Magyar Planétás

„A tudás a régi, a Forrás az ősi... 
Így ma, a Vízöntő kor hajnalán, 
nem új tudást, 
hanem a Vízöntővel szemközti Aranykor régi tudását: 
az önmagán uralkodni tudó, 
a rémes tudati álomból felébredő,
„Új Embert”,
a Vízöntő kor emberét kell megkeresni önmagunkban!”

„Korszakváltásban,
- egy világkorszak lezárásánál, s egy új belépésénél -
áll az emberiség, ahol „a minden” fölött
uralkodni vágyó világszemlélet elbukása nem kérdés.

Egyetlen kérdés,
hogy ki ismeri fel leginkább
az elkerülhetetlen változásban rejlő
sorsszerű megújulási folyamatok építő lehetőségét,
a helyes irányt!”

Ma
- az antik kultúrák által jól ismert, egykori,
„becsületben, s erényben önként élő” Aranykorral „szemben”,
egy új világkorszak,
a Vízöntőkor hajnalán állunk.

Azon a felelősségteljes ponton,
figyelmeztető égi jelek „alatt”,
amelynek üzenete:
korlátozni az elvtelen szabadságot,
ám felszabadítani a tévútra vezető korlátoltságot!”

 

„Az Idő, ahol most az emberiség jár,
az nemcsak a hozzávetőlegesen 500 évente bekövetkező konstellációk,
jól nyomon követhető, történelmi „hullám-mozgása”,
s az elmúlt ötszáz év emberi bűneinek, a karmikus elszámoltatása...

Sőt nem is csak
az úgynevezett Platonikus Világidő-számítás fogalma szerinti,
bő 2000 évente (pontosan 2160 évente)
beköszöntő korszakváltás egyike a „sok” közül...
Jelen esetben az emberiség Vízöntő korszakba való lépése.

Ma, ugyanis
az Égbolt csillagképeivel analógiában álló
szellemtörténeti korszakolásnak a „felénél”,
a Precessziós világidőszámítás szerinti „kör legalján” ,
az Oroszlán-Vízöntő tengely,
Vízöntő korszakának a kezdetén jár az emberiség...

Az összes világvallás által jól ismert,
az Oroszlán égiszéhez tartozó,
egykori, fényes Aranykorral szemben,
a Vízöntőkor hajnalán,
a „sötétben tapogatózik”...”

„Ma”,
a nyolcmilliárdik lélek megszületésekor,
nincs égetőbb kérdés,
mint korlátozni az elvtelen, másokra kényszerített „szabadságot”,
ám mindeközben felszabadítani a múlt hibáit,
hazugságait, s tévútra vezető,
modern álarc mögé bújt rendszereit konzerválni akaró,
világi, s szellemi korlátoltságot.

Egyedül ez garantálhatja
a Vízöntő kor nagy tanítását:
az emberhez méltó szabadságot!”

„Bár letűnni látszik a régi világa,
ám mi építjük fel a jövő korszakát,
mi indítjuk el a jövő világát.

Ezért mindent, ami maradandó érték,
amit érdemes belőle megmenteni az látható,
hogy nem a múltból ered,
hanem abból,
amit a múltban az elődeink is követtek:
azaz Istentől,
s teremtett világ igaz törvényszerűségeiből,
a Rendből, tehát a Kozmoszból...”

„A Csízión Korszakkapuként deklarált,
soha korábban nem látott globális kihívásokat hozó
2020-as évnek a téli napfordulóján
- a két sorsbolygó, a Jupiter és a Szaturnusz -
a 2000. évvel ezelőtti, kozmikus törvény alapján,
ugyanazon csillagászati „szabályok” szerint,
a Vízöntőbe együtt lépve jelezte,
hogy messianisztikus pillanatot élhet át az emberiség!

A fokra, percre fokmásodpercre azonos együttállás,
az úgynevezett ekvatorális deklináció,
azaz,
az egy éven belül háromszori együttálláshoz való visszatérés,
2000 éve, Jézus születésekor volt látható az égbolton...
(Egyéb tágabb, szűkebb Jupiter-Szaturnusz együttállások
azóta többször is előfordultak már,
de ez a csillagászati jelenség merőben más, mint a többi.
Kiválasztott... )”

 

„Az itt „dörömbölő”, elkövetkezendő világkorszak
bizonyára azt a Vízöntő dilemmát „jön” beteljesíteni,
hogy a hőn áhított Vízöntő életeszme:
a szabadság, a kiteljesedettség
és az emberi megelégedettség érzése
soha nem jön el a mások fölötti uralkodással:
sem az egyéni akarat,
sem egy politikai hasznot húzó ideológia
másokra kényszerítésével.

