Magyar Planétás

Bár más a történelmi kor, így más a díszlet, más a jelmez, s persze mások a kiváltó okok, és az „eszközrendszer” sem ugyanaz, azonban egy biztos, hogy a nemzet szabadság-keresésében a történelem - látszólag - ismétli önmagát. Valójában a magyar néplélek, a nemzet-tudat kapcsolódik az Égbolt rendre azonos égi jeleihez... Jelen esetben, a 170 évente Halakban járó Neptunhoz, az éteri tisztaságú, a magasabb rendű, égig érő szabadság bolygóanalógiájához...

Ahhoz a magasztos – a Csízión oly sokat emlegetett – erőtérhez, amely szellemi, spirituális értelemben, az önzetlen szeretet legmagasabb fokát jelenti, a krisztusi, felebaráti szeretetet, a Mindenség Egységét, egylényegűségét, az Egy, örök Igazságot, és a belőle fakadó, minden teremtményre, minden élő organizmus működési elvére vonatkozó, isteni rendet, azaz kozmikus törvényt. Magát az Unio Mystica elvét.

 

Ezért éppen e magas "elvárású” erőtér

- amelynek befogadása

az öncélú ego számára halálosan nehéz feladat -, 

képes az én a kicsinyes akarnokságán felülemelkedve,

a bátor tettekben megvalósuló

önzetlen szeretet legmagasabb fokát megélve, 

embert és embert testvérré kovácsolva,

az emberi lelket az öncélúság rabságától megszabadítva, 

kicsinyes vágyait, önző céljait

a közösség magasabb rendű érdekében feláldozva,

képes akár a földi halál árán is

az Örök Igazsághoz,

az Örök Szabadságba vezetni

az arra méltó embert...

Így volt ez

a török ellenes Szent Liga létrejöttének idején,

a kuruc világ megszületésénél,

majd így volt  ’48-ban is... 

Amikor az épp Halakban álló Neptun okán

a korszellemen végigsöpört a szabadság iránti vágy,

s feléledt a nemzet magyarság-tudata,

s így van ez manapság...

 

1848. március 15. égboltján ugyanis, a mindent tudati megvilágításba hozó Halak Nap együtt állt a szabadság követelését 12 pontba szedő Halak Merkúr-Szaturnusz és a szabadon szárnyaló Pegazus, „szent ihletet” adó Markab állócsillagával.

Ezt a bolygócsoportosulást segítő erejével támogatta (trigon fényszög) a magyarok csillaga, az Aratás királynéjának, Sarlós Boldogasszonynak az ünnepén álló Rák Jupiter.

A március 15-ét megelőző napok, s 15. Napja kvadrát fényszöget vetett a „tollal és pennával harcoló”, Ikrekben álló, tettrekész Marssal.

A „szabadság szent zászlaját” a magasba emelő Halakba lépő Neptun pedig nagytanító fényszöget zárt be az önzetlen együttműködés és testvériség küldetésével, a Mérleg sorsfeladattal...

 

Külön érdekesség,

hogy a ’48 március 15.

hitet, jogot, erkölcsöt, magyarságtudatot szimbolizáló bolygója,

a fent említett, Rákban álló, „Magyarok csillaga”, a Jupiter,

pontosan ott áll,

ahol a "mai" Magyarország csillagzatának

a külvilágot, s éppen a külhoni magyarságot is szimbolizáló

Rák Descendens-Jupitere helyezkedik el,

megismételve ezzel ’48-as önmagát...

 

Hitet, erkölcsöt, önbecsülést adva

a jelenlegi határainkon túl élő nemzettestvéreinknek,

s persze nekünk egyaránt!  

Ez a szabadság-keresés jelenkori arca...

Nagy idők! 

Micsoda analógiák...

Ám időnként, az égi jelek még „rátesznek egy lapáttal”... 

 

Mert ma ehhez, az önmagában is erős erőtérhez, a Pegazus égen szárnyaló csillagképének a szárnyáról, a szabadság ihletetét sugárzó Markab csillag a 2023. március 15-án fejünk felett álló Halak Nap-Neptun-Merkúr bolygóegyüttállásában a magasztos Neptunt is beragyogja!

Az akkor „tollal és pennával” harcoló Ikrekben álló Mars, pedig ma is ugyanott, Ikrekben  áll, s csakúgy mit ’48-ban, s ma is feszítő kvadrát fényszöggel jelzi a mindennapok modern harcát, ugyanakkor éppen e feszítő fényszögével bátorít bennünket, hogy a szó, a párbeszéd, a kommuniáció erejével harcoljunk az „éterben” a szabadság szent eszmeiségéért. ( Halak Nap-Merkúr-Neptun és Markab állócsillag együttállássa kvadrát fényszögben a az Ikrek Marssal)

 

Ez az igen összetett konstelláció

az isteni ihletettség, a szabadság ihletének, 

a lélek szárnyalásának, az Égigérő lelkiismeretnek,

a szabadság keresésének a legmagasabb foka,

amelyhez erkölcsileg felemelkedni nagy feladat,

erkölcsi terhe alatt ugyanis összerogyik

az önmaga világi hasznát kereső,

zavarosban halászó,

öncélú ego...

Éppen ezért,

ennek a hatalmas erejű tisztaságnak

az eltussolása miatt ekkora

a világi figyelemelterelés,

az értelmetlen zavarkeltés,

a háborgás valódi okait álcázó,

azt önáltató módon magyarázó,

intézményesített hazugság,

a háborús retorika.

 

Ezért - a jobbító erejű isteni valóságot befogadni nem képes, ám a szabadság szárnyalását öntudatlanul áhító - téves mámor, az istentelen kábulat, a testet-lelket-szellemet romboló drog, az igazat elfedni akaró álszentség, s az önbecsapó hazugság. Mert a léleknek szüksége van a szabadságra, s aki felegyenesedni nem képes hozzá, az a szabadság illúzióját választja... S ezért a valójában testet-lelket-szellemet rabláncára fűző, szivárványos önáltatás, a lélek szabadságát olyannyira áhító világban... S persze ezért a teremtett világ részéről a megannyi természeti zavar, amely tükörképe az emberi természet zavarának. Micsoda idők...

Vagyis kimondható, hogy: csak bizonyos történelmi korszakonként van akkora akadálya az életet éltető, isteni elvek végrehajtásának, mint ma. Csak bizonyos időközönként akkora a gonosz, ördögi szándék, mint ma, s csak a legfontosabb időkben volt annyi hamis, álszent, köpönyegbe bújt „jótevő”, mint ma.  S csak ritkán volt annyi megbolydult, megtévesztett ember is, mint ma...

Mert valójában

a lélek szabadsága

és annak hamis illúziója harcol ma egymással

a polaritás kétarcú világában...