Magyar Planétás

"Igazság tükre" avagy a leplezetlen valóság... 

A tükör a Kereszténységben a földi hívság, hiúság szimbóluma, ugyanakkor a négy keresztény erény egyike a Bölcsesség - mely nem más, mint lelki szépség-, nőként ábrázolt képmása is tükröt tart kezében.

Ez a tükör, csakúgy, mint antik mítoszaink, népmeséink igazságos tükre a leplezetlen valóság tükrözője, melyben a jelenen kívül meglátható a múlt és a jövendő.

A bibliai Bölcsesség könyve szerint, az isteni sugallat által szerzett bölcsesség "Az örök világosság kisugárzása, Isten működésének tiszta tükre, és a jóság képmása." Éppen ezért válhatott a keresztény művészetben Szűz Mária az "Igazság tükrévé", hiszen csak ő képes az Atyaisten képmását, Jézust szűzies tisztaságával visszatükrözni.

Lélektükör...

Ókori, ázsiai kultúrákban, így eleinknél is, a tükör Nap jelkép volt. Magát a Napot is egy nagy tükörnek tartották. Nem véletlenül, őseink kerek tükreiket aranygömbből formálták kerek, kör alakú lappá. A könnyen formálható nemes anyagot végül fényesre csiszolták. Ugyanakkor a saját fény nélküli, visszatükröző szerepű Holdat, a tükör képeként élték meg őseink.

Ezt igazolja, hogy a régiek gondolkodásában az úr, azaz a férfi (Nap jelkép) visszatükrözője a feleség (Hold jelkép).

"Zsák a foltját..." mondásunk is éppen erről az "amilyen az ember, olyan az asszony..." párkapcsolati viszonyról tesz tanúbizonyságot. Ebből kiindulva nemcsak az ember, de az emberben élő lélek maga is tükör.

Platon és Plótinosz szerint a "lélektükör" az ember hajlamai szerint tükrözik a harmóniát, vagy diszharmóniát. Az istennők előtt az ókorban ezért hatalmas tükröt vittek, ezzel szimbolizálva a személyiség másik, amúgy "láthatatlan" részét, a lelkét is. A "nem tudok tükörbe nézni..." mondásunk is éppen erről a lélekről, illetve a lelkiismeretről árulkodik.

Magyar Adorján, kiváló őstörténet kutatónk a magyarság erkölcstanáról írt könyvében "A lelkiismeret aranytükre" címmel így ír:

A lelkiismeret nem más, mint a lélek és önmagam fogalmak egyesülése, ami egy másik én gondolatát hozza össze, amely másik én testnélküli, tisztán szellemi valami, tehát fennköltebb, istenibb.Így lett a tükör a lelkiismeret, azaz a másik, nemesebbik én jelképévé. Ha tehát aranytükörbe tekintünk, jelképesen annyi, mintha Édesatyánk arcába, szemébe, saját lelkiismeretünkbe, Napisten, Úristen szemébe tekintenénk."

Néphagyományunk "mindent látó tündértükre..."

Az ősi magyar hagyományban a táltosok igazmondó tükre, a jóindulatú, szépséges Égi Istennő, Tündér Ilona fájáról, az e világot, a másvilággal összekötő, tartóoszlopról, a Világfáról származik.

Népmeséink mindent tudó főszereplője, a világ kis tükre -melybe belefér az egész teremtett mindenség-, átlát a falakon, s azt is látja, ki miként cselekszik embertársai üdvére.

A tükör, mely mindent lát, mindent hall és mindent elmond fenn áll egy magas hegyen, amelyiken az ember még sosem járt, s amely megszerezhetetlen, mert tizenkét ördög őrzi éjjel, s nappal. Valóban, "látó, író, olvasó" eleink, népművészeti emlékeink szebbnél szebb tükröseibe, sajátosan magyar díszítőmotívumaikkal, elvont képi ábrázolással szó szerint egy kis világmindenséget, s annak működésrendjét rejtették el az utókor számára.

A fényességes tükörbe, avagy a Napba nézve az ember akár még szeme világát is elveszítheti, ám cserébe a belső látás ajándékát kapja. 

Boszorkányperek, illetve táltosok írott beszámolói őrzik, hogy a Napba nézéssel, a Nap mindent tudásából részesedtek a jövőbelátók.

A szem napszerűségében való hit nemcsak a Belső-ázsiai népek, s utódaik hagyománya, hanem megjelenik Ploitosznál és Goethe jövőbe tekintő "varázstükre" által a Faustban is.

A középkori Platonisták átvették azt a keleten mindmáig szokásos "tükörbenézést", azaz pupillaösszpontosítást (a jobb szemre mindkét szemmel fókuszálni), mely az önmegismerés, az én-igézés módszere.

S hogy nem, valamiféle babonaságról lévén szó, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a latin "speculum", azaz tükör szóból származik a "spekuláció", azaz tükörbenézés, tükröző felülettel való igazlátás, valamint a "species", azaz látomás szavak.

Nem véletlen tehát, hogy őseink hite szerint az Isteni szem-ély, másnéven "Ég Isten" egyik szeme a nappali fővilágosító Nap, másik az éjszakai fővilágosító Hold. (A közönséges tükrök is ezüstvegyülettel készülnek, mely a színszimbolikában a Hold színeként szerepel.) Így tehát a tükörbe néző személy énje, Egy az Istennel, azaz Isten Képmása tekint vissza reá.

Másvilág, Tükörkép-világ...

A magyar hagyományban Luca napján, aki éjfélkor tükörbe néz, meglátja jövendőbelijét.

A halottas háznál letakarták a tükröt és az üvegezett képeket, nehogy a halott lelke meglássa magát benne, (vagy őt meglássák a tükörben az élők), mert akkor nem lenne nyugta a túlvilágon. Éppen ezért tükörbe, a háziak csak a temetés után néztek.

Egyes vidékeken a gonosz távoltartására szolgáló eszköz volt a tükör, de védett a gyermekek, sőt a lovak megrontásától is. A csángók szerint a "a kísértő hót ember" fejjel lefelé tekint be a házba, hiszen a másvilág a mienk tükörképe, s így felcserélődik a jobb és a baloldal. Egyes helyeken a halottak szemét tükörrel zárták le, nehogy lelkük a túlvilágról kísértsen. Erdélyben úgy hitték, ha valaki meglátja a tükörben a halottat nemsokára ő is a másvilágba tér meg.

A tükör eltörése pedig, szerencsétlenséget esetleg, halálesetet jelölt egyes vidékeken.

A korai magyarság temetkezéseinél a nemek hely szerinti felosztása, valamint a vele temetett eszközök, esetleg feláldozott lovak "másik oldalra" helyezése is az evilágot tükörképként megjelenítő túlvilágot szimbolizálta.