Magyar Planétás

„Mi a magyar?

Nem „csak”...
egy Európa népei között elszigetelt népcsoport neve,
egy valaha befolyásos nagy ország mára kicsinyített mása,
s nem is csak egy - a számunkra felemelő,
másoknak pedig megtanulhatatlanul nehéz - nyelv
a sok közül,
amely az aktuális történelemszemléletünk
szerint idegen,
„senkivel” sem rokonítható „képződmény”...

Hanem egy eszme...

Egy szellemi idea,
egy önmagát újra és újra feltámasztó Éltető elv,
amely nem más, mint Isten mindenható igazsága.
Magyarnak lenni pedig az ehhez az éltető elvhez való rendíthetetlen,
eltántoríthatatlan, megfélemlíthetetlen, bátor,
több évezredes ragaszkodást jelenti.

Ennek a szerves törvénynek a követése pedig
- aki nem próbálta nem is tudhatja -, 
szabaddá teszi az embert.”

 

„Hogy honnét jön a földöntúli hajtóerő,
a szívet melengető közös értés,
a bizsergető „magyar érzés”,
az a lüktető, dobbanó életelv,
amely a magyar öntudatosságból fakadó
különbözőségeink ellenében is
összetart bennünket?

A magos Égből...”

 

„A tárgyiasult világ fölött
- legyen az életünk szűk mindennapi,
földi világhoz kötött anyagi síkja,
vagy éppen a kozmikus világ,
a Galaxis, az univerzum anyagi síkja -, 
létezik egy szellemi sík.

Egy idea...
A kiváltó ok...
A szellemi kiinduló pont,
amely maga a Teremtő elv.”

 

„Mesélő magyar hagyományunk
az egészen egyedi, ősi nyelvünk,
az abból kiragyogó népdalkincsünk
és különleges népmeséink,
beszédes népi díszítő művészetünk,
archaikus hímzéseink
és hímes tojásaink díszítőelemei,
az oly sokszor megtagadott mítoszaink,
a magyar mitológiánk,
s a tamáskodók előtt
tovább már letagadhatatlan eredettudatunk is
tisztán bizonyítja, hogy nemzetünk
ezer szállal kötődik
az égbolton fölénk magasodó,
csillagporos úthoz,
a Tejúthoz.”

 

„Mi magyarok
- az ősi szellemi tanok,
a csillagmítoszi hagyomány szerinti -,
Nyilas nemzet vagyunk.

A Tejút égi "csatornáiról",
a Nyilas égiszén át érkezik
a Teremtő Erő a földi létbe. 

Ehhez a szellemi régióhoz,
rendező elvhez, egyetemes törvényhez,
a létezést pulzálásban tartó életenergiához való
rendíthetetlen ragaszkodás az,
amely a magyar néplélekben tudat alatt él.

Ehhez az magos Égben gyökerező szellemiséghez,
az önmagát újra és újra újjáteremteni képes életelvhez,
ehhez a szellemi ideához:
a nagybetűs IGAZSÁG-hoz ragaszkodunk ma,
és ragaszkodtunk egész történelmünk folyamán,
akár az életünk árán is!”

 

„Vajon miért oly fontos
a világ-kormány építőinek
egy látszólag szegény,
a világ politikai térképen is alig látszó,
méretében összezsugorodott,
identitásában meggyötört,
önértékelésében megsértett,
látszólag érdektelen
parányi kis ország belügyeibe
folyton beavatkozni?

Mert tudják,
hogy a magyar szellemi kisugárzás,
az igazsághoz való rendíthetetlen ragaszkodás,
amely megváltoztathatja a világot...

Ez a kozmosz törvénye.
Ez a Nyilas-Ikrek tengely üzenete.

A Tejúton,
Tejút galaxison való elhelyezkedésének
energetikai következménye.

Mert mi magyarok,
a legmagasabb szellemi szintről kapjuk
az életenergiát,
ezért ragaszkodunk ma
és ragaszkodtunk egész történelmünk folyamán
- akár az életünk árán is -,
a nagybetűs IGAZSÁG-hoz!”

