Magyar Planétás

 

„Hazánk küldetése, a néplélek sorsa,
belőlünk, egyéni lelkekből, a mi megértésünkből,
az "Egészbe", a Teremtett világ égiszébe
való helyes tagozódásunkon múlik.”

 

„Hol tarthatna a világ, 
ha a ma embere is eljutna oda,
ahol már a kereszténység kezdetén is járt...

Hogy a szakrális őshagyomány, 
az abból kifejlődő keresztény szimbólumok: 
a szakrális évkör 
és annak keresztény ünnepekké nemesedő napjai, 
valamint a teremtett világ kozmikus,
tehát rendezett törvényszerűségeit 
jelképekbe foglaló ősi,
mundán asztrológia szimbólumrendszere 
egy, azonos tőről fakad. 

Mind Istentől ered. 
Nem ellenségei egymásnak...”

 

„Magyarország számára minden újév 
a valódi újrakezdés lehetőségét hordozza! 

Mert a polgári év kezdete
és hazánk mundán asztrológiai képletének
a „keztdete”,avagy „indulása”..., 
egyazon naptári napon, január 1-én áll. 

Ráadásul segítő, trigon fényszöggel,
a „gyökerek, alapok, stabilitás, otthon, haza, család” analógiájú IC pontra,
szerencsés módon, stabilan támaszkodva.

Ennek olvasata szerint: 
a nemzeti identitásunkat meghatározó, 
stabil szellemi és fizikai értékeket képviselő alapok
határozzák meg az egész év kimenetelét. 

Ezért ..., aki egyéni és közösségi értelemben
egyaránt veszi a fáradtságot, 
majd dekódolja a január 1-i konstelláció üzenetét,
s azt mélyen megértve, cselekvő módon tesz is azért, 
hogy a ’23-as év egyéni és közösségi sorsfeladatát beteljesítse.”  

„..nekünk Boldogasszony által pártfogolt,
s a világ élő lelkiismereteként „működő” magyaroknak minden egyes újév 
- Magyarország mundán asztrológia csillagtérképében
való elhelyezkedése miatt -
felhívja a figyelmünket arra, 
hogy fedezzük fel az egyetemes szentség hétköznapi,
a világ fizikai, anyagi, gazdasági síkjára is kiható, 
azt támogató szakrális jelenlétet! 

Mert minden egyes újév
- egyéb más aktuális jelzésén túl - azt üzeni,
hogy csak az ősi, keresztény gyökereinkre támaszkodva,
s csakis a nemzet Boldogasszonyhoz kötődő,
identitásbeli, lelkiismereti, erkölcsi alapjaira,
a Boldogasszony hagyományokon keresztül ható, 
sajátos ősi tradíciónkra hagyatkozva 
- a nőiség, az anyaság megtartó,
tovább örökítő erejére alapozva -, 
van biztonságos jövője hazánknak!” 

 

 

„Az Égi jelek szerint:
Ha vannak rendíthetetlen szellemi alapjaink..., 

Ha felismerjük az előre jutásunkat terhelő,
szellemi, lelki, fizikai terheinket... 

Ha képesek vagyunk megszabadítani magunkat ezektől
a bennünket visszahúzó erőktől,
elavult ideológiáktól, megtévesztő gondolatoktól,
s azokat harsogó „szócsövektől”... 

Ha fizikai erőfeszítéseinket értékálló,
értékadó szakrális gyökereink szellemében,
mélyen gyökerező identitás-tudattal végezzük
- azaz identitásunkban
az ősök tiszteletét és szellemiségét
a harmadik évezred környezetéhez igazítva,
a teremtett világ erényei és szabályaira alapozzuk -,

 akkor a háborgó, identitását kereső,
rendezetlen szellemi és fizikai viszonyok közt tévelygő tágabb világi körülmények ellenében, 

a szemünk előtt töredező
politikai és társadalmi struktúrák,
a legnagyobb ellenszél, 
s a durva (kül)világi agresszió dacára is, 
biztos lábakon álló, fizikai stabilitást eredményező, 
s kiutat mutató 2023-as év előtt állunk! 

A legkeskenyebb „tű fokán”, 
s a legszűkebb átjárón is átjutunk...”

