Magyar Planétás

„Az a civilizációs vákuum,
amelyet az emberiség
az elmúlt 500 évben a haszonszerző,
másokat kihasználó öncélúságával,
fizikai szellemi és lelki gyarmatosításával felépített
a végóráit éli.

Mert Isten, azaz a teremtett világ,  
rendezett, kozmikus törvényei nélkül építette fel azt.  Elengedte Isten kezét. 

Ennek a „levét” issza ma az emberiség...”

 

„A jelenkor legnagyobb problémája, hogy
az emberi akarat és annak teremtő ereje,
valamint az Isteni akarat,
azaz a Teremtés szakrális elve
nincs összhangban egymással.
Az ember és Isten
két külön „álláspontja” áll
szemben egymással...”

 

„Kozmikus történelmet él át az emberiség,
s a végletek együtt állásában egyszerre van jelen
a világi széthasadás és a szellemi egyesülés.

Éppen ezért teszik fel oly sokan a kérdést:
- Ez volna a végítélet, vagy ez maga az újjászületés?
- Ez volna a vég, s egyben ez volna a kezdet maga?
A globális drámában újjászülető ember világa?
- A győzelmes Fény,
Legyőzhetetlen Nap, a Sol Invictus,
vagy a Luciferi deizmus világa?”

 

„Ha tetszik, ha nem,

ha bevalljuk magunknak, ha nem,
ha belefér a világnézetünkbe, ha nem,
minden érzés, gondolat, szó,
s végezetül cselekedet
jót vagy rosszat teremtő energia,
amelynek – évezredes, évszázados karmikus,
azaz sorszerű elszámoltatása alatt áll az emberiség.

Az „elszámoltatás” oka,
az életet garantáló és mozgásban tartó
aktív és passzív,
férfias és nőies elvek a harmonikustól,
azaz az arányostól való végletes elbillenése.

Nem kisebb dologról beszélünk,
mint a mindent átható,
magát a Mindenség élő organizmusát is
és persze minden élő organizmust
életben tartó polaritás törvényéről.

Amelyet mi,
nyolcmilliárdnyi „kétarcúra” teremtett ember,
férfiak és nők,
férfias és nőies energetikai működésünkkel, érzelemvilágukkal,
gondolatainkkal, cselekedeteinkkel,
azaz nőként és férfiként
felvállalt nemi szerepköreinkkel,
mint egy organikus gépezetet
- jól vagy rosszul, de – működtetünk...”

 

„Amikor az ember elfelejti a képmás mivoltát,
s képmutató módon visszaél
az Istentől kapott teremtő akaratának a képességével.
Nemcsak képmutatóvá, de Istentelenné is válik...”

 

„Minden nagy civilizáció összeomlása,
akkor következett be,
amikor az ember elfelejtette
a helyét, szerepét, kapcsolatát, küldetését,
s a kötelezettségét a teremtett világban...

 

„Ha a vonal foglalt, Isten nem kapcsolható…
- vagyis, ha a szellemi kapacitásunkat
és csatornáinkat leterheljük
a (uránuszi) virtuális “éterből jövő”
megannyi információval
- értsd: netes, világhálós, facebook-os,
instás hirdetéssel, hírrel, álhírrel,
sztorival, poszttal, kommentel és bejegyzéssel -
akkor persze, hogy foglalttá válik
a “széles hatótávolságú”, uránuszi vonal, 

azaz a spirituális információ,
a gyógyító energia,
az éltető erő befogadásra alkalmas
csatorna.

Hiszen - a szintén uránuszi szimbolikájú -
szellemi szférákból jövő isteni üzenet,
maga az isteni energia
a mi befogadói “kapacitásunk híján”
nem ér utol bennünket az éter közvetítő közegén át…

Ezzel a temérdek
lelki és szellemi mocsokkal, elektroszmoggal
- amit mi magunk teremtünk - 
azonban nemcsak a Földbolygó éteri burka,
de a belőle “lélegző” élővilág, s benne mi magunk is
először “csak” érzelmileg, majd mentálisan,
végül fizikailag is beteggé válik...”

 

„A világi bajok minden okát abban kell keresni,
hogy az emberi gondolkodást
hosszú évszázadok alatt
„eltávolították” a kozmosz
Istenadta törvényeitől.

Így, ha nincsenek természetadta szabályok,
akkor nemcsak isteni Rend,
de annak megalkotója,
maga Isten sincsen.