Kizárólag az ego téves nézeteinek,
téves vágyainak,
téves cselekedeteinek
helyes irányba történő korlátozásával,
a gondolkodás megújításával,
s a teremtett világ ősi törvényszerűségeit tiszteletben tartó,
önmagunk fölötti uralkodással!

Azaz, önmagunk uralásával.
Az „új ember” megformálásával...”

„Akik ma „szabadságot” kiáltanak,
azok egyre agresszívebben kapaszkodnak a múltba,
s alantas harcot vívnak a Vízöntő sorsfeladatot végrehajtó,
jövőbemutató, a világi árral is szembemenő,
újító magyar megoldásokkal...

A „sokszínűség” jegyében támadják
a valójában az egyetlen jövőt formáló,
életet teremtő, emberarcú, „vízöntős” sokszínűséget:
a nemzetet, a családot, a gyermeket...

Az emberbarát, életet védő hazával,
s a haza közösségi érdekével szemben,
a kevesek érdekétszolgáló,
globálisan centralizáltat éltetik...

A Vízöntő „jellemrajzát” valóságosan megtestesítő,
így széles tömegeket támogató, emberséges jövőkép helyett,
a többszázmillió ember haláláért és megnyomorításáért felelős,
átöltözött, bukott múltat éltetik...

Az élhető életet támogató,
a kiszolgáltatottságot kerülő, önfenntartó,
szerves társadalomkép helyett,
az életet nihilizmusba taszító,
az Élet természetes körforgását deviánsan megakasztó,
kiszolgáltatott, szervetlen társadalomkép mellett voksolnak.

Vagyis összekeverik az újító reformot,
az isteni rend helyreállítása melletti forradalmi kiállást,
a nihilizmusba, káoszba torkolló elvtelen lázítással.
Azaz a Vízöntőkor nagy kérdését:
a kozmikus hierarchiát, az anarchiával...”

 

„Amíg nem érik meg a III. évezred emberisége
a demokrácia valódi játékszabályaira:
az Istentől kapott szabad akarattal történő választás és változtatás felelősségére,
addig a befolyásolás évezredes erőinek játékszereként mozgatott „sakkfigurák”,
nem a jövőbemutató szabadságot és függetlenséget,
hanem a múlt rabláncát akasztják az emberiség nyakába...”

 

„A Vízöntő csillagkép korsójából két irányba kiömlő víz
a polaritást szimbolizálja.
A víz két iránya a múlt és a jövő kettősségét jelenti,
amelyek között csakis a „vízöntős” értelem által,
az egyéni szellem tisztulása útján válhat az ember erőforrása
termővé és jövőbemutatóvá.”

„A várva várt Vízöntő-idea:
a szabadság,
a Vízöntőkor színes, világmegváltó egyénisége, egyedisége
csak akkor, s csak abban az emberben fog megszületni,
aki belül vállalja
az Isten által teremtett világ „sakktáblájának” poláris szabályait:

a Vízöntő poláris párjának, az Oroszlán világkorszaknak,
az emberi történelem egykori Aranykorának a szellemiségét:

a nem másokon,
hanem az önmagunkon való uralkodás
ego feletti önzetlenségből fakadó szabadságát,
a felelősségteljes, másoktól nem függő, másokat nem terhelő,
másokat nem kihasználó öngondoskodás egyéni szabadságát,
a világot befolyásoló szabad döntéseink feletti felelősségvállalást,
a Vízöntő ideáival való szellemi megtisztulást!”

 

„Hatalmas kihívás,
s egyben, a jelenkor szellemi elsötétüléséből,
az Életet tovább gördítő szükségszerűség ma
a Teremtés aranykori elveinek a „tükrébe” való belenézés,
a Teremtő törvényeihez való visszatérés...”

 „Ma, a Vízöntő kor hajnalán
- a Szaturnusz-Jupiter sorsbolygók Vízöntőben való lépésekor,
a Vízöntő-Oroszlán tengely poláris törvénye okán
- nem egy új tudást, hanem az egykori,
Oroszlán világkorszak aranykori szellemiségét,
a nem másokon való uralkodást,

hanem az önmagát uralni képes,
az önmagán uralkodni képes szellemi ember tudását:
a testi fizikum működését,
az emberi hangulatot rángató érzelmet
és az emberi jellemet meghatározó tudat fölötti uralkodást kell feléleszteni,
azaz az „Új Embert” kell felébreszteni önmagunkban!”

 

„Amikor a Vízöntő szabadságról alkotott ideája
szellemi hiányosságokkal társul,
abból nem fejlődés,
hanem szabadosság, anarchia lesz.”

 

„A Vízöntő két uralkodó bolygójának az analógiája,
a polaritás kétarcú, földi világában azt üzeni, hogy:
a modernitás nem egyenlő a nihillel
A szabadság, a világi káosszal
- hogy az Uránusz alantas
és előremutató analógiáit ütköztessük egymással...

