Hazánk sorsát szellemi értelemben megerősítő témák, minél több értő, érdeklődő ember számára váljanak nyilvánvalóvá.

Amit 2019–2020. fordulóján előre jeleztem, mára mindenki számára világossá, megéltté váltak. Utólag nem kérdés mindaz, amit azidőtájt, napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra leírtam. Igazzá váltak, mert ahogy oly sokszor írtam, bejött az akkori „kozmikus papírforma”: s Korszakkapun léptünk át 2020-ban. Akkortájt előre jeleztem, miféle korszakzáráson, váltáson lép majd át az emberiség, mi ebben a magyar nemzet feladata, milyen támadásoknak lesz mindeközben kitéve, csak azért mert igyekszik teljesíteni a kollektív tudatban létező küldetését: hogy szellemi, spirituális, erkölcsi értelemben átvezesse a világot egy új világkorszakba... Hogy a régmúlt tapasztalatával, a Boldogasszonyi, azaz női minőségű szerepkörével, békéltető, a világnak lelkiismeretet és erkölcsi tükröt tartó küldetésével – a Vízöntő sorsfeladattal megállva – ne csak hazánk szuverén, nemzeti függetlenség melletti elkötelezettségét teljesítse, hanem a világra szóló küldetését is: s békével átvezesse az emberiséget az Új Évezredbe, a több mint 2000 éves Vízöntő világkorszakba.

Elindítottam hát a Csíziót, hogy felhívjam a figyelmet: miként készülnek majd ezt a hangot elfojtani, s ami a legfontosabb – miként szeretnének bennünket kívülről egymásnak ugrasztani, hogy egy újabb mohácsi csatatérre (!) küldjék nemzetünket!

S miért írom le mindezt? Miért írom Mohácsot? Mert oly nagy a tét!

Azért, mert a Csízióban „Korszakkapunak” aposztrofált 2020-as konstelláció bizony megegyezett azzal, amellyel bennünket, 500 évvel ezelőtt egymásnak ugrasztottak - más jelmez és díszlet közepette - az akkor születő globalista, nemzetrontó erők, hogy évekre rá szétszabdalt magyarságot kivéreztető, sorsát 500 évre negatív értelemben befolyásoló, mohácsi csatatérre vezessék...

Ne tévedjünk! Ma is ezt akarják!

Mert csak így képesek megvalósítani világ fölötti uralmuk alantas tervét, amelynek mi, mai Magyarország vagyunk a kerékkötői. (A történelmi párhuzamokról – amelyekről oly sokat szóltam – ma más keretrendszerben ugyan, de itt működnek körülöttünk, s valójában „a nevető harmadiknak” egy célja van: magyart a magyarral összeugrasztani.)

Ne hagyjuk, hogy így legyen!
Ma, egy jóval spirituálisabb, történelmi tapasztalatokkal rendelkező jelenkorban – a néplélek mélyén hordozott évszázados, generációkon átívelő fájdalommal a hátunk mögött –, amikor az ember egy „kattintásra” önismereti tanulmányokra lelhet a világhálón:
nézzen ki-ki magába e Telihold tükrében, s ne hagyja, hogy átjárja a mély ösztönerő által generált, bomlasztó erőtér...

Mert ha a jövő érdekében nem kapaszkodunk - a csodálatra méltó emberi különbözőségeink ellenére - egymásba, nagy árat fizethetünk... Nem kell messzire- csak a szomszédainkig... Egyetlen rossz döntés, és láthatjuk mivé bomlik egy ország válik, hová zuhan egy nemzet, s milyen generációkon átívelő további traumát hordoz a néplélek,ha az egyes emberekből összeadódó nemzet nem vigyáz…

Értsük meg: az ördög, a gonosz terv, a sátán nem valamiféle fekete ruhás, hosszúkörmű, ronda alak, hanem egy energia. Egy romlott erőtér, amely a mi kicsinyes hőbörgéseinket, öncélú „igazunkat”, mások fölé kerekedni vágyó egónkat kihasználja fölöttünk, körülöttünk, s mibennünk… Csak épp rátartiságnak, önteltségnek, vélt vagy valós sérelmek miatti árulásnak hívják. Olyan erő, amely megbontja az egységet.
Aki pedig egoizmusból, önteltségből, vélt vagy valós sérelemből ma megbontja a nemzet egységét, lázít - az nemcsak a saját jövőjét, hanem a nemzet jövőjét árulja el, a világ békés jövőjét kockáztatja, s valójában a nemzet ellen dolgozó erők kezére játssza Magyarországot.