S az ember elhitte,
hogy ha a Teremtés törvényei
nem része az életének,
akkor - következmények nélkül,
a szabadság nevében
- bármit megtehet a teremtett világgal:
az Anyatermészettel
és saját emberi természetével egyaránt...

Így tűnt el a világból az az erkölcsi gát,
az a szellemi fék,
amelynek szerves következményeként 

ma ne lehetne elkövetni bármit
a legszentebbre, a legigazabbra:
a szeretetre és Jézusra hivatkozva egyaránt...”

 

 

„Az emberi individuum,
bármennyire is egyedi és megismételhetetlen,
a teremtett világnak csakis egy apró csavarja. 

Egyéni helye, státusza és feladata van ugyan,
de csakis a teremtés rendjébe ágyazódva,
sosem annak a kárára...

 

„A hosszú-hosszú évszázadok alatt
a szent lényegüktől,
a kozmosz törvényeitől megfosztott,
kiüresített, álságossá vált szavak
végül észrevétlenül színezték át életünket:
szép lassan, lopakodva
alakították át identitásunkat,
s torzították el a gondolkodásmódunkat.

 Becsapva metafizikai érzékelésünket,
természetellenessé téve gondolkodásunkat,
irracionalitásba sodorva életünket,
végül megzavarva egyetemes
Isten-képünket.”

 

„Az elmúlt két évezred alatt az emberiség
addig-addig cselezte ki a Teremtő Istenét,
hazudta el a kozmosz szerves törvényeit,
s „választotta le”
a kiutat jelentő kereszténységről,
használta hatalmi befolyásolásra
a szeretet vallását,
- rombolta le annak ősi, szent tudását,
- azaz hagyta tudás nélkül a hitet,
hogy azzal először „csak” hiszékennyé,
később hitetlenné,
legvégül a hit tagadójává tette
az emberiséget.

S ha nem vigyázunk,
a harmadik évezredre e kibillent életelv
önmagát, azaz magát az Életet falja fel...

Ezért nincs tovább halogatni való idő
az emberiség számára,
hogy rendezze viszonyát
az Isteni Igazsággal
az élhető jövő érdekében!”

„Ha Isten nincsen,
akkor a teremtésnek sincsenek
emberre vonatkozó törvényei.

Így, ha a Teremtés Törvényei
nem részei az életünknek,
akkor vigyázni sem kell rájuk,
hiszen nem is léteznek…

Vagyis az ember,
következmények nélkül,
büntetlenül megtehet bármit.

Akár a saját természetével
- amelyet kikerülve a teremtés poláris törvényeit,
átoperáltathat, újfajta nemi identitást is adhat neki,
s még természet ellenes módon sokasodhat is,

vagy akár a néplélek természetével
- amely identitását vesztve
az immunrendszerét, védekező képességét,
s identitását is elveszíti, 

s persze az Anyatermészettel is megtehet bármit,
- hiszen, ha a környező világ
természeti törvényeire sem kell vigyáznia,
akkor kizsigerelheti, pusztíthatja
azt is büntetlenül...

Itt tart ma az emberiség...”

 

„Ha a világi jelenségek
egymásból születő spirituális analógiáit,
ok-okozati összefüggéseit felismeri az ember,
akkor soha többé nem lesz manipulálható,
útjáról letéríthető egyén,
hanem tiszta erkölcsű,
az isteni igazságtól eltántoríthatatlan,
szabad emberré válik!

Kinek, törvénye az Égi Törvény,
erkölcse, az Isteni Erkölcs,
igazsága, a Jézusi Igazság...”

„Korlátozni az elvtelen szabadságot,
ám felszabadítani
a tévútra vezető korlátoltságot!

Ez az emberhez méltó szabadság...”

 

„Az Anyatermészet "támadásai" azt mutatják,
hogy a világ úgy tűnik elfelejti:
a Természet törvényei jóval erősebbek
a kibillent emberi természet életellenes,
társadalmi törvényeinél!”

 

„A jelenkor legnagyobb feladata,
hogy az emberiség individualista
szabadságvágyait,
a teremtés együttműködő rendjét megidéző,
most alakuló, új világrendbe ágyazza.
Hogy összeegyeztesse
a helyes „lázadást” (a lebontást)
és a helyes „stagnálást” (a megtartást),
azaz a helyes irányba ható lebontó erőket
és a helyes irányba ható, megtartó erőket
közös nevezőre hozza.”

S bár az egyén része a teremtésnek,
ám ő maga is teremt nap, mint nap...
Gondolattal, szóval cselekedettel
és mulasztással.
Saját teremtő erejével meghatározva
és befolyásolva a közös jövőt...”

