A tulipán nemcsak kertjeink ékessége, szép díszítőeleme népművészetünknek, hanem ősi, nemzeti szimbólumunk is egyben, s ez kiemelte az egyéb illatozó virágszálak sorából. Társunk volt népünk történelmi vándorlásában, s eltávolodva a valóság hűséges ábrázolásától, magasabb rendű mondanivalójával jellé, jelképpé, sőt rovásírásjellé vált. S éppen ebben különbözik a nem rokon népek pusztán díszítőmotívumként használt kecses tulipán ábrázolásaitól.
Az őshaza virága
Számos hazai és külföldi kutatás szerint Közép - Ázsia a vadtulipán őshazája, ahol 125 faja él, ezen belül is a Pamir -Altaj vidéke, és ennek 1000 km sugarú köre. Ide eredeztethetőek a magyarság embertani, népzenei, írástörténeti kapcsolatai is.
A virágoskert megannyi illatozó szépsége közül nem véletlenül épp a tulipánt választotta népünk egyik szimbólumául. Régészeti leletek szolgáltatnak számos bizonyítékot arra, hogy 2500 évvel ezelőtt már kultikus növény volt a szkíta kultúrkörben.
Az V. század körüli Attila kardként ismert bécsi szablya, a Nagyszentmiklósi kincs tulipános ábrázolásai, vagy a IX. századi Ajtony címer tulipánt tartó oroszlánja, csak néhány példa Honfoglalás előtti történelmünk tulipánábrázolásaiból.
A jelszerűvé vált magyar tulipán motívum írástörténeti-mitológiai kapcsolatai és sajátos mondanivalója miatt páratlanul áll a világban. Ezek egyike a Koronázási paláston látható őrmadarak közé állított virág. Ennek kőbe faragott változata egy V-VI. századi azerbajdzsáni kőfaragványon látható.
A másik különös kompozíció a többvirágú tulipán, mely a valóságban nem létezik, hiszen a növény sajátossága, hogy egy szár egy virágot terem. Mégis a szkíta ábrázolásokon sorra megjelenik ez a változat.
A úgynevezett tulipános világmodell, mely a világ négy sarkán egy-egy tulipánt, mint az eget, s földet összekötő világfát jeleníti meg.
Emellett létezik az úgynevezett cifra tulipán, indavégi tulipán, palmettás tulipán, és tulipán sorszegély motívum is.
A néprajzkutatások és a régészeti bizonyítékok eurázsiai kapcsolatokra utalnak, s e megjelenési formáknak mindegyike megtalálható a szkíta, nagy része pedig, az üzbég, kazah, török, ujgur és avar régészeti leletekben. (Érdy Miklós kutatásai alapján)
A tulipán "utazása"...
A XI. századi koronázási palást őrmadaras tulipánja, a veszprémi úgynevezett palmettás kőpárkány, a XII. századi esztergomi királyi kápolna oroszlános freskójának indavégi tulipánjai, a székesfehérvári kőfaragványokon való megjelenés, a XIII. századi, II. Endre pénzérméin látható tulipánok, végül a XIV. századi Károly Róbert és Nagy Lajos pénzérméinek díszítései mind arra nézve szolgálnak bizonyítékul, hogy tulipánjaink megelőzik az egyéb európai előfordulást.
A modern Európába a bécsi udvar által került e csodás dísznövény. Magyar követeken keresztül a császár érdeklődését felkeltették a török hódoltság udvarában virágzó csodás tulipánok. Ferdinánd osztrák császár, magyar király beleszeretvén a tulipánokba 1554-ben követet küldött a szultánhoz, aki megajándékozta az uralkodót néhány hagymával.
A császár holland botanikusára bízta azok ápolását, s hogy, hogy nem az osztrák udvarból lába kélt a tulipán hagymáknak és a XVII. Századra már nemcsak Bécs, de szerte Európa, legfőképpen Hollandia büszkélkedett e csodás virággal.
A nő "virága"...
A nő-virág ábrázolás az életadás isteni természetének a legősibb szimbólumai között tartjuk számon. Időszámításunk kezdete előtt 10-15 ezer évvel már gazdag virágkultusz alakult ki, s vele párhuzamban a születés-halál, s azt követő újjászületés körül. Nem véletlen hát, hogy a beszédes székely kapuk egyik motívuma épp a tulipán jellé alakult formája.
Számos egyéb példa mutatja a halál és az újjászületés jelképén, a fejfákon való ábrázolást is, sőt olyan átvitt értelmű tárgyakon, mint szerelmi ajándékokon (faragott guzsalytalp, sulykoló, mángorló), és eleink ruházatán is megjelenik e kecses forma.
Ha időben még messzebbre megyünk a tulipán tisztelet lehetséges forrására bukkanunk a hettita Telepinu, hatti Talipinu isten (Kr. e. XVII.sz.) és a köré íródott mítosz kapcsán.
Talipinu a viharisten gyermeke, aki rendszerint eltűnik, s ilyenkor a házi tűzhelyet (piros=tűz) füst borítja el. A háziállatok meddővé válnak, aszály lesz, s általános éhínség köszönt az emberekre. Az istenanya egy méhet küld utána, ami megszúrja, s ettől Talipinu hatalmas haragra gerjed. Azonban dühét imával lecsillapítják, s megenyhülve Talipinu visszatér az emberekhez, és magával hozza a termékenységet.
Nos, megérkeztünk népdalaink, és jelbeszédünk ősi üzenetéhez, magához a termékenység és szerelem mítoszához. Hiszen tavasszal a hatalmas esőzésekkor (viharisten) a tulipán megtermékenyül (méhek) és az esőáztatta földből (Földanya-istenanya) kibújik a tűzpiros (élet) tulipán, mely a Nap (tűzhely) érkezését, a meleg és a termékenység beköszöntét hozza magával.
A magyar virágoskert című sorozat cikkei
Tisztelt Olvasó!
Ha Ön is szeretne értő részévé válni a világi történések szellemi, spirituális hátterének, iratkozzon fel a Magyar Planétás honlap értesítőjére, hogy - kikerülve a közösségi média cenzúráját -, közvetlenül a szerző honlapjáról, elsőkézből értesülhessen az aktuális cikkekről és tanulmányokról!
Bízom benne, a Magyar Planétás írásai szellemi útmutatásaival, lelki hangolódással, a tudat tágításával fölemelik az olvasót az emberi idő szűkre zárt határaiból a kozmikus idő mennyei határtalanságába!