Amint a Szentírás, úgy a népi hagyomány is a sót az élet megtartó erejével, az isteni szövetség pecsétjével, a közösség és a védelem szimbólumával azonosítja. A só, amely tisztít, tartósít, a negatív hatásoktól véd, gyógyít, összeköt – most vízzel telítődött, s készül a föld alá omlani.
Vajon érti-e a magyar lélek az égi jelzést, amely széthúzásra buzdító, nemzetrontó, háborgást szító világi események alatt, Pünkösd előtti napokban, Trianon 105. évfordulójának a csillagzata alatt érkezett? A nemzet küldetéses csillagzatának Magyarország beavató Horoszkópjának a rajzolata, s a nemzeti összetartozás napjának a csillagzata ismét egy cselekvésre késztető, feszítő keresztkvadrátot, az keresztalakzatot rajzol fölénk, figyelmeztetésül!
2025. június 4-e, a nemzeti összetartozás napjának, a nemzetszétszakító trianon évfordulójának az égi jelei alatt további omlásra, bomlásra, szétszakításra figyelmeztetnek!
A fejünk feletti égbolton haladó Hold, a Szaturnusz és a Neptunusz együttállás, szemben állva Jupiterrel, feszítő nagy kvadrát fényszöget zár be hazánk küldetéses csillagzatának Ascendens–Descendens tengelyével és a rajta álló Szaturnusz-Jupiter szembenállással. A feszültséget az Uránusz támogató fényszöge próbálja oldani, mintha az égi világ azt kérdezné: vajon felismerjük-e a megoldás kulcsát, vagy továbbra is hagyjuk, hogy egy fel nem ismert neptuni köd szétoldja, tovább darabolja nemzetünk „lelki sóját”?
A víz – a női minőség, az érzelem, a lecsendesítés ereje (Hold)– túlcsordult. A természet sír, zokog, s hamarosan tán szomjazik is. Az esőzések, áradások, a víz alá kerülő települések – mind az emberi világ női minőségének hiányállapotait tükrözik vissza. Amikor a női pólus – az elfogadó, az együttműködő, békítő, az oltalmazó passzív, női minőség, a Boldogasszonyi nemzet együttérző, együttlépő, együttműködő erőtere – eltorzul vagy eltűnik a társalmi térből, a közösség lelkületéből, akkor azt a hiányt a természet „tölti ki”... Miért hagyjuk mi, magyar emberek, hogy az ördögien rafinált erőtér - belül támadva (Ascendens), de kívülről hatva (Descendens) - újra és újra megtépázza a nemzet lelki szövetét? Hogy áradással, zivatarral, a föld méhéből felszakadó könnyel kelljen üzennie a nemzetnek?
A só – amely minden élő szervezet kötőszövete, az élet szilárdító eleme – most veszélybe került. Ha túl sok van belőle, éppúgy bajt okoz, mint ha hiányzik: megmerevít, kiéget, szétválaszt.
A Parajdi sóbánya a nemzet lelkében nem csupán gazdasági hely, hanem szent tér, a nemzet szakrális „támasza”, gyógyító helye, a magyar asztalok, a magyar ételek közös - szó szerint élettani - eleme. Mert:
a só nem pusztán ásvány,
hanem mágikus anyag,
amely védelmet nyújt a sötét erőkkel,
a betegséggel, a néphit szerint
az ördögi befolyásokkal szemben.
Nem babona,
hanem ősi, ösztönös tudás ez:
a só a fény kvantuma,
a rend kristálya,
a védelem pecsétje...
A Trianon 105. évfordulójának napjaiban kirajzolódó égi kereszt, a sóbánya beomlása és az elöntő víz – együtt egy szakrális figyelmeztetés részei...
A sót a történelemben a szövetség, a barátság, a hűség szimbólumaként ismerték. A keresztény liturgia is használja: a szenteltvíz el nem romló állapotáért a só felel, a kereszteléskor a gyermek ajkára hintik, hogy őrizze meg a lelki ízt. De „ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?” – kérdezi Jézus. Ez a kérdés szól ma nekünk, magyaroknak! Vagyis:
a parajdi katasztrófa
nemcsak a föld alatt történt,
hanem
valami megingott belül,
a nemzet lelki szövetében...
