Magyar Planétás

A valós helyzetértékelés hiánya pedig lehetővé tette az emberek befolyásolhatóságát, és hatalmi érdekeknek kiszolgáltatott irányíthatóságát, mivel az ember gondolkodásmódjából kiveszett az Élet, azaz a Teremtett világ ok-okozati törvénye. Vagyis az ember saját sorsáért vállalt felelőssége, s annak következménye. Ennek a kozmikus – a szó valós értelmében vett - rendezett gondolkodásnak a hiánya okozza, hogy sokak életében összemosódik a jó és a rossz, az igaz és a hazug, a természetes és a természetellenes, az Életet tápláló és az életet elvevő… Mindezekért most végletesen pusztító árát fizet az emberiség, miközben értetlenül fut a világméretű probléma, a határokon átívelő betegség elől… (Plútó-Szaturnusz együttállás)

A bajok okát azonban ott kell keresni,

hogy megtanították az embert félni a kozmosz természetadta törvényeitől,

a spirituális gondolkodást ördöginek bélyegezték,

a teremtett világ ok-okozati összefüggéseit taglaló ősi hermetikus tudást sarlatánságnak nyilvánították,

s a keresztény gnózis feledésbe veszett...

Ezáltal a hit szent tudás nélkül,

az emberek pedig valós válaszok nélkül maradtak…

Azt is elhitte az emberiség, hogy a természet eme spirituális törvényei nem is léteznek, így azok rá nem is vonatkoznak, ennek okán alkalmazkodni sem kell hozzájuk, hiszen nincsenek. Büntetlenül tehetünk bármit… Hiszen, ha nincsenek kozmikus szabályok: akkor Isteni Rend sincs, sőt, annak megalkotója, Isten sincsen, s ha a Teremtés Törvényei nem részei az életünknek, akkor vigyázni sem kell rájuk…

Vagyis az ember - következmények nélkül - bármit megtehet a saját természetével, átoperáltathatja azt, újfajta nemi identitást is adhat neki, s kikerülve a természet törvényeit, még sokasodhat is...

S persze a környező világ természeti törvényeire sem kell vigyáznia, kizsigerelheti, pusztíthatja büntetlenül. Mert azt tanították az embernek, hogy Isten szeret minket, s megbocsát nekünk mindent, nekünk megváltottaknak… A mondat első része igaz, mára azonban látható, milyen rémisztő: embert, lelket, társadalmat, természetet deformáló, romboló következményei vannak a második rész félreértelmezésének. Mert bár Isten szeret bennünket, s meg is bocsájt nekünk, de minél több hibát vétünk, annál hosszabb és nehezebb út vezet azon a bizonyos, szűk ösvényen Hozzá! S nem is jut be mindenki azon a bizonyos kapun…

A szent lényegüktől, a kozmosz törvényeitől megfosztott, kiüresített, álságossá vált szavak észrevétlenül színezték át, szép lassan, lopakodva alakították át, végül torzították el a gondolkodásmódunkat. Becsapva érzékelésünket, természetellenessé téve életünket. 

Tudatosan eltávolították az embert Istentől

és annak kozmikus, a teremtett világ egészére,

benne az emberre is vonatkozó

spirituális törvényeitől!

Ezért következett be a legrosszabb. Régóta eltűnt a világból az az erkölcsi gát, s nincs az a szellemi fék, az a társadalmi következmény, ami miatt ne lehetne bármit elkövetni a legszentebbre, a legigazabbra, Jézusra hivatkozva! Akár a legnagyobb bűnt is…

Spirituális következménye persze volt minden emberi, össztársadalmi „kilengésnek” - ilyen maga a világi járvány, és az általa elfedett összes aggasztó probléma is -, csak mivel az emberek fejéből kiirtották a kozmosz ok-okozati törvényét, így nem tudják dekódolni az okozatok valódi, karmiaus okát sem.

Ezért

„nem rakják össze” a darabokra hullott képet sem:

hogy minden bajuk,

életük minden torzult pillanatának,

betegségüknek,

párkapcsolati válságuknak,

összes nehézségüknek az oka önmagukban rejlik,

maguknak okozták,

- a kozmosz hullámmozgásából fakadóan -

korábbi inkarnációkon át…

S miért történhetett meg mindez? Mert a saját hatalmi hasznukat leső, az ördögi becsapásnak áldozatává váló, és azt kiszolgáló hatalmi erők átdobtak bennünket "a palánkon" Isten nevében. Kiszolgáltatva bennünket az ördögnek, aki jót nevet rajtunk, zavart elméjű, torzult erkölcsű, s mára az immunrendszerét is elveszített, vagyis tehetetlenül kiszolgáltatott emberiségen.

Folytatjuk…