Magyar Planétás

 Az Élet, úgy bő 170 évenként

- amikor a Neptun Halakban jár - 

ihletett pillanatokat produkál. 

A szabadság vágyát „leheli” az emberi lélekbe,

ki az éppen aktuálisan tolakodó, elnyomó,

birodalmi hazugság-gépezettel szemben

keresi az Élet magasabb rendű igazságát, 

az égig érő szabadságot... 

 

Így volt ez ’48-ban, 

„eggyel” korábban, a török kiűzése után, 

a Habsburgok elleni kuruc ellenállás éledésének idején, 

s így van ez manapság... 

Egy másik birodalom tolakodásának idején is!

 

Ezért a megannyi, jelenkori, magyar küzdelem, ezért a szabadságharc egy másik, „modern arca”... S bár más a történelmi kor, így más a díszlet, más a jelmez, s persze mások a kiváltó okok, és az „eszközrendszer” sem ugyanaz, azonban egy biztos, hogy a nemzet, mai, aktuális szabadság-keresésében sem csak a történelem ismétli önmagát, hanem bolygók járnak ugyanúgy az égen... Vagyis a magyar néplélek, a nemzet-tudat kapcsolódik az Égbolt rendre azonos égi jeleihez... Jelen esetben, a bő 170 évente Halakban járó Neptunhoz, az éteri tisztaságú, a magasabb rendű, égig érő szabadság bolygóanalógiájához... 

S mivel a léleknek

szüksége van a legszentebb szabadságra, 

így aki felegyenesedni nem képes hozzá, 

az a szabadság megtévesztő

illúzióját választja!

Mert minden korszakváltásnál, így manapság, a szeretet legmagasabb fokát jelképező planéta, a Neptun jegyváltásakor is felerősödnek a világmegváltó eszmék cseppet sem értékálló, s cseppet sem maradandó illúziói és illuzionistái, akik bár egy csapásra ígérnek „fűt-fát”, derűt, „ingyen” jólétet a felelősséget vállalni képtelen, „ingyen-csodavárók” számára. Ám az „ingyen csoda” most is, mint mindig – ahogy ez a történelmen már csak lenni szokott -, elmarad. Mert a szabadság nem jön el a teremtett világ isteni törvényeit be nem tartó, jövőt-termő, maradandó értékrend melletti kiállás, egyéni, s közösségi erőbefektetés és felelősségvállalás nélkül!

S mivel - ahogyan írni szoktam -, nem csak a történelem ismétli önmagát, hanem a bolygók járnak rendre ugyanúgy az égen megismételve bizonyos történelmi analógiákat, ezért nézzük, mit hozott 1848-ban a Halakban álló Neptun megtévesztő kétarcúsága a világ számára!

 

A szeretet és annak illúziója

Először is ismételjük át, mit is jelent a Halak jegyében álló Neptun!

Szellemi, spirituális értelemben az önzetlen szeretet legmagasabb fokát jelenti. A krisztusi, felebaráti szeretetet, a Mindenség Egységét, egylényegűségét, az Egy, örök Igazságot és a belőle fakadó, minden teremtményre, minden élő organizmus működési elvére vonatkozó, egy, közös, az isteni szeretetben egyesülő ökumenét, az Unio Mystica elvét... Vagyis a felettünk ható erőtér, “borzalmasan" erős! A Minden Egy elvét hordozó, tiszta Krisztusi erőtér nem vicc!  Éppen ezért van kitéve ez az értékrend megannyi támadásnak az ellenerő - mondjuk ki bátran - a SáTáN részéről. Mert ez is, mint minden, ami polaritás, földi világába "érkezik", kétarcúvá válik... Az a polaritás törvénye…

 

A saját "otthonában" álló Neptun,

olyan magas erkölcsi elvárású erőtér,

amelyhez igazodni nehéz,

így a földi polaritás „kétarcú” világában

e messianisztikus erőtér

„megszüli” a saját alantas árnyékát is,

az ál-messisások, álszent világát!

 

Ezért oly sok a világra zúduló káosz, zűrzavar mert az alacsony energetikai, azaz spirituális minőségű, modern emberi lét, s az alacsony emberi minőség nincs összhangban, a fejünk fölül áradó “világjobbító” erőtérrel!

Ezért csak bizonyos történelmi korszakonként van akkora akadálya az életet éltető elvek végrehajtásának, mint ma. Csak bizonyos időközönként akkora a gonosz, ördögi szándék, mint ma, s csak a legfontosabb időkben volt annyi, hamis, álszent, köpönyegbe bújt “próféta” mint ma. Mindezek okán kimondható, hogy ritkán volt annyi megtévesztett ember, mint ma...

Legutóbbi, 177 évvel ezelőtti „itt” tartózkodásakor, Európa népei polgári forradalmakat vívtak, s Magyarországon is szerveződik az éppen aktuális elnyomógépezettel - akkor a Habsburg birodalommal -, szembeni összefogás, s a márciusi ifjak az Unio Mystica elvei alapján, égig emelve a magyar szabadság szent zászlaját 12 pontos kiáltványban fogalmazzák meg a nemzet szabadsághoz fűződő követeléseit...

 

Ám ezidő alatt

- miközben szeretben való testvériségre 

lelkileg kiéhezett európai nemzetek

legtisztább szabadság-keresése zajlik -,

„megszületik”

a szeretet látszatába csomagolt

gyűlölet ideológiája...

