Magyar Planétás

S kire is gondolhatnánk, Advent második hétvégén, a keresztény egyik legszebb, december 8-i ünnepnapján és annak vigiliáján - az égi jelek miatt beszédes - december 7-én, mint:

- a hitet adó égi édesanyánkra,

- a betegek és szűkségben lévők gondviselőjére,

- a Magyarok istápoló Boldogasszonyára,

- Magyarország védelmező királynőjére,

- a nemzet oltalmazó patrónájára,

- a világnak támaszt adó Világ Győzelmes királynőjére,

- a reményt keltő, békét hozó Béke királynőjére,

kinek egyik legszebb, s hazánk mundán asztrológiai csillagzatában kitűntetett helyet képviselő naptári ünnepnapján gyújtjuk meg éppen Advent második gyertyáját:  a remény lángját.

  

A Magyar Planétás

hűséges olvasói jól tudják,

hogy írásaimban nem puffogtatok üres szótirádákat,

hanem minden szónak asztrális, szakrális, naptári,

és mundán asztrológiai értelemben is együttes értelme van...

Ez most sincs másként.

Hiszen, amint írni szoktam:

„Az ünnep üzen”.

  

S mit sem érnek a piros betűs ünnepek,

ha azoknak nem értjük valóságos értelmét, 

hathatós útmutatását,

gyámolító, oltalmazó energiáját...

- Mert hol is járunk most asztrális értelemben az évkörben?

Az égig érő Tejút-világfa tövénél, ahol az ember útja, a Napút, a Zodiákus, s az Isteni erők útja, a „lelkek-útja” , archaikus megnevezés szerint: az Életfa, a Világfa összetalálkozik. Ahol az ember világába megérkezik a Tejút energiája által a kozmosz életadó ereje. S annak is az eredőjén, a gyökerénél...

- S hol is járunk a szakrális évben, a keresztény naptárban?

A „szent gyökérnél”, azaz a kereszténység „gyökerét”, kiindulását, origóját jelentő ünnepnél, a Mária foganatának ünnepén, azaz Szent Anna méhében égi erőtől megfoganó Mária ünnepén, a kereszténység kezdőpontján...

- De hol járunk a polgári évben 2024-ben?

Éppen Advent második hétvégéjén, a 2. gyertya gyújtás idején, amikor a keresztény hagyomány szerint a remény lángja lobban fel sok millió adventi koszorún a szélrózsa minden irányába.

- S milyen planéta-konstellációk adnak égi díszletet, planéta – hátteret mindehhez éppen 2024. december 7-e, és 8-a napjaiban? Reményt adóak!  Ugyanis:

 

2024-ben,

éppen Advent második hétvégéjén,

a remény gyertyájánál

fényes erők, adnak reményteli módon fényes hátteret az ünnephez!

Erre a hétvégére, erre az ünnepre pontosodik be ugyanis,

 a mindent tudati megvilágításba hozó,

fejünk felett haladó áldott Nap

és a hit, erkölcs, gondviselés óriás Planétájának,

a Jupiternek, azaz a Magyarok csillagának

a tükörtartó szembenállása,

és ritka földközeli mozgása...

(tr. Nap-Merkúr együttállás- szemben a tr. Jupiterrel)

 

E különleges Földközeliség okán ráadásul különös erővel, szabad szemmel is jól láthatóan ragyog december 7. esti égboltján a „magyarok csillaga”...

 

„Ki” tágabb otthonunkban,

a Naprendszerben

a Földbolygó gyámolítója,

az emberi létezés oltalmazója és Földanya védelmezője,

hiszen a földi életet, az emberiséget védi azzal,

hogy tömegvonzása okán, hatalmas krátereket, sebeket ejtve testén,

felfogja az életet veszélyeztető támadást, a kozmosz hulladékát,

ezzel óva, védve az emberiségnek szánt „tanulóterepet”,

Földanya testét

és a nagybetűs Életet!

Mintha csak a kereszténység védőbástyájáról,

az Európát rendre megvédő magyarságról,

a hit védelmezőiről,

a magyar történelemről,

vagy akár a magyar mindennapokról olvasnánk...

Nem véletlenül...

 

S mivel éppen ezen a hétvégén éri el a hit, a remény planétája a Földi közelséget - beékelődve a Nap és a Föld közé -, csodálatos égi hátteret nyújt most a magyarok csillaga az elmélkedéshez, s világi analógiák megértéséhez! (Lásd a Tejúton járók című sorozatot!)

Ám hogy-hogynem,

szintén ezen az adventi hétvégén ragyog az esti égbolton felettünk

a békesség planétája , a szeretet Vénusza, Szűz Mária csillaga,

"Ki" lecsendesítő erejével, a békevágy szelídségével,

nemcsak eléri az akár végzetes kimenetelű háborgás planétakonstellációjának,

a Mars-Plútó szembenállásnak a végletességet szimbilizáló Plútóját,

de még megthátrálásra is „kényszeríti” a harc,

a háború planéta-szimbólumát,

a Marsot is...

Míly beszédes égi-, s (ha figyeljük a híreket ) földi analógiák

 

A háborgás bolygó-allegóriája ugyanis ezen a napon hátráló mozgásba kezd, retrográd irányba vált felettünk, s talán bízhatunk benne, hogy meghátrálásra, a vad világi eseményekből „kitáncolásra” bíztatva a háborgásban érdekelt vad és dühödt világi erőket! 

- Hogy mikor? Éppen Mária foganatának ünnepnapján, a Béke királynőjének földi „eredőpontján” , a béke és a szeretet vallásának eredőpontján! Micsoda analógiák!

E világi történéseket is reményteli módon befolyásoló naptári, szakrális és asztrális ünnepnap pedig Magyarország csillagzatának egyik jelentőségteljes pontja... S ha figyeltük a híradásokat, ezen napok „előestéjén” kevesen tettek annyit a világi békességért, mint mi magyarok. Nem véletlenül...

Mert december 8-át „körbeölelő” napok aktuális csillagzata, s egyben Advent 7-8-i hétvégéje  ismét egy  olyan engesztelődési pillanat, amely „hálás” alkalom arra, hogy hitünket, igazságérzetünket, magyarságtudatunkat, s cselekvő erőinket az Isten előtt vállalt feladatunkat egy megemelkedett szinten, újra aktiváljuk, s ezzel párhuzamosan, szilárd hitű példát is mutassunk a világnak! ( Mo. R. Vénusz- tr. Nap-Merkúr együttállás szemben a Jupiterrel, a hit, erkölcs, remény bolygóanalógiájával, a Magyarok csillagával- T kvadrátban a Halak Szaturnusszal)

Micsoda analógiák! Mert az ünnep most is üzen: az adventi koszorú 2. gyertyájának lángja reményt ad, az égi jelek pedig gyámolítanak bennünket...  

 

Bátorító erő,

a béke irányába mutató engesztelő erő

áll felettünk!

Éljünk hát vele!