Magyar Planétás

A régiek - kik a teremtett világgal még összhangban élve, a teremtett világ törvényszerűségeit, így az esztendő körét szentségként tisztelve éltek - még értették, hogy Karácsonyt - azaz a Fény születését, Isten Fényének az Ember fiaként való inkarnálódását -, megelőző négy hétben mi végre ül különös fénytelenség a tájra...

De a teremtett világ törvényszerűségeit értő bölcs naptárkészítők is jól tudták, hogy a földi polaritás kétarcúságában - az évkör kétszer-ketté osztottságában -, ilyenkor a természet rideg, szorongató sötétsége képes arra, hogy az Anyatermészettel összhangban a lelkileg kiüresedett emberben újra és újra megteremtődjék az igazságosság, az erkölcsösség tiszta, isteni Fénye. Mert: 

 

a természet sötétségében újraszülető fény képes arra

- ha az ember tudatilag és lelkileg is úgy akarja -

hogy a várva várt Isteni Fény

az ember fényévé váljék... 

 

Ma, amikor - az Életet éltető, vagyis az önmagát fenntartani és újrateremteni képes, szerves törvényeket megtagadó világban nemcsak kívül nagy a sötétség, hanem vele együtt hatalmas a világi-tudati sötétség is (hiszen egy világkorszak-váltás kellős közepén, rég nem látott világi zűrzavar, az embert próbáló ideológiai káosz tombol) igen nagy szükség volna a tiszta, logikus, Életet termő Fényre az ember világában... 

Ám úgy tűnik, hogy a földi tanulóterepre inkarnált lélek-ember olyan-féle teremtmény, kinek a sötétség „kell" ahhoz, hogy az eltévelyedett bolyongásában visszataláljon a tiszta Fény egyenes útjára...

A régiek persze azt is tudták, hogy a kívül tetszhalott, sötét világában különös belső úton jár ilyenkor a Természet, s a vele együtt rezdülő lélek-ember is...

Ám e belső tisztaság megéléséhez, megérzéséhez és megértéséhez tudatosan kell "visszahúzodni", befelé figyelni, tisztulni, azaz hangolódni... Erre a testi-lelki tisztulásra, emelkedésre ad most alkalmat Advent négyhetes szent várakozása. Amelynek eredőjén,

 

Nyilas naptári idején, Szent András havának kezdetén,

2024. december 1.-én az életet tápláló,

s mindent tudati világosságba hozó áldott Nap

„kézenfogva” jár a Lélek, a lelkiismeret,

a tudat alatti régiók planéta-szimbólumával, a Holddal.

Mert 2024. december 1-én, „a Teremtőjéhez emelkedő”

Szent András névünnepének másnapján

Újholdat ünneplünk...

Vagyis nemcsak a nappalok fénytelensége,

de még az éjszaka világa is sötétbe borul fölöttünk.

Teremtő sötétségbe...

 

Ám „Új Hold új király” – mondja a népi rigmus, vagyis a fénytelen Újhold erőiből példát merítve bízhatunk benne, hogy „az út végén”, a misztikus éjhez érkezvén, Karácsony szikrázó fényeiben megfürödve talán mindnyájunknak megadatik, hogy egy kicsivel tisztább, egy kicsivel jobb, egy kicsivel „felemelkedettebb” emberré váljék... 

A fejünk felett ható elsötétülő Újhold és a Nap ölelkezésének hátterében ugyanis beavató erők állnak! A titokzatos Skorpió csillagkép dobbanó, lüktető Szíve, az Antares ontja vöröslő ragyogását, amely – ha az ember is tudatosan vágyja – nyitott szívvel segít rálépni épp most, az Évkör ezen pontján, az isteni erők csillagporos Tejútjára, a halhatatlan Lélek égi útjára.  Mert:

 

 András napján útkereszteződéshez ér

a fejünk felett haladó áldott Nap...

Ezen az évköri beavató ponton ugyanis,

az ember útja: azaz a Nap útja, a Zodiákus,

az Isteni erők útjával: az embert felfelé egyenesítő,

igazító, beavató, magos, magvas úttal,

a Tejúttal ér össze.

 Idén , 2024-es év Adventjének első hétvégéjén az áldott Nappal, azonban a Hold, s a velük „összeölelkező” ember útja is erre a „felfelé emelkedő” útra lép... Nem véletlen hát a bölcs naptárkészítők tudatossága sem, hiszen Advent kezdetén, a keresztény kalendárium szerinti szakrális év, vagyis az egyházi év fordulópontján – amint a népi mondás tartja - „András zárja a hegedűt..."  

Hiszen András nap fordultával nemcsak égi-, s földi erők útkereszteződésében járunk, de az egyházi értelemben vett Óesztendő is ekkor zárul, sőt az  András napi „hegedűszóval” zárult régen a zajos, őszi mulatságok sora: a szüreti bálok, a kisfarsang időszaka, hogy vele nyíljék a szent várakozásnak a lelki elmélyülésnek az adventi időszaka is egyben.

A régi ember gondolkodásában, sőt szakrális gyakorlatában ezért Andrással, azaz Adventtel kezdetével zárult az imádságos óév, s egyben vele is indul az egyházi újesztendő. 2024-ben pedig úgy esett, hogy Advent kezdetét, a Karácsonyi várakozás December 1-i nyitányát, azaz a szent várakozás előestéjét, vigiliáját - napra pontosan - szkítatérítő András neve napja adja.

 

Különleges kalendáriumi nap ez nekünk,

keresztény magyaroknak,

s egyben kristály tiszta útmutató is egyben...

 

Mert - amint erről Szent Koronánk is tanúságot tesz - számunkra kiemelten fontos András az Apostolok sorában. Hiszen Fülöp mellett András az, aki a szkítáknak elsőként vitte el az Örömhírt Jézus feltámadásáról és tanításairól... Ő az az Apostol, aki Istent tudatosan kereső emberként - lelkében Teremtőjének üzenetét keresve -, elsőként csatlakozott Jézushoz.

„Adj nekünk igaz embert, férfiút..." - olvasható Szent András miséjében e beszédes sor, hiszen András személyében olyan igaz embert, vértanút kapott a keresztény világ, akiről a Legenda Aurea is azt írja, hogy:
 

„Ékes volt az életében,

válaszadó a bölcs tanításban,

férfias a szenvedésben,

és anthroposz -

azaz felfelé emelkedő,

a Teremtőjéhez egyenesedő –

a dicsőségben..."

 

Most,

2024-es nehéz év Advenjének nyitányakor,

Újhold megújító erejével együttműködve,

itt az idő, hogy e „felfelé egyenesedő”,

s elcsendesülő hetekben,

mi magunk is böjttel, imádságos lelkülettel, énekszóval

tudatosan tisztogassuk, s emeljük fel a lelkünket

a Jászolhoz vezető Tejúton...

Hogy a Fény Jászolához,

Jézus Karácsonyi születésnapjához érve

az Isten Fénye az ember fényévé válhassék!

Hogy Szent Andráshoz hasonlatosan,

s az évkör járásával azonos ritmusban, 

az ember isa Teremtőjéhez egyenesedővé

váljék! 

Áldott Adventet Magyarország!