Magyar Planétás

„Mi is az csupa nagybetűvel írott szó:
SZABADSÁG?

Isten végtelen,
mindenkit magához ölelő, önzetlen szeretet-elve.

Az egyetlen önmagát újrateremtő éltető elv,
az igazi perpetuum mobile.

Az az éltető ritmus, az a szó szerinti,
földöntúli hajtóerő,
amely a véráramot lüktetésbe hozza,
a szívet mozgásban tartja,
az emberi életet hajtja.

Oly hatalmas vonzerővel bíró érzés,
amiért magyar hősök áldozták
az életüket, s a vérüket.”

„Mert mi a magyar? Egy eszme...

Egy szellemi idea,
egy önmagát újra és újra feltámasztó Éltető elv...

Magyarnak lenni pedig,
ehhez az éltető elvhez való rendíthetetlen,
eltántoríthatatlan, megfélemlíthetetlen, bátor,
több évezredes ragaszkodást jelenti. 

Ennek a szerves törvénynek a követése pedig
- aki nem próbálta nem is tudhatja, hogy -
szabaddá teszi az embert...”

„A világ „spirituális szeme”
ma az USA-ra és Magyarországra tekint.

Miért?
Mert az ikrek-Nyilas tengely okán,
mundán asztrológiai értelemben:
-az USA Ikrek ország...
- A magyar Nyilas....
- Az USA (fizikai síkú) világbirodalom,
s régóta óriási hatással van
a nyugati típusú gondolkodásra...
- A magyar szellemi birodalom...
- s a láthatatlan, az emberiség közös
tudatfeletti régiójába véste bele
az igazság az erkölcs,
a hazafiság, a szabadság eszményképét. 

Ezért is neveznek bennünket
a szabadság népének,
a szabadságharcos nemzetnek
még az ellenfeleink is...

- a Magyar a szabadság népe,
- az USA a szabadság földje...

Mi magyarok, a szabadság népeként,
a világi igazságért,
keresztény eszmékért harcoltunk
egész történelmünk folyamán.

Ezért a szabadság és az igazság kérdése
mély, filozofikus szinten
íródott be a néplélekbe, a zsigereinkbe...

A magyar ember
az elnyomott szabadságküzdelmei közepette,
mindig is csodálattal tekintett Amerikára,
a vágyott szabadság földjére,
Amerika szabad levegőjére...

Mert míg a magyar ember,
a lélek, a szellem szintjén érte el
a szabadság filozofikus magaslatait,
addig Amerika a fizikai síkon,
a mindennapi életben megvalósítva
emelte a magasba a szabadság zászlaját...

Ám addig-addig „játszadozott”
a mások vérén, verejtékén szerzett
szabadság eszméjével,
míg el nem térítette saját értékítéletét,
életét a szabadság igaz eszmeiségétől...

Itt tart most Amerika,
s a példáját követő nyugati világ...

Így vált az amerikanizált,
nyugati típusú társadalmakban
a szabadság szabadossággá,
így torkollottak a szabad gondolatok,
irracionális és életellenes politikai elméletekbe,
mára a szabadságot veszélyeztető anarchiába.

S így következhetett be,
hogy mára épp Amerika lett az világi színtér,
ahol intézményesített módon,
különféle, beteg szellemiségű
társadalmi csoportok által
sérül az egyén valódi szabadsága...”
 

„Mára olyan szélsőségeséges pontra érkezett
az emberi lét szabadság-keresése,
hogy társadalmi rendszer szintjén kényszeríti rá
a Természet törvényei ellenében működő,
Élet-ellenes ideológiát a világra.
Mindaz,
ami a „szabadság”
szivárványosan "sokszínű" égisze alatt zajlik,
az minden, csak nem szabadság,
hanem a saját börtönébe zárt ego rabsága.”

„Látni kell,
hogy mennyire fontos küldetésünket előremutató,
mások számára követendő
példaként teljesíteni az emberiség
egy olyan korszakában,
amely oly módon értelmezi félre
a teremtett világ szabadságát,
hogy éppen a Teremtés jövőbemutató,
az élet poláris,
azaz egymást kiegészítő, feltételező
és megtermékenyítő áramlását:
a férfias és nőies, aktív és passzív,
ebből fakadóan életet fenntartó
és átörökítő elveit dobja el magától...”