 

„A magyar önazonosságot
a Nyilas zodiákus jegyhez tartozó
szellemi ideológia képviseli.

Az a változó minőségű, tűz elemű csillagjegy,
amely szimbolikusan is láttatja
a közös néplélek lényegét:
a folytonosan bennünk égő parazsat,
amely - ha eljön a választott idő -, 
rendre hatalmas tűzzé érik...

S mindig „csak” egy érlelődő,
történelmi fuvallat kell hozzá,
hogy e szelíd, látszólag nyugodtam izzó zsarátnok
a szabadság szellemiségének lángjává dagadjon.”

„Egész történelmünk során mi magyarok
sohasem anyagi hatalomért,
világbirodalmi törekvésekért,
mások javainak elvételéért,
mások rabláncra kényszerítéséért
és a másokból való meggazdagodásért harcoltunk,

hanem - a Nyilas égiszéhez tartozó analógiákért,
mint - a szabadság és az igazság eszmeiségéért.

Mert a magyar,
Nyilas nemzet,
a szabadság népe.”

„Nekünk - Nyilas égisze alatt élő -,
még összetett gondolkodásra képes magyaroknak,
nagy feladatot szán az Ég.

Nemcsak az emberi élet,
az élhető jövő megmentésén kell,
hogy fáradoznunk, 

nemcsak védenünk kell
a világ erkölcsi normáit,

hanem a nemzeti önazonosságunkért,
a nemzeti szabadságunkért vívott erkölcsi
és jogi küzdelmeinkben
a megszokottnál is erősebb támadásokat
kell kiállnunk.

Ez mindaddig így lesz,
amíg nem ismerjük fel,
s tudatosítjuk magyar identitásunkat,

amely miatt megtestesítői, megszemélyesítői
és működtetői is vagyunk
annak az Életenergiának és szellemi üzenetnek,
amely erejét, lelkületét, erőforrását

a legmagasabb szellemi szférákból
- a szűkebb és tágabb világunkat a Földbolygót,
a Naprendszert is mozgásban tartó Tejút-rendszernek
a központi erejéből, a Teremtés elvéből,
a Mindenség mozgatójából,
Istentől meríti...”

 

„Mi mindig is
az önmagát megtermékenyítő,
önmagát fenntartó,
önmagát újjáteremtő Életért,
nem pedig az Élet elpusztításáért,
kaotikus világi állapotokért küzdöttünk.
Nyilvánvaló, hogy sokaknak fájó
e mennyei mércébe tükröződve látni saját jelenét és múltját,
de sorsát ki-ki maga alakítja...

Ezt tesszük mi is manapság...

Nekünk magyaroknak a szemünk előtt ma is,
mint mindig lebeg egy szellemi vízió,
amelyben cselekedeteinket egy magasabb rendű idea:
a gondolat, a szellem,
a kultúra, a vallás,
a társadalom, a hagyomány,
azaz az ember szabadsága áll.

Magyarul szólva,
a nagybetűs Élet szabadsága.”

 

„Amióta” a sátán Szent Mihály által
kiűzetett a szellemi világból,
s letaszíttatott a földi szférába,
a földi lét örök kérdése, hogy:
ki uralja a lelkeket?
Kié az emberek feletti hatalom?
ISTenNé vagy a SáTáNé.

Mert világok háborúja zajlik, két világ harca:
a jövőt garantáló Életet éltető,
és a múltban gyökerező Életet elvevő erők harca.

Ez a világháború zajlik ma is az ember gondolkodásán, értékrendjén, politikáján,
Istenről alkotott álláspontján keresztül a földi világban.
Ezért harcol oly régóta az egykori Archiregnum,
az égi mintát követő, „minta-királyság,
az apostoli Magyar Királyság Szent Koronájának
az égisze alatt a mindenkori magyarság...

Hogy a hatalom Istené, s sohasem a torzult személyiségű,
gyarló emberé, azon keresztül pedig a gonosz erőké legyen!”

 

„Mi magyarok,
Boldogasszony nemzeteként
soha, semmilyen formában
nem tartoztunk a másokat leigázó,
gyarmatosító szemléletű társadalmak közé!