Ezért, ha nem akarunk züllesztő, összeomlasztó, tévútra vezető jövőt, vegye elő mindenki a józan eszét, a másik magyar ember iránti, felebaráti tiszteletét, a higgadtságát, s fogja vissza az elszabadult, igaznak vélt indulatait, mert amikor végleg egymásnak esünk, s e dermesztő erők ellen már tehetetlenek leszünk - melyek kihasználják a mi balgaságunkat, dölyfösségünket -, már késő lesz siránkozni a romok felett...

Ez a Telihold ma mélyen rámutat a rendszerváltás óta eltelt legnehezebb évünkre, amelyről már a Magyarország2024. október 23. – 2025. október 23. közötti, idei szolár évének kezdetén írtam! A 2025-ös év legnehezebb, ám ösztönző pillanatában járunk, ha helyesen cselekszünk! Ne feledjük, azonban, hogy hatalmas lehetőség állhat Magyarország előtt! Olyan 500 éves felfelé ívelés, amelyre régóta várunk, de ehhez mi, családban, nemzetben, Anyaföldben, Hazában, a Szűz Mária oltalmában, a nemzet királynőjében hívő, s gondolkodó, egymásba kapaszkodó, együttműködő, tehát valóságosan boldogasszonyi minőségű, máriás lelkületű emberekre van szüksége a hazánknak!

Ezért ez az elképesztő támadás, züllesztés, egymásnak ugrasztás kívül-belül egyaránt... Mert kozmikus léptékű történelmet élünk, amelyben a Jóisten számít az ő valódi magyarjaira!

(Az alábbiakban összefoglalom asztrológiai értelemben a 2025. május 12-i Skorpió Telihold és Magyarország csillagzatának összevetését!)

A Fény harca a mélységgel

2025. május 12. – Skorpió Telihold a Bika Nap–Uránusz–Algol tükrében

Az emberiségnek, az emberi jellem- és szellemfejlődésnek tanulóterepet adó Földbolygó „sötét árnyai” ezúttal is próbatételt jelölnek ki: a 2025. május 12-i (Bika Nap–Skorpió Hold szembenállás) ugyanis nemcsak a megszokott Telihold misztériumát hozza el számunkra, hanem egy szellemi válságtengelyt is, amely Magyarország horoszkópjával, s azon belül is a nemzet sorskarmáját jelző tengellyel kerül szembe.

A (Bika Nap–Uránusz–Algol együttállás) és a vele szemben álló (Skorpió Hold) a nemzet kollektív lelkében, a néplélekben és a nemzettudatban, nemzet küldetéstudatában zajló harcról beszél....

A „feszültségi háromszög” (a Tranzit Nap–Hold szembenállás, feszítő intezitású keresztrajzolata, nagykvadrátja, a Mo. Radix a Holdcsomópontjaira) ugyanakkor nem pusztán válsághelyzetet mutat, hanem éppen azáltal, hogy (kereszt-kvadrátot) alkot a nemzet (Vízöntő felszálló Holdcsomópontjával) és az ezzel szemben álló (Oroszlán Hold-leszálló Holdcsomópontjával), egy égi sorsüzenetet is közvetít! A magyar nemzet ugyanis abban a jegyben hordozza kollektív sorsküldetését, amelybe maga az emberiség is átlépett: a Vízöntőbe.

