Magyar Planétás

Augusztus utolsó napjaiban, miközben a Mohácsi tragédiára, annak kiváltó okaira és életreszóló tanulságaira emlékezünk, nem árt észrevenni a bő ötszáz évvel ezelőtti világi történések és mai történelmi-politikai azonosságok mögött meghúzódó ok-okozati összefüggéseket! A világuralmi vágyakat dédelgető, mindennapokat befolyásoló, embert emberrel szembeállító ördögi erőket, s azt is mi forog kockán manapság!

Ha meg akarjuk érteni

a jelenkor drámai mindennapjainak spirituális okát

érdemes ismét - most is, mint mindig -

az égre pillantani...

Mert csak a spirituális gondolkodást nélkülöző emberiség éli meg életét,

történelmét periódusról-periódusra, korról-korra, napról-napra.

S ahelyett, hogy észrevenné

a történelmi korokon átívelő ok-okozati, sorszerű, karmikus összefüggéseket,

s a gyökerekig hatolna vissza az igazság elferdítésének,

s a hazugság felfejtésének kérdésében,

majd leleplezné a történések mögött

a kiváltó, szellemi okokat, s azok jelenkori szereplőit,

úgy tűnik továbbra is sokan vannak,

akik nem tanulnak a történelemből... 

Mert látni kell, hogy sűrű felhők – vagyis úgynevezett azonos nagy tranzitok - gyülekeztek 1515-1520 táján az emberiség egén, s e sűrű felhők földrajzi-gazdasági-kereskedelmi, politikai-világnézeti-kulturális és vallási értelemben fenekestül forgatták fel az egész világot, s benne a magyarság sorsát.

S érteni kell, hogy

e sűrű felhők - amelyek akkor birodalmak eltűnését,

s „cserébe” világbirodalmak születését eredményezték

- most 500 év múltán,

ismét felettünk járnak,

s az elkövetkező években

a szemünk előtt alakítják majd át

a világ gazdasági-, politikai-, geopolitikai-, hatalmi térképét,

az emberiség szellemi-ideológiai identitását,

azaz az ember a Teremtés törvényszerűségeihez kapcsolódó viszonyát...

 Ám ideje azt is észrevenni, hogy az emberi gondolkodásmódot ördögi módon behálózó, mindenkori hatalomvágyról, a mindenkori birodalomépítőkről szól az akkori és a jelenkori történések drámai sorozata.   

 Ideje leleplezni, hogy egy és ugyanaz

a túlburjánzó, kevesek világuralmi érdekét szolgáló erőtér  

 kegyetlenül leigázó, 

mások éltető erejét, szellemi tőkéjét, fizikai javait birtokolni akaró, 

 határtalanul öncélú hatalmi vágyakat dédelgető, éppen ezért az egységet megosztó, azaz az egyik sértett egot, a másik ellen fordító,

embert és embert szembeállító,

magyar és magyar közé éket verő,

ördögi energia tombolása 

zajlott egykoron, és zajlik ma is a világban.

Csak más díszletben, más jelmezbe öltöztetett szereplőkkel,

más eszközökkel,

ám az „oszd meg és uralkodj” elve alapján...

Ideje ezért

minden magyar embernek megértenie

az égi-földi analógiákat,

mert a józanságot és tisztánlátást követelő akkori és mai „felhők”,

az akkori és a ma megismétlődő bolygóállások, 

500 éve Magyarországot

a Mohácsi tragédiáig vezették...

Mert ez az a kor, amely magyar embert magyar ember ellen ugrasztva, júdáspénzért idegen érdekeknek kiszolgáltatva Magyarországot, nemcsak megágyazott Mohácsnak, hanem véget is vetett a nagyívű magyar középkornak, s igyekezett elpusztítani az Apostoli Magyar Királyság eredeti, szent küldetését: a keresztény lelkiismeret ébrentartását.

Ideje azonban mindenkinek tudatosítani,

hogy mi magyarok, Boldogasszony nemzeteként azonban soha,

semmilyen formában nem tartoztunk

a másokat leigázó, gyarmatosító szemléletű

társadalmak közé! 

S erre nemcsak joggal lehetünk büszkék,

de ideje erre emlékeztetni azokat is,

akik különféle, bennünket érő vádakkal igyekeznek minket megosztani,

s magukról lehántani a sorszerű elszámoltatás

őket szembesítő, lelkiismereti kérdéseit!

Mert mi magyarok joggal lehetünk büszkék arra, hogy akkor is és ma is a világ lelkiismereti tükreként létezünk a nemzetek sorában!