A szimbólumok egymásba fonódnak: a Hold–Szaturnusz–Neptun szembenállás a női minőségű, boldogasszonyi nemzet hitét, jogát, erkölcsét, önbecsülését kéri számon – hiszen mindezek adják a magyar nemzet „kötőszövetét”. A Neptunusz-Szaturnusz együttállás, ha nem értjük, szétold bennünket. A víz, ha nem vagyunk szilárdak, elmos. De ha felismerjük: a víz nem ellenség, hanem tisztító erő. Az összekötés, a lelkiismeret, a gyógyítás, a női princípium éltető közege, így megtisztult lelkiismeretre, áldozatvállalással megszentelő együvé tartozásra, összefogásra szólít bennünket!
A pünkösdi időszakban a Szentlélek száll alá, a nyelvek egysége, a lélek fuvallata, a belső béke üzenete érkezik.
Vajon értjük-e, hogy ez a kozmikus kereszt nemcsak feszít, de egyúttal „fel is oldhat”? Vajon értjük-e a magyar néplélek női minőségű küldetését, amely nem rombol, hanem olt – nem szétver, hanem világra szólót alkotva, összeköt? Trianon üzenete mára nem a megmerevedés, az önsajnálat, hanem cselekvésre buzdító erőforrás. Az emlékezés nem céltalan múltba ragadás, hanem az összetartozás újrateremtése. A só – ami közösséget jelent, barátságot, sorsközösséget – most az összefogás szimbóluma kell hogy legyen!
Két út áll előttünk: vagy felismerjük az együvé tartozás gyógyító erejét, vagy feloldódunk a népek olvasztótégelyében. Magyarország küldetéses csillagzata szerint a magyar sors nem a pusztulás, hanem a békét oltó küldetés megtesülése. Olyan világraszóló életfeladat, amely nemcsak nekünk magyaroknak, hanem valójában - energetikai értelemben -, a romlott-bomlott világnak az elemi érdeke!
A Vízöntő világkorszakban – amelynek hajnalán járunk – Magyarország sorsfeladata, hogy a lecsendesítő, női minőség szakrális örökségét lelkiismereti tükörként tartsa a "világ szeme" előtt, lecsendesítve, kiegyenlítve ezzel a romboló, harcias, tűzzel, háborúval, háborgással felperzselt globális életet. Ezt támadja, s ezért támadja az álszent, ördögi erő... Ezt a magyar összetartozás tudatot, a lelkek közti kapcsolatot, az erkölcsi tartást, a lelkiismeretet, valójában a kozmikus rendet.
Az ég jelei most arra kérdeznek rá:
van-e még bennünk elég fény,
józanság, magyarságtudat,
tiszta értékrend,
hogy felismerjük igazi arcunkat,
s egyben felismerjük
aki, s ami ezt támadja...
Hogy ne oldódjunk fel mint a vízben olvadó só, hanem újra összekössük mindazt, ami szétesni látszik! Mert a magyar nemzet küldetése nem harcias önigazolás, nem az káini testvérgyilkolás, hanem vált válnak vetve a béke szolgálata. A Boldogasszonyi minőség, a Mare – Mária – a víz, a női erő, a megtartó, megtermékenyítő, jövőt, életet szülő méh szimbóluma... A só, az erőt képviselő összekötő szövet...
S az Égi jelek bár keresztet vetnek ránk, és fölénk – ám ez nem a szenvedés keresztje, hanem az Élet keresztje kell legyen! Mert: „Bajban ismerszik meg az igaz magyar ember!”
Tisztelt Olvasó!
Ha Ön is szeretne értő részévé válni a világi történések szellemi, spirituális hátterének, iratkozzon fel a Magyar Planétás honlap értesítőjére, hogy - kikerülve a közösségi média cenzúráját -, közvetlenül a szerző honlapjáról, elsőkézből értesülhessen az aktuális cikkekről és tanulmányokról!
Bízom benne, a Magyar Planétás írásai szellemi útmutatásaival, lelki hangolódással, a tudat tágításával fölemelik az olvasót az emberi idő szűkre zárt határaiból a kozmikus idő mennyei határtalanságába!