De a tradíció sem egyenlő a dogmával,
s a szabály sem, a korlátozottsággal
- hogy a Szaturnusz bolygóanalógiáit
szembesítsük egymással.”

 

„A Vízöntő ideája
a gondolat és tettek a szabadságát,
a szellem szárnyalását,
az egyén világmegváltó, világot megváltoztató,
a közösség érdekében működő eszmeiségét jelképezi.

Ezek a szép reményű ideák
azonban mit sem érnek - „vízöntős” - szellemi tudás híján.”

 

„A természet spirituális törvényeinek,
a teremtett világ természetadta (szaturnuszi) kereteinek
- mint a nemi identitásnak,
a szerves társadalmi egységeknek: így a férfi-nő párkapcsolatnak,
az anya-gyermek semmivel sem helyettesíthető összefonódásának,
a hagyományos családi egységnek,
s a Földbolygónak, mint szerves organizmusnak
a sokarcú földrajzi pontjain egyedi módon kifejlődött nemzetek
egymástól eltérő és csodálatraméltó (uránuszi) sokszínűségének –
a megzavarásával a Vízöntő kor álomszerűen hangzatos ideái
építés helyett, romboló hatásúvá válnak a földi polaritás világi „sakktábláján”.

 

„Nap mint nap azt tapasztaljuk,
hogyan akar a vízöntőkori (uránuszi) szabadság
tévesen értelmezett ideája
ledönteni minden (szaturnuszi) korlátot,
minden határt, minden szabályt,
amellyel szembekerül.

Még azt is,
amelyet Isten teremtett meg, pont azért,
hogy jövőt tápláló élet születhessen
a földi világ természetes, természet adta keretei között.”

 

„A „modern” gondolkodást átható,
rosszul értelmezett Vízöntő idea,
amely minden szabályt át akar hágni,
épp úgy viselkedik, mint egy rákos sejt.

Semmibe veszi az őt is éltető körülményeket.
Az eltévelyedett, agresszív sejt
olyannyira nem tartja be a szervezet,
az élő organizmus szabályait,
hogy „nagy szabadságában”
végül magát az anyatestet,
a számára is életet adó szervezetet,
azt - ahonnan ő maga is enni kér –
roncsolja szét, majd falja fel!”

„A legnagyobb kérdése
- a platonikus világidő fogalma szerinti -
Vízöntő korba lépett emberiségnek,
hogy képes-e értelmezni, s különbséget tenni
mi az, ami megváltoztatásra vár, s mi az, ami nem!

Hogy melyek azok a valóban elavult keretek,
a téves múltban gyökerező halott és éltellenes korlátok,
amelyek nem szolgálják az erkölcsös együttélés jövőbemutató szabályait,
éppen ezért megváltoztatásra várnak.

S melyek az emberi együttműködést csak mímelő,
álszent, világmegváltó szándékok, ál-humanitárius,
és ál-filantróp gondolatok,
amelyek a valóságban csak kevesek hasznát szolgálják,
miközben hosszú távon elpusztítják magát az élhető Életet...”

 

„Hazánk Isten által kijelölt sorsfeladata,
Vízöntő zodiákusban áll.

Éppen abban a jegyben,
amelynek égisze alatt
– a platonikus világidő fogalma szerint –
az emberiség megkezdte földi életének
bő kétezer évre érvényes világkorszakát.”

 

„Tudatosítsuk,
mennyire fontos a küldetésünket,
azaz Hazánk Vízöntő sorsfeladatát
tisztán előremutató módon,
mások számára követendő példaként teljesíteni
az emberiség egy olyan korszakában,
amely szintén Vízöntő égisze alatt áll,
s amely oly módon értelmezi félre a teremtett világ szabadságát,
hogy éppen a Teremtés jövőbemutató,
az élet poláris,
azaz egymást kiegészítő, feltételező és megtermékenyítő áramlását:
a férfias és nőies, aktív és passzív,
ebből fakadóan életet fenntartó és átörökítő elveit dobja el magától...”

„Mára olyan szélsőségeséges pontra érkezett
az emberi lét (uránuszi) szabadság-keresése,
hogy társadalmi rendszer szintjén kényszeríti rá
a Természet „kőkemény” (szaturnuszi) törvényei ellenében működő,
Élet-ellenes ideológiát a világra.

A jelenkor legnagyobb spirituális értelemben vett energetikai
és politikai kihívása meghökkentően jelzi,
miképpen lépett ki
hosszú évszázadok téves szabadság eszméjének keresése után
az emberi tudat
végleg az Isten által Teremtett világ rendjéből,
a Kozmosz törvényszerűségeiből.”

 

„Az Vízöntő-eszme:
az uránuszi szabadság „oldalvizén”
ránk kényszerített gender-kérdés,
sem nem jogi-,
nem is jóízlés béli-,
s nem is erkölcsi kérdés...

