Magyar Planétás

2025. szeptember 19-én, a második Szűz Újhold előtti napon, Földanya havában – különös égi történés tűnik fel fölöttünk... A délutáni órákban ( 14:20 és 15:31 között) a szépség, a szeretet, és a békesség planéta-allegóriája, Szűz Mária csillaga, a Vénusz, valamint a legmagasabb női princípium, a Hold, a lélek és lelkiismeret hordozója kerülnek együttállásba. Ez azonban nem csupán egyszerű találkozás: Vénusz-okkultációja, amikor a Hold fényes peremével kitakarja, magába rejti a Vénuszt, hogy majd egy óra múltán a sötét oldalán visszaengedje a világosságba.

Mindez az Oroszlán királyi szívében, a Regulus közelében, az Oroszlán szívcsillagának a fényes ölelésében. A királyi szív fényének jelei mindig nagy jelentőségűek, mert nem pusztán uralmi jelképet hordoznak, hanem a szív méltóságának és tisztaságának üzenetét közvetítik. Ám ez az égi esemény most fényes nappal zajlik, a tudat világosságának idejében. Nem az álom és a tudattalan éjjeli rétegeiben rejtőzik el a szeretet csillaga, a Vénusz Holdanya palástja alá, hanem a tudatos éberség nappali fényében: vagyis a szív próbája most a nappali világosságban történik meg.

A Vénusz látszólag eltűnik, de nem titokban, hanem a Nap ragyogása alatt, hogy emlékeztessen: a szeretet tisztulása és belső újjászületése a tudatos figyelem idején, mindenki szeme előtt, még ha kevesen veszik is észre az ég különös jeleit.

A Vénusz eltűnése

Szűz naptári havának

napfogyatkozással is összekötött

második Újholdja előtti napon,

Szűz jegyének a legvégén járva,

utolsó figyelmeztetésként jelzi:

a megújulás, a belső szívbe ható rendrakás

szükségszerűségét.

Így a kép háromszorosan is hangsúlyos: 

- a Nap, a tudat és világosság jelképe a szűzi rendhez, tisztasághoz, szolgálathoz kapcsolja a fényt.

- A Vénusz, a szeretet, a békesség, a szépség és kapcsolódás planétája az Oroszlán szívében rejtőzik el,

- hogy a Hold által, az érzelem és befogadás mélységein át születhessen újjá.

Az okkultáció, vagyis az „eltűnés” szimbolikája különösen emelkedett, hiszen a szeretet és a szívfény időlegesen eltűnik a látható világból, hogy a lélek mélyébe húzódjon vissza. Ott tisztul, ott újul meg, és onnan emelkedik ki ismét, mint belső ragyogás.

A Hold, mint anyai, lelki princípium

nem elvesz, hanem őriz:

magába rejti a szeretetet,

hogy új fényében adhassa vissza.

És mindez most nem az ösztönös álmok titkos mélyén, hanem a tudatos világosság éber színterén... Az „elrejtett vénuszi fény” a királyi szív közelében arról mesél: a szív méltósága nem harsány ragyogásban, hanem a csendben és a belső tisztaságban rejlik. A Vénusz „újjászületése” a Hold árnyékából való újra feltűnése, olyan, mint amikor a szeretet megtisztul a látszatoktól, s már nem a külvilág elvárásai szerint tündököl, hanem belülről sugárzik.

A Nap–Hold–Vénusz asztrológiai hermeneutikája szerint szerint:
- A Nap Szűzben: a tudatos rend, felelősség és szolgálat jelképe
- A Hold Oroszlánban: az érzelem és lélek méltóságának szimbóluma
- A Vénusz az Oroszlánban, a Regulus szíve mellett pedig a szeretet és szépség királyi minőségének planetáris-allegóriája...

E három összeadódó erő a léleknek azt tanítja:

• a szeretet akkor válik méltóvá, ha a szolgálat rendjébe állítjuk;
• a szív akkor ragyog igazán, ha belső tisztaságból fakad;
• és a szépség akkor lesz királyi, ha a csendben, a rejtettségben, de a tudatos világosság fényében érlelődik az elrejtett fény királyi szívében...

... S mikor a Vénusz és a Hold összeér,

a királyi csillag szívében újjászületik a szeretet méltósága.

Ám lesz ki érti, s érzi majd

lényének, létének, fényének lényegét,

mások pedig most is csak elmennek mellette,

mert nem értik saját létük lényegét...

© Wieber Orsolya – Magyar Planétás – Csízió kézirat, megjelenés alatt.
Minden jog fenntartva.