Erre nemcsak joggal lehetünk büszkék,
de ideje erre emlékeztetni azokat is,
akik különféle,
bennünket érő vádakkal
igyekeznek nemzetünket megosztani,
újraéledő identitásunkat elbizonytalanítani,
ezáltal saját magukról lehántani,
a Korszakváltás a sorszerű elszámoltatásának
őket szembesítő, lelkiismereti kérdéseit!

Mert mi magyarok
joggal lehetünk büszkék arra,
hogy egykori is és ma is, 
a világ lelkiismereti tükreként létezünk
a nemzetek sorában!”

 

„A szakrális hagyomány szerint
éppen Szent Mihály az,
aki a pajzsával védi az Életet
a gonosz erők ellenében...

Csakúgy,
ahogyan a tágabb otthonunkban, 
a Naprendszer legnagyobb égi teste,
a Jupiter is teszi,
„aki” a tömegvonzása okán,
nem kímélve önmagát,
hatalmas kráterekkel sebet ejtve a saját testén,
magához vonzza a földi életet veszélyeztető
kozmikus szemetet...

Csak azért, hogy az Anyaföld „pajzsaként”
óvja, védje,
a Teremtő által az emberi létezésnek szánt
- s alapvetően az ember szellemi gyarapodását szolgáló otthonunkat -, a csodálatos Földanyát... 

Talán nem éppen mi, magyarok,
Nyilas égiszéhez tartozó, jupiteri nemzet
voltunk, s vagyunk azok, akik a mai napig
- a történelem legsötétebb korszakaiban is -,
belső identitásunkból fakadóan
érezve, értve, s védve az Élet Igazságát
saját testünkkel,
a belőlünk épülő hazával óvtuk az Életet? 

Egykoron Európát?
Ma pedig egy esztelen háborgás küszöbén,
az egész emberiséget?

Micsoda égi-s földi analógiák...”

 

„Mihály arkangyalt,
a Szűzanyával együtt hívták
csatáikba a régi magyarok.

Mert történetileg Ő az az Arkangyal,
a régi korok világképében még őrzött
„Magyarok Istene”,
ki nevének jelentése szerint,
„olyan, mint Isten”.

Ő a Közvetítő az örökké való Isten
és az ember közötti,
s a korszellemet működtető
Őrangyal...

Ő Mihály,
ki nem hagyja cserben
Boldogasszony gyermekeit...

Ezért - olvasva az Ég jeleit –
a világi nehézségek ellenére se féljetek,
de erőnek erejével, rendíthetetlen hittel,
összekapaszkodva cselekedjetek!”

„Rajtunk,
a ma élő, hazában, nemzetben,
családban gondolkodó embereken múlik,
hogy elhisszük- e,
hogy megcselekedjük-e a küldetést,
amely szerint „a Kárpát-medence szüli
az emberiség számára a jövőt. 

Ha képesek vagyunk
a szellemi feladatainkat felvállalni,
akkor a „sarkunkat taposó” Világkormány helyett,
képesek leszünk a Világkirályhoz jutni...”

 

„Ha a Nyilas eszmeiségével párhuzamosan,
szellemileg érett, küldetését tudatosan értő,
és azt helyesen megélő
Nyilas nép működteti a Kárpát-medence
szent helyét,
akkor az a „Nyilas-arché”,
a Nyilas „ős-minta” alapján
az Isteni Igazsághoz mért igazodással,
a hit, az erkölcs, az igazság
és a tiszta törvény világát közvetíti
a földi létbe.”

„Magyarnak lenni
- azaz a mindennapokban,
minden döntésünkben Istent,
az emberi egó öncélúsága fölé emelni,
az Egyetemes Jónak megfelelni,
s azt a világ számára is közvetíteni
- nem valamiféle elvtelen
büszkélkedésre okot adó önhittség,
hanem hatalmas alázatot igénylő,
spirituális feladat”

 

„A magyarság számára a szívcsakrán élni,
nem valamiféle fellengzős kivagyiság,
öntelt büszkélkedésre okot adó véletlen szerencse,
de nem is a sérült önbecsülés pótszere
- amely jól tudjuk,
hogy oly sokszor a tagadás, elnémítás,
vagy nevetség tárgya -,
hanem komoly kihívás! 