„2023-ban,
a Bika - Skorpió tengelyen álló Holdcsomópontok,
azaz a karmapontok 
- egész emberiségre vonatkozó - sorsfeladata 
a „fellelkesítésre” váró, 
a szellemi tartalommal való feltöltésre „szomjúhozó”
anyag konfliktusait idézik meg. 

A ma emberiségének a legnagyobb baja ugyanis, 
nem maga az anyag 
– ahogyan "divatosan" mondani szokták, 
a "bikás" anyagiasság –
a "pénz-éhség", valamint az anyagi erőforrás hiátusa,
a szegénység, 
s az energiahordozók általános válsága, drágulása, 

hanem éppen a Bika analógia magasabb szintű olvasata: 
a világi fősodor által a lelketlenül teremtett, 
majd szellemi tartalom nélkül, „szétszórt”, 
értelmetlenül használt, 
értéktelen anyag...” 

 

„2023-ban
- az anyagot szimbolizáló Bika karmapont okán - ,
a „bikaság” tiszta alapértékét kellene 
az emberiségnek „kigyakorolnia”: 

az értékálló, rendíthetetlen, „életszagú”
természetességet. 

A természetes érték-rendet, 
a most feje tejére állított
természetellenes helyett...

Ennek kivetüléseként pedig 
az emberiség anyagi szükségleteit, 
anyagi erőforrásait kellene egyensúlyba hozni 
az élet spirituális erőforrásaival, 
azaz a Létezés szellemi és lelki értékeivel.

Mert hosszú távon csak ez jelenti 
a fizikai nehézségekből kivezető utat.” 

 

„...a jelenkor nagy kérdése sem pusztán
az anyagi lét válsága, 
hanem az anyag szintje fölött uralkodó,
szellemi értékrend válsága.

...hogy milyen értékrendet képviselő világnézeti,
s ennek okán, társadalmi rend hatása alatt álljon
az elkövetkezendő világkorszak,
amelynek nyitánya itt lohol a nyakunkban”.

 

 

 

„2023. káldeusi hagyomány szerint,
a Mars éve.

Az égi jelek szerint bizonyára 
egy fizikai sérülésekkel terhelt, 
tüzes természeti jelenségekkel tarkított, 
és harciasságot „ígérő”  ’23-as év elé nézünk. 

Ezért jobban tenné az emberiség,
ha az Égi jelekre válaszul
a fékevesztett érzelmeit szabályozná, 
s a marsikus tettrekészség energiát
nem a háborgásra, a háborúba, 
hanem a békébe, a felebaráti szeretetre épülő 
- divatos szóval élve - toleranciába,
azaz az együttműködésbe fektethetné!” 

„2023-ban, a Mars évében 
- a háborgás és tettrekészség, 
a bátorság bolygóanalógiája okán -, 
az emberiség nagy kérdése lesz, 
hogy vajon lesz-e elég bátorsága az önzetlen,
másokért vállalt cselekvésre, 
a baráti elköteleződésre?  

Lesz-e elég (marsikus) akarata,
késztetése a megbékélésre? 

Forrófejűséget leküzdve,
a tettrekézség hevét mások szolgálatába állítani?”

 

  

„A nagy tanító...

Így hívják azt a 150 fokos, „elszánt”,
kényszerítő erejű fényszöget,
amely a felettünk (lát)ható égbolton, 

 ... s „Planetáris koszorúként” fűzi össze, 
„keretezi” a magos égben, 
a Naprendszer egy sorban tündöklő, 
szabad szemmel is látható planétáit. 

Ám szellemi üzenetének az „elmulasztásával”, 
azaz, a háborús helyzet (Mars) 
ésszerű (Merkúr) kezelésének, 
a konfliktus megtárgyalásának 
(Mars nagytanító fényszög Merkúr) a halogatásával 
további nehézségeket vesz a nyakába az emberiség...”

 

„...nem lesz könnyű évünk azért sem, 
mert az égi jelek szerint a manipuláció, 
a propaganda és a megtévesztés
minden anyagi, fizikai, gyakorlati eszközét 
és összes „tálentumát” bevető ellenerőre számíthatunk 
hazai és világviszonylatban egyaránt.” 

 

 

 

„... csakis a mélyen gyökerező,
nemzeti identitásunk adhat 
stabil alapokat az amúgy is nehéz.
és folytonos változásban lévő, 
nehéz meglepetésekkel is tarkított 
gazdasági, pénzügyi hatású 2023-as évben.”