 

„Hogy mit képvisel,
a Plútó bolygóanalógiája?
A transzformációt.

A nagy társadalmi átalakulásokat hozót...
A végletes és végzetes átalakítót,
amely – ha az ember nincs észnél,
akkor az emberi akarat fölött álló,
hatalmas erejével letarol mindent,
hogy pusztítása után,
teljes tudati átformálással,
„újjászületéssel” tanítson
mindent újra az emberiséggel.

Nem véletlenül
- többek között - éppen az atom-energia
bolygóanalógiája maga Plútó...”

„A Plútó arra tanít,
hogy az ember
vajon képes-e az egyéni akaratát megzabolázva,
fejet hajtani a nálánál jóval nagyobb erő,
az Isteni akarat előtt.

Az előtt a természetadta szabályrendszer előtt,
amellyel, ha szembeszegül, úgyis alul marad.”

„Ha az ember tekintetét az Égre emelné,
beszűkült, korlátozó,
idejétmúlt gondolkodásmódját,
az Örökérvényű léptékéhez tágítaná,
akkor kiváltva a Plútó végzetes negatív erejét,
rálelhetne a jobbá válás
- Isten szemében egyedül üdvözítő -
a Plútó pozitív erejét „használó”,
transzformáló útjára....”

 

„A Teremtő
ma azt az információs „zavart”
kéri számon az emberiségen,
amely az abszolút értelemben vett Igazság,
azaz a Szellemvilág,
és a fizikai sík, azaz a mindennapi,
materiális világ között fennáll.

Magyarán szólva,
amikor az ember
nem érti azokat a teremtői, szellemi elveket,
amelyek számára a fizikai
Életet garantálják...”

 

„Bármely ideológia,
amely nem képes természetes,
szerves módon életet teremteni,
az csakis az emberi ego önmagát becsapó,
a jövőben azonban
súlyos kiegyenlítést követelő hazugsága.
Messze nem szabadság...”

„Olyan időket élünk,
amikor a pokol bugyrai
éppoly szélesre tárják a kapuikat,
mint Isten ölelő karjai.

Ezért ne feledjük,
az ember szellemi éleslátása
nem attól csiszolódik,
a tudat nem attól világosodik meg,
hogy "ölebtett kézzel"
elképzeli maga körül a világosságot,
hanem hogy komoly önvizsgálattal
felismeri magában és maga körül
az Életet, így a saját életét sem támogató sötétséget,
s annak megfelelően
- elindulva a spirituális fejlődés útján -,
szépítő, s építő gondolattal, szóval és cselekedetéttel
tesz is ellene!”

„Mert a „világmegváltó” tervek,
„világújító” eszmék,
amelyek, ha nem illeszkednek
a teremtett világ kétpólusú,
Életet fenntartó mozgató
és újrateremtő elveihez, 

egy darabig ugyan
„megnyugtatgatják”
a tudatalatti mély bugyraiba rejtett
hazugságot,
ám idő kérdése,
mikor vesznek a szépen csomagolt,
áruként kezelt,
ideológiai hazugságok
drámai fordulatot...”

„A régiek nemcsak tudták,
de törekedtek is rá,
hogy évkör szakrális pillanatiban,
különleges csillagászati „pontokon”,
beavató csillagzat alatt
- ahol az Ég a Földdel találkozik,
így az emberi akarat
az Isteni akarattal szentelődik -
rendezzék fontos ügyeiket...”

 

„A jelenkor kérdése,
hogy kié lesz az anyagi világ,
a fizikai sík fölötti hatalom az elkövetkezendő világkorszakban?

A két térfélen két mester áll:
egy hatalomra éhes, öncélú nagymester,
egy ördögien riasztó,
világi mestertervvel a kezében, 

és vele szemben
az egyetlen igazi mester,
maga "A Mester" áll.
Akinek szerencsére
az épeszű „tanítványai”,
nem fogják hagyni
bárhol megvalósulni
az ördögi „mestertervet”...”

 

„Aki érti a csíziót:
azaz képes az Isten által teremtett világ
Életet fenntartó
és az Életet újjáéleszteni képes,
szerves törvénye szerint működtetni
a saját életét,
majd ezzel a személyes vállalkozó kedvvel
segíteni a nemzet közösségét
- gazdaságát, mezőgazdaságát, családpolitikáját,
nemzetpolitikáját, kulturális identitását -
azé lesz az ördögi nihil,
az abszurditás és terméketlen káosz ellenében
is a jövő!”