Rendkívüli áldozatokkal járó,
az isteni mértékek melletti
rendíthetetlen elköteleződés.

Ezért nem mindegy
milyen erő birtokolja
a Kárpát medencét!

Ebből fakad
a magyar történelem oly sok,
kínkeserves szabadságharca,
ezért a ma is a látszólag „érthetetlen”,
indokolatlan támadás mennyiség
egy a világtérképen is alig látszó,
magvába sűrűsödött, kis országnak...”

 

„Hazánk küldetése, a néplélek sorsa,
belőlünk, egyéni lelkekből,
a mi megértésünkből,
az Egészbe való tagozódásunkon múlik.”

 

„Magyarország csillagzata
olyan égi jelenségek keresztje alatt áll,
amely által
a létezés magyar minősége erősödik,
a világi kényszer ellenében!

A Jóisten
- most is -
számít az Ő magyarjaira...”

 

„A Jelenleg érvényben lévő
nemzeti sorsfeladatunk
megfelelő időzítéssel,
az engesztelés szükségszerűségét,
s a nemzeti küldetéssel együtt járó kiteljesedés
lehetőségét hordozza...

Itt az idő,
hogy életünk apró-cseprő rezdüléseit,
s emberi létezésünk nagy társadalmi kérdéseit
újra az Örökérvényű, Kozmikus Törvényekhez, 

Istenhez hangoljuk!

Az 1989. október 23-án vállalt, megtestesült
jelenleg érvényben lévő
nemzeti, társadalmi sorsfeladatunk
„megfelelő időzítéssel”
hatalmas engesztelődés szükségszerűségét,
s a nemzet feltámadásával együttjáró,
küldetésben való kiteljesedés lehetőségét hordozza.”

 

„Egy Apostoli királyság,
s azt „működtető” nemzet
nem a semmiből születik...

S bár az Magyar Apostoli Királyság,
mint megtestesülés
fizikailag ugyan a múlté,
a magyar lélek, a magyar néplélek azonban
tovább őrzi magát a küldetést...

S válik a jelenlegi megtestesülésében is
a III. évezred erkölcsi, szellemi útmutatójává,
technológiai megmentőjévé,
s a keresztény - emberbaráti -,
felebaráti együttműködésen alapuló,
segítő gondolkodás állami megtestesítőjévé.

Vagyis az ellenerő ma is üldözött példájává...”

„Nyilas havának égisze alatt,
évről-évre olyan magyar erő van születőben,
amely felhívja a világ figyelmét arra,
hogy ha nem akar elveszni a terméketlen nihil
kezdetben "csak" ideológiai,
azonban nemsokára fizikai káoszában,
akkor kizárólag a szerves, keresztény erkölcsű, független,
régi magyar út az egyetlen járható irány...”

 

Nemcsak a saját sírját,
de másokét is ássa -
aki a példamutató magyar utat,
s a szerves gondolkodás utolsó „mohikánjait”,
a magyarokat támadja...

Mert bizony sokan vannak,
akik még mindig nem látják,
hogy az értelmes
(szaturnuszi) szabályokat is fölrugó (Uránusz) lázító, fékevesztett erőinek,
a hatalmas sebességgel „közelítő”,
szétforgácsoló energiája
és életellenes ideológiája,
nem a szabadságot,
hanem a tudati meghasonlást hozza el,
ha nem vigyázunk...”

 

„A teremtés természetes útjáról letért
modern világ,
bukásra áll az Élettel szemben,
mert nélkülözi annak szerves törvényeit.

Legnagyobb gondja,
hogy miután hosszú-hosszú évszázadok alatt
az Isteni Igazságot darabjaira törte, 

s csak a hatalmi érdekei számára
hasznos részleteket tartotta meg,
a megmaradt dirib-darabokból
mára már nem képes összerakni
a jövőt biztosító helyes választ.