Ez a szinasztria (a Radix, Szolár és Tranzit képletek összevetése) tehát nem más, mint az égi sors ütközése a földi történelemmel. A múltat jelképező Oroszlános múlt (leszálló Holdcsomópont) konfliktusba kerül a Vízöntő jövővel, az új világkorszak felebaráti szereteten, krisztusi testvériségen, nemzeti szabadságon de szellemi felelősségvállaláson alapuló rendjével! Ez a nagyon bonyolult hármas  konstelláció  mind-mind egy égi tükröt tart, amelybe a nemzetnek most bele kell néznie. (tr.Nap–Uránusz–Algol együttállás- oppozícióban a Skorpió Holddal, és a Vízöntő küldetés szembven az Oroszlán Holdcsomópont nagykvadrátjával)

Az emberi tudatban hirtelen, de sorsszerűen robbanó átváltozás energiáit szabadítja fel. (Nap-Uránusz–Algol)  Az Algol – a mitikus Medúza feje - nem pusztán veszély-,  a látás, a szembesülés próbája is. Az Uránusz az égi villám, az isteni sugallat. A Telihold által aktivált keresztalakzat Magyarország karmapontjaival azt kérdezi, képesek vagyunk-e a múlt szakrális, nagyboldogasszonyi örökségét (Oroszlán Hold -leszálló csomópont) átvezetni egy korszaknak megfelelő új rendbe (Vízöntő–felszálló csomópont), amely az egész világ sorsirányával egybeesik. A magyar nemzet ily módon nem egyszerűen résztvevője, hanem őrzője is a világkorszaknak.

Mindeközben a (Halak Szaturnusz–Neptun együttállás) harmonikus (trigon–szextil fényszög) kapcsolatban áll a Telihold tengelyével, mintegy égi kegyelemként. A Szaturnusz a szellemi törvények és a múlt karmikus felelőssége, a Neptunusz az isteni irgalom, a Krisuztusi szeret melleti harc, a termékeny inspiráció – közösen oldják a megfeszítő erőket... Kérdés: tudjuk-e integrálni ezt a kegyelmi „ablakot”, vagy elvakít a (Nap–Algol) a személyes fény–árnyék játszmája?

Az Telihold Vízöntő–Oroszlán IC–MC tengelye ( azaz a gyökerek, elrugaszkodás és az előrevezető útirány jelzőpontja éppen együtt áll a nemzet múltjával és jövőt meghatározó küldetésével ( radix karmapontokkal) megerősítve ezeknek a naptári napoknak a sorsszerűséget! Az IC – az Uránusz által uralt mélypont – a kollektív tudattalan, a nemzet szellemi gyökere is egyben, az MC pedig a jövőbe mutató, tudatos út. Ez a tengely most megmozdul, sorssá válik!

A 2025. május 12-i (Telihold konstelláció) tehát nem pusztán egy asztrológiai esemény, hanem egy égi kiáltvány: a Fény harca a mélységgel a nemzet sorsának tengelyében történik. Magyarország, mint a Vízöntő korszak egyik kulcsnemzete, (ha túljut az ösztönlényi minőségén) most újra szellemi beavatást nyerhet, ha felnő az örökséghez amelyet hordoz, a világra szóló küldetéses sorsához, és rendeltetéséhez amely miatt „született”...

Ez a felemelkedés csak akkor fog megtörténni, ha követjük a fejünk felett ható tr. Jupiter – a hit, a jog, az erkölcs, az önbecsülés, az ősbizalom planéta-allegóriájának, a magyarok csillagának – az útmutatását, s egyénieskedés helyett egy tömbbe zárva, összekapaszkodva mozdulunk, Szent Mihály védelme alatt (Ikrek Jupiter), a Magyarok Nagyasszonya által vezetve és általa oltalmazva (Mérleg Merkúr–Vénusz), a nemzet küldetéses feladatának beteljesítésében, a Vízöntő Karma útján, amely Boldogasszony Országának, a Regnum Marianumnak szellemi felébredését szolgálja!  (tr. MC–R Hold–leszálló Holdcsomópont).

Nagy idők!