Jóval több annál!

Súlyos energetikai probléma,
amely negatív erőteret, szélsőéges energetikai folyamatokat,
az emberi természet szélsőséges reakciói okán pedig,
szélsőséges Anyatermészet béli reakciókat teremt a világban.

Mert beteges emberi természetünk,
beteges Anyatermészetet indukál…”

„Az emberiség olyan holt-ponthoz,
egy olyan végletes emberi, erkölcsi, szellemi, társadalmi szétszakadáshoz,
olyan kozmikus mélyponthoz és egyben kiindulóponthoz érkezett meg,
amelynek valójában a legfontosabb kérdése,
hogy vajon képes-e megkülönböztetni a lényeget:
az Idő feletti, Örök Igazat, az igaznak álcázott, ám újító köntösbe bújtatott régi ármánytól,
a Fényt a sötétségtől,
ISTeN-t, a SáTáN-tól!

Azaz képes-e megkülönböztetni a Szellem Birodalmának –
az archaikus szövegekből ismert –
a Létezés minden szintjét uralni képes „Világ-Királyát”,
az emberiségen uralkodni akaró világbirodalom „világ-kormányától?”

 

„Rég volt akkora jelentősége a két Vízöntő-ideológiának:
az uránuszi szabadságnak,
a szabad akaratnak,
s a szaturnuszi felelősségvállalásnak, mint mostanság...

Miért?
Mert 8 milliárd testet öltött ego
Istentől kapott teremtő ereje,
jóra és rosszra éppoly könnyedén használható szabad akarata,
olykor önző vágya, mély ösztönvilága,
máskor pedig - bízzunk benne –
megannyi felébredt tudatú - önmagát uralni képes,
s nem másokon uralkodni akaró - lélek energiája
csap össze mostantól a közös éterben,
amit úgy hívunk Élet.”

„Ha az emberiség nem akar további omlasztó,
bomlasztó, züllesztő, káoszt teremtő,
halált hordozó életképtelenséget és tragédiákat,
akkor itt az ideje az Uránusz által felismernie,
kit és mit vigyen tovább a jövő számára,
és kiket és miket korlátozzon
a Szaturnusz ereje által!”

„Hogy mit jelent a Vízöntő két bolygóurának
(2020-2022 között) felettünk ható,
égi feszültsége: az Uránusz-Szaturnusz kvadrát?

Azokat a földi változásokat,
amelyek képesek lebontani a múlt téves ideológiáit,
megrögzült hazugságait,
téves társadalmi megszokásait,
s cserébe képes egy újat hozni.”

 

„Míg a Szaturnusz egyrészről a megkövült múlt,
az elavult, régről hozott keretek,
s a korlátozó, beszűkítő tényezők bolygóanalógiája,
addig az Uránusz a nagy lebontó,
az átalakító, a változást hozó újdonság.

Éppen ebben rejlik a jelenkor nagy kihívása!

Hiszen miközben az Uránusz egyrészről átváltoztatja
az összes földi megszokásunkat, biztonságérzetünket,
s az emberi létezéshez szükséges
energia szükségletünk beszűkülését,
erőforrásaink teljes újragondolását,
s az információs világkorszak kiteljesedését hordozza
(csupa uránuszi és szaturnuszi analógia),

aközben az ördögi ellenerő minden értelmes,
szaturnuszi kapaszkodót,
társadalmi megszokást, tiszta emberi hagyományt, nemes tradíciót
– melyek mindegyike a tiszta szaturnuszi elvek képviselője –
éppen a feje tetejére akar állítani...

Vagyis, „nem mindegy mit tartunk meg (a Szaturnusz által),
s mit „dobunk ki” a (uránuszi) korszellem által”...

„A tudás a régi, a Forrás az ősi...
Így ma, a Vízöntő kor hajnalán,
nem új tudást,
hanem a Vízöntővel szemközti Aranykor régi tudását:
az önmagán uralkodni tudó,
a rémes tudati álomból felébredő,
„Új Embert”,
a Vízöntő kor emberét kell megkeresni önmagunkban!”

„Az élet most izzadja ki magából az elkövetkezendő,
bő 2000 éves világkorszaknak az
- életet élhető jövőbe vezető,
vagy a közös jövőt romlásba döntő - ideológiáját...
Ez a vajúdás, küzdelemmel, fájdalommal, lemondással,
ám az egyén szellemi értelemben vett felnőtté válásával,
önuralommal, azaz az önmagunk felett való uralkodás megtanulásával,
vagyis felelősségvállalással jár...”

„Nagy feladat helyesen teljesíteni Istentől rendelt küldetésünket
az emberiség egy olyan korszakában,
amely csakúgy, mint a nemzet sorsfeladata,
Vízöntő égisze alatt áll.”