S mivel a kivezető utat
a szerves gondolkodásban kellene keresnie,
ám a szerves gondolkodás utolsó „mohikánjait”,
a magyarokat mind a mai napig támadja,
így öngyilkosságot követ el önmaga ellen...”

 

„Igyekezzék ki-ki végre tisztán látni,
melyek azok az értelmes, biztonságos
(szaturnuszi) keretek, korlátok, fogódzók,
szabályok és struktúrák,
amelyek nemhogy nem akadályok,
hanem sokkal inkább segítő kapaszkodók,
s (az uránuszi) szabadságot,
Magyarország stabilitását,
a nemzet nagyívű jövőjét szolgálják!”

„Olyan világi játszma
sorsfordító szereplői vagyunk
mi magyarok,
amelynek a kimenetele” meghatározza
az előttünk álló bő kétezer éves,
Vízöntő világkorszak identitását.

Azonban megosztás és zavarkeltés erői
egy szélhámos játszmában,
az (uránuszi) szabadság nevében
igyekeznek lebontani minden (szaturnuszi) falat,
minden kapaszkodót, még azt is,
amely az életet szolgálja,
s a nemzet előrehaladását garantálja.”

„Nem (csak) a történelem ismétli önmagát,
hanem a bolygók járnak
bizonyos történelmi időközönként
ugyanúgy az égen...

Így van ez azzal az 500 évente bekövetkező
„tudat-mozdító”, „világrengető”,
s geopolitikai értelemben „térkép-módosító”
bonyolult bolygóállással is,
amely félévezredenként
irányadó korszak-kapukba állítja
az emberiséget.

Amely legutóbb, 500 éve,
hazánkat, a világ egyetlen Apostoli Királyságát
Mohácshoz vezette...

...azonban, a kozmikus energia
hullámmozgás-szerű törvényének köszönhetően 
bízhatunk benne, hogy

- ha nagy próbatételek árán ugyan, de -
felfelé ívelő pályára állítja nemzetünket...

Mert látnunk, s értenünk kell végre,
hogy mi vagyunk azok,
akikre a magyarság történetében
oly régóta várunk...”

„Mi, súlyos nehézségeket átélt,
küldetéses küzdelmeket beteljesítő magyarok tudjuk:
a nehézség, nemcsak tanúságtétel,
hanem minden szenvedés
egy nagyobb kárhozat "oltárán" felajánlott
áldozathozatal is egyben...

Vagyis, jól tudjuk,
ha szembe megyünk a Teremtés
- emberre, s világra egyaránt vonatkozó -, 
éltető törvényeivel, a kozmosz isteni, teremtő elveivel,
az nemcsak káoszt, anarchiát,
de még nagyobb kiszámíthatatlanságot szül majd...”

„Ősidők óta létezik egy sötét erőtér,
amely ellentétes a Fénnyel.

Vigyázz magyar és gondolkodj!

Amíg nem késő vedd észre,
hogy nem a másik magyar az ellenfeled!”

„Ne hagyd,
hogy a mindig önmaga hasznát leső,
nevető harmadik,
ez az ősidők óta létező erőtér
most is ugyanazt tegye:
széttörje és elvegye az életedet:
a múltadat, a történelmedet,
a vagyonodat, a hitedet,
az identitásodat, a gondolataidat,
a biztonságodat,
hogy végül embert-emberrel,
férfit a nővel, anyát a gyermekével
szembeállítva, megossza a nemzetedet! 

Vigyázz magyar és gondolkodj!”

 

„Miután ez erő ellopta a szimbólumaidat,
(saját magad ellen) felhasználta a jelképeidet,
először „csak” az egyik nemzetet hangolta
a másik ellen,
majd az embert az Isten ellenfelévé tette,

Később pedig az embert az ember,
testvért a testvér versenytársává,
a nőt a férfi ellenségévé hangolta.

Mára azonban a gyereket a szülő ellen
a múltat a jövő ellen lázítja,
a háborgást a béke ellen szítja,
vagyis az életedet, a nagybetűs Élet,
a békés boldogulás ellen hangolja!