A kommunizmus csírája. 

Marx és Engels,

a szeretetben való egyenlőségre

és a testvériségre kiéhezett,

égi-s földi erők égisze alatt - 

napvilágra bocsátja

a Kommunista Kiáltványát...

 

Azt az emberarcúnak, egyenlőnek, testvériesnek álcázott diktatórikus eszközöket bevető, gyilkos ideológiát, amely – évtizedekkel később –, ahová csak betette a „lábát” ölt, pusztított százmilliókat megnyomorított, osztályharcot hirdetve a társadalmakban, véres ellentéteket szítva néposztályokat ugrasztott egymásnak, s miután mindenhol államcsínnyel átvéve a hatalmat, elrabolta az évszázados vagyonokat, felforgatta az évszázados társadalmi struktúrákat, elpusztított mindent, amit csak látott.

Hazánkban kivégezte a világon egyedülálló, 1000 éves, Apostoli Királyságot: ellenségnek titulálta a nemzetet vezető értelmiséget, kisemmizte, s identitásában megtiporta a társadalom gerincét adó kis- és középnemességet, elüldözte az arisztokráciát, ellopta a társadalom gazdaságát működtető iparos családok vagyonát, meggyilkolta, koncentrációs táborokba, vagy börtönökben juttatta, s megkínozta az osztályidegennek kikiáltottakat, megnyomorítva ezzel a nemzet identitástudatát. A „ne csak őrizd, gyülöld is” AVH-s jelmondatával fenekestül forgatta fel világot...

Ezzel a négy évtizedeken át tartó traumával - azonban ennél jóval hosszabb ideig tartó -, inkarnációkon keresztül ható, s generációkon átívelő, fájdalmas lelki és szellemi sebeket okozott a nemzeti identitásban, amelynek máig isszuk a levét! Az egyén és a társadalom szabadságát eláruló társadalmi béklyót - egy totális gazdasági krízisben állva -, 1989-ben leráztuk ugyan magunkról, azonban az ideológia - igaz álöltözetbe bújva -, továbbra is itt lopakodik felettünk, s körülöttünk...

Mert a kommunizmus csírájának megszületésekor, felettünk ható, Halak Neptun, ma, a Halak legutolsó, karmiaus, anaretikus fokán áll felettünk! Csak az akkor vérvörös gúnyába csomagolt ideológiát, ma woke-nak hívják, s a „sötétzöldtől a szivárvány - Istentől lopott - 7 színén át "tündököl” különféle álruhákban! (Halak Neptuni analógia!) Azonban, ha ma körbe nézünk a házunk táján, vagy a szomszédainknál, ugyanazt az osztályharcot hirdetve, ugraszt ma is össze társadalmi rétegeket a farmernacis jópofaság...

 

De mire való a történelem,

ha nem arra, hogy tanuljunk belőle?

S mire való az asztrológia,

ha nem arra, hogy az ég jelei által figyelmeztessen

az egyszer már elrontott történelemre!

Azaz mire való a spirituális gondolkodás,

ha nem arra, hogy egyén és közösség

fejlődjék általa! 

Ezért két út áll ma - ezen a szeretet vagy a gyűlölet, Halak Neptuni, anaretikus, karmikus fokán - az emberiség előtt! Vagy fölülkerekedik a múlt átcsomagolt hazugságán! Vagy enged ál-messiási kísértésnek, s cseppet sem mozdul előre a karmikus fejlődés útján...

De két út áll Magyarország előtt is! Vagy felméri ép ésszel a helyzet komolyságát:

- Körbenéz, hogy - a Halak Neptuni - álszeretet, ál-messiási illuzionistái, az ál-humánus „jóemberkedés” modern aljassága, a hamis álszent ideológia, hova sodorta Európát?  

- Felismeri, hogy hova sodorta a nyugati határainkon túli országokat a woke ideológia? 

- S felfogja, hogy egyetlen-egy rossz döntés, hová sodorta a keleti határunkon túl romba döntött országot, annak elpusztított, s megnyomorított nemzetét?

- Vagyis leszűri mindennek a tanulságát? Így felismeri, leleplezi az elbódított, „szerelemittas” állapotát... Majd tesz is ellene!

Vagy óriási karmikus tanulnivalót húz ismét a nyakába...

E tolakodó,

birodalmi, elnyomó-rendszer

elbukása, felbukása,

nem kérdés! 

 

Hiszen társadalmi elgondolása, politikai nézetei, tettei és elvei, téves értékítélete és téves hatalomképe, deszakralizált világlátása és társadalomképe, sehogyan sem illeszkedik a teremtett világ Örökelvű magaslataihoz, a nálánál jóval fölötte álló, nálánal jóval nagyobb Rendhez, az Isteni Törvényhez... Így elbukása nem kérdés!

Az egyetlen kérdés csakis az,

mekkora árat fizet

az "asszisztálásáért"

a vakságtól szenvedő ember,

s közösség?

 

Ezért érdemes volna még időben - idehaza is - tudatosítani,
a vélt igazság, világi bajnokainak, hogy a Jóistent nem érdekli az emberi ego, öncélú, sértett érdeke által rángatott „igazsága”, csakis a Teremtett világ magasabb rendű Igazsága. Ezért az sem mindegy, hogy az égig érő igazság, a magyar szabadság ünnepnapján - március 15-én -, ki, milyen erőhöz „igazítja” magát...

Isten adjon Derűt, Áldást és Békét a Honra!