„Mundán, tehát világasztrológiai értelemben,
az a közösség, az a társadalom, 
amelyik nem talál rá, a spirituális-szellemi alapokra, 
lelki értékekre, 
s az Isten által teremtett világ törvényszerűségeit nem fordítja át hétköznapi, gyakorlati síkra,
azt eltapossa az anyagi világ
pénzügyi-, gazdasági-, világi káosza... 

Mert az anyagi, hétköznapi világot irányító elvei 
nincsenek összhangban a fizikai, földi világot irányító elvekkel, a tőlünk független,
nálunknál jóval magasabb rendű erőkkel: 

Isten „nézőpontjával” s, a Teremtés értékrendjével.”

„...a Hold, mint a béke nagykövete, 
a lelkiismeret tükre, a rugalmasság mintaképe, 
s persze a szimbólumok síkján Boldogasszony lelkülete,
körbejárja „a nagy tanító” 150 fokát, 
hogy az égbolt planétáinál a Békéért „házaljon”... 

Mintha csak a magyar álláspontot látnánk. 

A Béke királynőjének, 
a „holdikus” Boldogasszony nemzetének
a béke irányába tett törekvéseit... 

Beszédes égi-földi analógiák!”

 

„...ideje az arcunkat tudatosan is  
- az évkör szakrális rendje szerint -, 
a „mostnak” tükröt tartó Nagyboldogasszony ünnep által,

Hazánk égi patrónájára, 
„az Igazságnak tükörére” fordítani.

 

Tudatunkban pedig felidézni az archét, 
a néplélek mélyén gyökerező őselvet, 
a nemzet évezredes, újra és újra ismétlődő sorsfeladatát,
amely - most is, mint történelmünk folyamán -
az újonnan épülő hazug, önző, képmutató világrendnek 
lelkiismereti tükröt tartva igyekszik
helyes pályára terelni a jövőt.”

 

„Nagy feladat teljesíteni Istentől rendelt küldetésünket 
az emberiség egy olyan korszakában, 
amely csakúgy, mint a magyar nemzet sorsfeladata, 

Vízöntő égisze alatt áll... 

Ezért ideje felidézni
- s tükröt tartva másokkal is felidéztetni -, 
az oly sokat hangoztatott "Vízöntő" arché gondolatát, miszerint: a várva várt szabadság, 
csak akkor fog valóban megszületni, 
ha az egyén és a közösség is vállalja, 
a másokon való uralkodás helyetti, 
önmagán való uralkodás valódi szabadságát.”

 

„A Vízöntő ember vállán lévő,
korsóból kiömlő víz pedig nagy erő!

„Atyám..., nem tudják mit cselekszenek...”
 - mondja Jézus a keresztfán, s valóban... 

Az öncélú haszonleső, a balga ember nem is érti, 
hogy a Korsóból kiömlő víz szimbóluma,
azaz a szabad akarat felelőssége, 
avagy éppen felelőtlensége által
világra „kiöntött” erő, mivel is jár... 

Nem érti, hogy
a Világra „öntött” gondolatainkból formálódó
szavakkal, s az abból születő tettekkel, 
- ki-ki különböző léptékben ugyan -,
de nemcsak a világot formálja, 
hanem valójában mindenki a saját,
elszámolandó karmáját gyarapítja... „ 

„Az ember mintha semmit sem tanult volna 
a másoknak okozott szenvedésből 
e Föld nevű, öreg planétán...”

„Vajon történt-e erkölcsi változás az elmúlt 2000 évben 
az egykori „Pax Romana”-hoz, 
a kevesek hatalmi érdekét szolgáló 
fegyverrel „békét” teremtő,
másokra kényszerített önző igazságához képest? 

Látható-e a spirituális fejlődés? A változás? 

Mert ha körbenézünk a világban 
- két ezredévnyi történelmi tanulság ide, vagy oda -
az egyén önző igazságának másokra kényszerítése,
a mások fölötti uralkodás világi hatalom-gyakorlása, 
mintha nem sokat változott volna...

Ma is halomra öl, gyilkol, kicsiben és nagyban, 
egyéni és globális szinten, 
gondolatban, szóban, s cselekedetben egyaránt. 

