A Halak Neptun az őszinte, Krisztusi szeretet és az iSTeNi igazság jelképe, nagyon komolyan veendő erőtér! Éppen ezért van kitéve ez az értékrend megannyi támadásnak az ellenerő – mondjuk ki bátran – a SáTáN részéről. Ez a teremtett világ kétarcú, s kétélű földi polaritásának a törvénye. S...
aki felegyenesedni
nem képes az isteni elvekhez,
az lefelé aljasul...
Ezért csak bizonyos történelmi korszakonként van akkora akadálya az életet éltető elvek végrehajtásának, mint ma. Csak bizonyos időközönként akkora a gonosz, ördögi szándék, mint ma, s csak a legfontosabb időkben volt annyi hamis, álszent, köpönyegbe bújt „próféta”, mint ma. Mindezek okán kimondható, hogy ritkán volt annyi megtévesztett ember, mint ma.
Az a politikai képződmény ugyanis, ami ellen ma is küzdünk a földi történelemben, az mindig Halak Neptunban öltött formát az égi történelemben:nevezzék akár kommunizmusnak, „dédunokájának”, a Woke-nak, vagy az a magyarnak hazudott, s a legmagyarabb folyó nevét elbitorló performance agresszív gonoszságának, amely a szeretet nevében papol.
Jól ismerjük azonban már ezt az Archét
a történelemből:
ahol hiányzik Szent Szellem,
ott a romlottság nevezi erénynek magát...
Miért?
Mert nem a történelem ismétli önmagát,
hanem az égi jelek járnak bizonyos időközönként ugyanúgy az égen, s rendre hasonló, elvetemült, álszent, életellenes ideológiákat teremtenek itt, a földi létben.
Ezért: aki felegyenesedni nem képes az isteni elvekhez – az az erőbefektetést kívánó szellemi, lelki, spirituális fejlődés megspórolása miatt –, lefelé aljasul, hogy végül, szellem hiányában, az embertelen gonoszságot vélje erénynek! S...
ahol elvész a Hit,
az kezdetben csak hitetlenségbe,
végül hiszékenységen csap át!
Nem kétség, minden nagy szellemi áramlat tudta, várta e kor eljövetelét. A régi hagyományok különböző nyelveken, de ugyanarra a kozmikus igazságra mutattak rá:
a hindu hagyományban: Kali Yuga, a „sötét kor”;
a keresztény hagyományban: „a világ fejedelmének ideje”;
a hermetikus tanításban: a leszállás ciklusa.
Mind ugyanazt a korszakminőséget jelölik: azt az időt, amikor a kozmikus rend már csak töredékesen áll fenn, az igazság nem eltűnik, hanem eltorzul, s a gonosz nem nyíltan jelenik meg, hanem az igazság alakját ölti magára. A hamis a szeretet nyelvén szól, a romlottságot neveti erénynek, ezért az ember legnagyobb próbatétele a megkülönböztetés képessége lesz.
Nem kérdés:
Fény és árnya,
ISTeN és SáTáN poláris világharca dúl
a világban!
Ám mindig a Fény győz!
Mert a sötétség nem önálló hatalom, hanem csupán a fény hiánya – ezért nem győzhet soha végleg. A legsötétebb kor nem a vég, hanem az alászállás mélypontja, ahonnan a rend helyreállása elkerülhetetlen!
De a Fény győz!
Tisztelt Olvasó!
Ha Ön is szeretne értő részévé válni a világi történések szellemi, spirituális hátterének, iratkozzon fel a Magyar Planétás honlap értesítőjére, hogy - kikerülve a közösségi média cenzúráját -, közvetlenül a szerző honlapjáról, elsőkézből értesülhessen az aktuális cikkekről és tanulmányokról!
Bízom benne, a Magyar Planétás írásai szellemi útmutatásaival, lelki hangolódással, a tudat tágításával fölemelik az olvasót az emberi idő szűkre zárt határaiból a kozmikus idő mennyei határtalanságába!