Magyar Planétás

A párta a nő szüzességét jelezte egy adott közösségnek. A serdülőkortól, a nő asszonnyá válásáig csupán egy rövidke pillanatra, az esküvő szertartására viselte a mennyasszonyból, ifjú asszonnyá érő nő a fején e fényes-gyöngyös koszorút.

A fiatalságát, gondtalanságát, szüzességét, tisztaságát szimbolizálta koszorútól és a pártától való megválás gyakorta fájdalmas esemény volt faluhelyen. Ha egy leány elvesztette szüzességét, letépték pártáját fejéről, sőt előfordult, hogy a vasárnapi misét szalmakoszorúban, fekete gyertyával a kezében kellett végigállnia.

Az esküvő napján a homlokot csúcsosan kiemelő, félköríves pártát, előbb körkoszorú, majd még ugyanezen nap éjjelén, a hajfonat feltekerésével apró fészekforma váltotta föl, mely tokot, azaz főkötőt, s kendőt kapott takarásul.

A nővé válás beteljesedésekor így vált szakrálisan a Nap alakú pántkoronát viselő, "Nap alatt álló" mennyasszony e nap királynőjévé. Ezzel a rituáléval megvált szüzességétől, s királynőből fészekrakó asszonnyá érett.

Mind a gyöngyös koszorú, mind a gyönggyel rakott, virágos párta a lány virágának virágoskertjének szimbóluma. A gyöngy, a szülés-születés, a teremtő nőiség egyetemes szimbóluma, nem véletlen hát, hogy színével és formájával is a Holdat idézi, az illatózó rózsa és rozmaring pedig a szépség, a szerelem, ugyanakkor a halál, az azt követő feltámadás, az örök tavasz Vénuszi (Est-hajnalcsillag) jelképe. (Lásd Képmás: Júliusi szám) 

Maga az esküvő is éppen a Vénusz csillag kettős minőségét esti és hajnali ragyogását hivatott betölteni. Hiszen egyszerre jelenti a leányság elmúlását és az asszonyi sorsban való újjászületést.

Ha egy leány esküvője előtt meghalt, akkor a pártában temették el, s ha fiatalasszonyként ment a túlvilágra, akkor vagy leánykori pártáját, vagy pedig az azt felváltó esküvői koszorúját, "pánt-koronáját" viselte.

Ez a szokásrend megerősíti a szüzesség-leányság, halott-holt-Hold misztikus, túlvilági összefüggéseit. Eleink úgy tartották, hogy nélküle a leány nem juthat be a hetedik égbe.

A Párta útja...

A párta, valamint a derékra helyezendő úgynevezett pártaöv viselete ősidőkig nyúlik vissza, s a régészeti leleteink is nemzeti hagyományaink folytonosságát mutatják.

A Kárpát-medencében, már a hunoktól (IV.-V. századi Csornai leletek) ismerjük a karika-párta, vagy pántkorona viseletét. De számos azonos leletanyag került elő a hunok vonulási területéről, Kazahsztánból, a Kaukázustól, a Fekete-tenger mellékéről, egészen a hunok legősibb szállásterületéig, a ma Kínába eső Ordosz vidékéig.

Ezek a hun arany pántkoronák, melyek drágakövekkel, színes kőberakásokkal díszítettek, de egyszerűbb textilre, vagy bőrre varrt aranyozott gyöngyös változataik is léteznek, s gyakorta állatfigurákkal, s csüngőkkel is ellátottak, rokonságot mutatnak a szkíta, szaka pántkoronákkal (ie. VI. századi ún. Nagyszentmiklósi- vagy Attila-kincs, IV. századi leletek a Dnyepper kanyarulatában, Kazahsztánban, ie. I.-II. századi Kargali-korona, stb.).

A szkíta-hun-kazak-magyar területen használt pántkoronák, és karikapárták megtalálhatóak a később északabbra leszakadt, rokon obi-ugor népeknél is. (mordvin, votják, lapp), de ezek az elemek jelentkeznek a Kaukázusi-népeknél, tatároknál, s az észak-szibériai népeknél is.

A magyarság Kárpát-medencében való letelepedésével a szkíta-hun leletanyagok hagyománya követhető végig dicső, majdan viharos történelmünkön át, egészen napjainkig. (IX.-X. századi alföldi, ipoly-melléki, hajdúdorogi sírok, XII-XIII., XIV.-XVI. századi alföldi gyűjtés, XVII-XVIII századi debreceni síranyagok, s az ebből kialakuló XIX. századi polgári, főúri pártaviseletei mind a nőiség szimbolikus jeleit képviselik. ) A virágos-gyöngyös pártának és gyöngyös koszorú viseletének élő hagyományát ma is őrzik Kalotaszegen.

"Beszédes" párták...

A Honfoglalás kori párták egyik jellegzetessége a tizenhárom rombusz alakú, rozettákkal övezett arany-ezüst díszítettség. A rombusz alakja, a rozetta képnyelvi jelentése, s a tizenhárom darabos díszítés is a nőiség szimbolikus jeleire utal, hiszen a női életjelenségek a tizenhárom holdciklushoz kapcsolhatók.  (egy adott évben a legmagasabb női princípium, a Hold hónapjainak számával azonos)

A rozetták anyaga is szimbolikus jelentéssel bír, hiszen egyrészt arany, mint a Nap, másrészt ezüst, mint a Hold. Gyakorta találunk hármas, ill. háromszor hetes, azaz huszonegyes díszítettséget, mely szám a Hold három arcának, azaz három fázisának képnyelvi jelölője (növő-, teljes-, fogyó Hold).

A hét karéjos beosztás - mely nemcsak a pártán, hanem mint ún. pártás-motívumrendszer népi műveltségünk megannyi használati tárgyán jelen van -, az éves napjárás két harmonikus pontja (Nap-éj egyenlőség: március 21, szeptember 23). között eltelt hét hónapot jelöli. (lásd: Képmás szeptemberi számában)

Formájával, mely a homlokcsúcs fölött magasodik, az éjjelek és nappalok egyenlőségét hirdeti, oldalirányban pedig elkeskenyedésével a "diszharmonikus" két napfordulót, (június 21. és december 21.), avagy a sötétség, máskor meg a világosság földi uralmát hirdeti. (ezeken a részeken a csillogó díszítettség megszűnik).

"Beszédes" pártáink képi és funkcionális "nyelvezete" az éjjeli és nappali fővilágosítók égi útjáról, azok földi minőségbe átültetett jelrendszeréről tesznek tanúbizonyságot.

Pártás Szent Koronánk...

A magyar Szent Korona, aranypántos, csüngőkkel ellátott, elülső oromzatának kilenc csodás zománclemezből álló párta alakzata is ezen ősi kulturális hagyományhoz kapcsolható.

Azonban, mint tudjuk, beavató koronázási koronaként jóval összetettebb, magasabb minőségű feladat ellátására hivatott. A szakrális időben és térben, az arra méltó kiválosztott szellemi-lelki-fizikai beavatására szolgált.