Valóságosan, azaz fegyvert ragadva,
fizikai értelemben is pusztít, 
éppúgy, mint a gondolat, s a szó teremtő energiájával az éterben...

Érzelmi, erkölcsi, fizikai fájdalmat okoz
így, vagy úgy a másik embernek... 

Fejlődésnek hívja
a spirituális gondolkodást vesztett anyagi gondolkodást, 
progresszívnek az istentelent,
haladónak a kozmosz működésrendjének szabályait
be nem tartó emberi viselkedésmintákat.

Fejlett demokráciának
- s olykor még keresztényinek is - nevezi 
az életellenes elveket éltető,
a Teremtés Életet garantáló törvényeit sutba dobó
„szivárványosan színes” elveket,
s társadalmakat...”

 

 

„Hatalmas űr tátong a béke és háború közt, 
az élet és a halál között,
s ezt a hatalmas halálba vezető lyukat, 
az élet szövetén ejtett foltot, 
mi magyarok 
a béke melletti kiállásunkkal jöttünk „befoltozni”, 

s egy a Hazánk csillagzatára rajzolt 
„keresztöltéssel" begyógyítani...”

„Bizonyára nem véletlen,
hogy éppen e „beszédes” Hamvazószerda előestéjén, 

Húshagyó kedden (!) kezdeményezi (az ENSZ), 
hogy az ENSZ legnagyobb humanitárius feladatának, 
a Világ élelmezési programjának a központjává váljék, 
egy, a világtérképen is „alig látszó”,
kicsiny testbe "zsugorodott", 
ám annál magasabb szellemiségű,
„magvába” sűrűsödött ország: 

Mária országa, Magyarország...”

  

„Ha mi, balga emberiség 
tudatosan élünk a szakrális év jelképi adottságaival...
s az évkör ebben az időszakában aktuális 
szellemi-lelki-fizikai böjt tudatos cselekedetével, 
azaz mindannak a felismerésével, 
hogy melyek az Életet éltető erők, 
a „túlparta” való átkelésben a megmentendők, 
s melyek az Életet kioltó erők, személyek, ideológiák, 
amelyek meghaladására, elapasztására, böjt általi „kipucolására” vár a világ- 
akkor a tudatosságunknak,
csakúgy, mint tudatlanságunknak, 
„meg lesz a böjtje”...”

 

„Olyan áldó, égi jelek, alatt állunk, 
amely egybecseng az évkör szakrális üzenetével, 
s amelynek segedelmével, 

Magyarország csillagzatában kiemelt helyen álló, 
Sarlósboldogasszony óvó védő, támogató erejével 
ismét közelebb lépünk ahhoz, 
hogy felismerésre, megértésre leljen
a következetes magyar álláspont, 
a "magyar mag", melyet "elvetettünk"...

 Így érti, kinek érteni kell,
hogy, minden nehézség,
drámai külvilági történés ellenére is, 
„érik” már a magyar „aratás”...” 

„Bizakodhatunk benne, 
s ha figyeljük a külvilágból jövő hangot, 
a híradásokat (Nap-Merkúr együttállás), 
hogy beérik az a sok-sok, nehézkes munka, 
azaz beérik lassan a „magyar mag”, 
amelyet hazánk „odakint”, a külvilágban elvetett... 
(R. Descendens-Nap-Merkúr együttállás).

S egyre többek tudatában születik meg
a felismerés (Telihold), 
azaz igazolódik be, hogy:
„nem igazunk van, hanem igazunk lesz...” 

Hiszen ki szertenéz a külvilágban láthatja 
 hogy mindaz a szaturnuszi nehézség,
a helyes szaturnuszi határokat nem értő,
s a határtalanság szaturnuszi következményeit nem ismerő elgondolás, amely rászabadult a világra, 
miféle súlyos, szaturnuszi következményekkel jár...

Ébresztő!”
 

„Olyan világi történések,
azaz olyan égi jelek alatt állunk,
amely szerint végre - egyre többek számára -
megértésre lelhet mindaz az igazság,
a következetes (Szaturnusz) magyar álláspont (Jupiter), 
amely az elmúlt évek hosszú diplomáciai 
(Asc-Desc tengely) munkájával,
s konzekvens kitartásával (Szaturnusz), elvetettünk... 

Azaz „érik” már a magyar „aratás”...