Ezért, vigyázz magyar, s gondolkodj!”

 

„Olyan szűk, destruktív,
korlátozó, keretek közé szorító erőtér ez,
amely a bolygóanalógia szerint egyhez ért:
szaturnuszi módon, céltudatosan megoszt,
„feldarabol”, részekre bont, hasznot húz,
hatalomra tör, föléd kerekedik.

Ez az erőtér az elmúlt két év
- számára „kedvező” időszakában -,
a lázító Uránusszal kiegészülve
ismét lendületbe jött... 

S bármi áron megoszt, hogy uralkodhassék
a céltudatosan romba döntött világ felett...”

 

„Ez, az erő,
amely az Élet éltetéséhez szükséges
ősi, isteni Igazság egészét egykor
- a hatalom oltárán föláldozva -
darabjaira törte,
a dirib-darab részletekből is
csak a számára hasznos,
részigazságokat tartotta meg,
hogy ezzel a mára széthullott világképű,
anarchia felé haladó korban
megossza nemzetedet,
s számonkérje rajtad
az általa vélt igazságot...”

„Az ellenerő a legalantasabb emberi húrokon:
az irigység, a kishitűség, a félelem, dallamait játszva igyekszik szétzúzni
minden értékeset, biztonságosat, maradandót.

Ezért fel kell ismerni,
hogy a személyes boldogtalanságainkért,
személyes sértettségeinkért,
téves szabadság-érzetünkért
nem egy ország a felelős,
éppen ezért önös érdekeinkért
nem lehet kockáztatni
a nemzet jövőjét, a haza szabadságát!”

„Ha egyenként
képesek vagyunk megzabolázni
önmagunk "sárkányát":
énünk önző, egoista, akarati oldalát,
akkor az egyetemes értékek mentén,
egyénekből nemzetbe összeadódva,
az igaz ügyet szolgálva,
testvéri közösségként is
képesek leszünk megharcolni
„legkisebb királyfiként”,
a ránk törő, „hétfejű sárkánnyal”... 

Nincs mese,
a grandiózus, nyers erő aljas támadására,
a kritikus tömeg erejéből fakadó,
grandiózus, erkölcsi kiállás a válasz...”

 

„A kevesek, önző akaratát ránk kényszeríteni akaró,
birodalmi gondolkodást
csak a saját ellenszerével lehet legyőzni!

A grandiózus méretű,
a kritikus tömeg erejét megmozdító,
grandiózus erkölcsi fölénnyel:
jóakarattal, önzetlen példamutatással,
nemzeti nagysággal...

Isten adjon derűt, áldást és békét a Honra!”

 

„A Jóistent
(a karma „elszámoltató” törvényét)
nem érdekli
az önáltató, hasznot hozó,
hazugság által vezérelt ember
földi „bukdácsolása”. 

Az ember vélt igazsága...

Így „bírája” lesz mindannyiunknak,
s emberi, vagy épp embertelen magatartásunkat
felrója a magas égben ácsolt "kapufélfára",
hogy:
MI A MAGYAR, s KI A MAGYAR...”

„Hőseink a szívünkben örökké élnek,
áldozatos vérük, s könnyük
nem a semmibe hullt,
hanem a magyar Anyaföldbe,
amely a komor látszat ellenére is
egy most csiszolódó,
új világkorszak éltető táptalaja! 

Őseink áldozata örökké fénylő magyar fáklya,
igazodási pont, bátor példa
a jelen, s a jövő fáklyavivői számára,
kik tovább viszik Krisztus lángját
az elsötétülő világban...”

„Amíg egyetlen egy szem búzamag is terem
magyar ember keze által
a Kárpát-haza Anyaföldjében,
addig mindig lesz a Szent István által
Boldogasszony oltalmára bízott magyar hazában
az Életnek reménysége!”

 

„A dermesztő látszat ellenére is,
fordulóponton jár a világ,
amelyben kozmikus történelmet él át az emberiség,
s jelentős feladatot szán benne a magyarjainak!...”

 

„Isten óvja, ember éltesse a magyar ügyet!”