„Ki-ki minél tovább halogatja
az idejétmúlt kötődéseitől,
a gátló múlt ragaszkodásaitól,
téves, „csodaváró” beidegződéseitől
való megszabadulást (Szaturnusz), 

azt annál megrázóbb,
felrázóbb (Uránuszi) csapások érthetik utol.

Ez alól nem kivétel
sem az egyes ember,
sem az egyes emberekből gyúrt társadalom sem.

Ezért, aki elhiszi
a filantróp köntösbe csomagolt,
véres múlt erőinek,
lázító, hergelő, energia befektetés,
felelősségvállalás, előremutató munkálkodás
nélkül jólétet ígérgető,
anyagi javakat osztogató „szabadságát”,
az nemcsak magát csapja be,
de - mivel nem illeszkedik
a kozmosz szerves törvényébe -
a nemzet stabilitását és
közös előrehaladását is hátráltatja!”

„A - politikai értelemben véve -
rövidtávra berendezkedő,
hangzatos lózungok,
szembe mennek a kozmosz törvényeivel!

Mert ott - a nevéből eredően is -
rend és hierarchia van.

A jelenkor a rossz politikai szlogenjei viszont,
szembe mennek a fejünk felett egyelőre még
figyelemfelkeltő jelként ható,
Szaturnusz-Uránusz kvadrát
nagyon kemény tanításával:
miszerint a felelőtlen szabadság ígérgetés
nem szabadságot,
hanem a káoszt szüli meg,
ha nem vigyázunk!”

„Benne van a levegőben"
- szól a sokat sejtető mondás...

Mert az Éter,
a Levegő elem az a közvetítő közeg,
amely emberről-emberre “szállítja”
a szabadon szárnyaló
érzelem alapú gondolataink értékes,
avagy értéktelen erejét,
a gondolatból formálódó szavaink
életet éltető, vagy életet elvevő jelentését
s végül
az ezekből formálódó cselekedeteink
építő, vagy pusztító megvalósultságát.

Vagyis szabad akaratunk
és teremtő erőnk által
- ahogy a katolikus liturgia is utal rá -
gondolattal, szóval, cselekedettel,
no meg mulasztással is teremtünk.

Jót, s rosszat egyaránt…

Mert ezt az egyelőre
leküzdhetetlen ellenfélnek bizonyuló betegséget,
közel 8 milliárdnyi önálló akaratú,
hőbörgő, háborgó, individualista,
egymás fölé kerekedni akaró,
kis és nagy önzőségek játszmáit játszó
képmás ember öncélúan,
rendezetlenül és korlátlanul használt
teremtő ereje alkotott.

A betegség oka pedig már jó ideje
benne van a levegőben!

Csak most jött el az ideje,
hogy a kozmikus periódikusság elve szerint
- egy súlyos erejű, sorsátalakító, átstruktúráló,
- gazdasági, politikai, világnézeti,
hitbéli rendszereket a szemünk előtt újjászervező,
- akár földrajzi határokat
és politikai erőtereket is átváltoztató
- kényszerítő nehézségei miatt tudatébresztő
bolygókonstelláció,
hogy egy figyelemfelkeltő “csillagzat alatt” manifesztálódjék…”

„Vajon miért a levegőben támad
a Covid-kórság? 

Mert Vízöntőkor, így a Levegő elem,
s a vízöntőkori emberiség nagy kérdése,
hogy: vajon meddig terjed a szabadság?

S ha nem vagyunk képesek bánni
a szabad akaratunk teremtői képességének
helyes határaival,
akkor majd a Teremtő “gondoskodik” róla,
hogy szigorú határok, korlátozások
és betartandó szabályok
kényszerítő ereje által értesse meg
a rég áthágott határvonalakat,
azaz, hogy meddig terjed
az emberi „szabadság”...”

„A nihilista, deviáns, emberi jelenségekre,
szélsőséges ideológiai megnyilvánulásokra
pedig a Teremtő
- más eszköze nem lévén –
szélsőséges időjárási anomáliák
és természeti jelenségek képében
üzen az emberiség számára, hogy: 

Eddig és ne tovább!

A szabadság ugyanis
- legyen bármilyen színűre „festve”
- csakis egyféle lehet:
Életet teremtő, tehát éltető.
Minden más

-, mivel nem képes a kozmosz törvénye szerint
természetes módon teremteni,
ezért - csak önámító hazugság,
s messze nem szabadság...”

„Nincs égetőbb kérdés,
mint korlátozni az elvtelen,
másokra kényszerített „szabadságot”,
s egyben felszabadítani a múlt hibáit, hazugságait,
s tévútra vezető rendszereit konzerválni akaró,
világi, s szellemi korlátoltságot.

Egyedül ez garantálhatja
a vízöntőkori emberhez méltó szabadságot...”

„Azonban érdemes volna még időben tudatosítani,
a vélt igazság világi "bajnokainak”,
hogy a Jóistent nem érdekli az emberi ego,
érdek által rángatott „igazsága”,
csakis a Teremtett világ
magasabb rendű Igazsága.
Ezért nem mindegy ki,
milyen erőkhöz „igazítja” magát...”

„2020-ban Korszakkapun lépett át az emberiség,
amely azt üzente,
hogy csakis az a gondolat,
az a filozófia, az politika,
az a cselekedet lehet jövőt építő,
amely illeszkedik a teremtett világ törvényeihez.

Minden más, maga az átöltöztetett múlt,
amely - legyen akár demokratikus,
spirituális, zöld, nemzetieskedő
vagy éppen ateista maszk mögé bújtatott - 
egyéni felelősségvállalás, egyéni hozzájárulás,
egyéni energiabefektetés nélkül
„árulja” a becsapható egó számára
az „ingyen” szabadságot,
ezért igaztalan...”

„Korlátozni az elvtelen szabadságot,
ám felszabadítani
a tévútra vezető korlátoltságot!
Ez az emberhez méltó szabadság...”

„Bármely ideológia,
amely nem képes természetes,
szerves módon életet teremteni,
az csakis az emberi ego önmagát becsapó,
a jövőben azonban
súlyos kiegyenlítést követelő hazugsága.

Messze nem szabadság...”

„Nőjünk fel végre
a III. Évezred feladatához:
s vállaljuk végre a személyes felelősséget
az egyéni döntéseinkért, egészségünkért,
személyes sorsunk,
családunk sorsának alakulásáért,
a jövőnkért,
a személyes szabadság-érzetünkért!
S ne a nemzet jövőjét, a haza szabadságát,
az ország előrehaladását kockáztassuk!”

„Az Élet, úgy 170 évenként
- amikor a Neptun Halakban jár -,
ihletett pillanatokat produkál.
 
Az aktuális elnyomó,
hazugsággépezettel szemben
keresi az Élet magasabb rendű igazságát,
az Égig érő szabadságot.

Így volt ez ’48-ban is,
s „eggyel” korábban,
a török kiűzése után,
a Habsburgok elleni kuruc ellenállás
éledésének idején egyaránt.

Ám időnként
- mint a 2022-es év márciusának idusán -
a történelem még „rátesz egy lapáttal”...

Mert a mindent tudati megvilágításba hozó
áldott Nap mellett,
a magyarok csillaga,
a Jupiter, s az igazság szószólója,
a Merkúr is
a Neptun mellé áll,
hogy az Égig hangozzék az Igazság,
s hogy együttes erővel, „kéz a kézben”,
az égig emeljék a magyar szabadság szent zászlaját!”
(2022. Március 15 csillagzata, 
és a 170 évente ismétlődő 
Halak Neptun konstelláció)

„Olyan magas erkölcsi elvárású,
ihletett csillagzat, alatt allunk,
amely magasztos,
nemes emberi eszmeiségért
való küzdelmeink segítője a földi világban...

Túlmutat a világi szabadságon...
Mert ez már maga a lélek szabadsága,
az Istenhez vezető „istenes élmény”.

A Szeretet éltető Törvénye,
a Mindenséget az örök körforgásában tartó,
„Unio Mystica” elve.
Amely ma nemes küzdelmeink segítője
a földi világban,
s amely képes arra,
hogy a világot jobb belátásra igazítsa...”
(2022. Március 15 csillagzata)