Ébresztő az „esztendő reggelén”- ébresztő gondolatok a rend és a káosz pengeélen táncoló határán...

2023.03.20 - a tavaszi nap-éj egyenlőség napja

De jó is volna, ha a Teremtő Istenben hívő, mai ember a rend és a káosz pengeélen táncoló határán fölfogná, hogy nem itt tartana az ember által alkotott világ, ha megőrizte volna tudatában a teremtett világ egységes rendjét, a Mindenség Egységét, egylényegűségét, az Egy, örök Igazságot és a belőle fakadó, minden teremtményre, minden élő organizmus működési elvére vonatkozó, isteni rendet, azaz kozmikus törvényt. Magát az Unio Mystica elvét. Mert mindeközben a világi nihilt, az istentelen káoszt teremtő, a világot, s az emberi lelkeket birtokba vevő ördögi elv, s annak világuralmi terveket szövögető szolgái, jót röhögnek a becsapott és összezavart, egymással veszekedő áldozatokon... Ébresztő!

Március 20-ánaz Életadó, életünket tudati megvilágításba hozó, mindent értő világosságba borító áldott Nap, az Isten által teremtett világ szabályos ritmusa szerint az Egyenlítőn halad át, hogy a Kos csillagjegy 0. fokára lépve uralomra lépjen...

 
Ez a szent pillanat,
a tavaszi nap-éj egyenlőség napja. 
A kikelet, a tavaszpont, a csillagászati tavasz,
s az asztrológiai évkezdet kitüntetett pillanata.
Az „esztendő reggele”,
azaz az életet garantáló Fény uralomra kerülésének
évkezdő ünnepe.

 

Mert ekkoraz “alsó világból”, a “sötétség birodalmából” a fejünk felett haladó Nap „átlép” a Földi Egyenlítőn a Fény "felső birodalmába", hogy ezzel a földi életünkben – ha csak egy törékeny pillanatra pillanatra ugyan, de 12 óra hosszat töltsön a fényes, nappali órákban, s ugyanígy 12 órát időzzön a pihentető sötétség éjszakai időszakában -, mielőtt átadja hatalmát a sokasodó fény, az egyre hosszabbodó nappalok, s a növekedés termékeny időszakának...

Értjük-e igazán, hogy az újjászületés miféle csodája árad ilyenkor a Földi világraamely a tél tetszhalott, elszürkült, állapotát, a mélybe, a földbe, a gyökérbe visszahúzódott életerejét, egycsapásra, néhány nap leforgása alatt feltámasztja és zsendülésbe hozza, a mélyben búvó magot, az ágba rejtett életet, zöldellésre, újjászületésre sarkallja... S

 
értjük-e igazán
micsoda teremtő erő jár körülöttünk,
ölel át bennünket,
s miféle ébresztő erő hatol keresztül rajtunk,
ha tudatosan élünk vele... 

 

Az ókori nagy kultúrák, mindegyike megemlékezett, a Nagy Anyatermészet ébredésének, termékennyé válásának ünnepéről. Ezt "keresztelte" meg a kereszténység , Gyümölcsoltó Boldogasszony napjával, majd a Tavaszi Nap-éj egyenlőségtől számított húsvéti feltámadással.

Ilyenkor az „évkerék” oly pontján jár emberi létünk, amikor az éltető Nap aranyló sugarai épp merőlegesen sugározzák fényüket a Föld bolygó forgástengelyére. Ezáltal épp keleten kél, s nyugaton nyugszik az emberéletet mindennapjait befolyásoló, éltető Nap. Innen a szépséges magyar szó, Kikelet.

Ebben a kozmikus pillanatban, 
a szakrális évkör két egymást keresztező tengelye
négy egyenlő részre, négy fordulatra
 (tavaszi- és őszi nap-éj egyenlőség, nyári- és téli napforduló) 
osztja az egy kerek esztendőt. 
A szimbólumok képi világában, 
ez maga a körbe írt kereszt,
a köröszt, azaz kört osztó kereszt rajzolata,
a teremtett világ kozmikus törvényének jelképi ábrázolása.
De ez maga a Horoszkóp,  
a „Nap-kép” asztrológiai mintázata is,
csakúgy, mint az archaikus naptemplomok alaprajza,
 az árpád kori keletelő templomok rajzolata,
azaz a földi négyesség Isten által
embernek teremtett világa.  

 

Az egyensúly, a harmónia, az arányosság, a tökéletesség, a rendezettség, a rendszer-elvűség szimbóluma.De jó volna, ha a ma embere is eljutna oda, ahol már a kereszténység kezdetén is járt... Hogy:

 

 a szakrális őshagyomány, 
az abból kifejlődő keresztény szimbólumok: 
a szakrális évkör
és annak keresztény ünnepekké nemesedő napjai, 
valamint a teremtett világ kozmikus,
tehát rendezett törvényszerűségeit jelképekbe foglaló
ősi asztrológia szimbólumrendszere 
egy, azonos tőről fakad.
Mind Istentől ered. 
Nem ellenségei egymásnak...

S de jó is volna, ha a Teremtő Istenben hívő, mai ember a rend és a káosz pengeélen táncoló határán mindezt fölfogná... Fölfogná, hogy nem itt tartana az ember által alkotott világ, ha megőrizte volna tudatában a teremtett világ egységes rendjét, az Unio Mystica elvét... Mert mindeközben a világi nihilt, az istentelen káoszt megteremtő, a világot, s az emberi lelkeket birtokba vevő ördögi elv, s annak világuralmi terveket szövögető szolgái, jót röhögnek a becsapott és összezavart, egymással veszekedő áldozatokon...

 

Éledjen hát a spirituális életösztön! 
S vele együtt éledjen a mindennapi, 
gyakorlati életösztön is, 
s gondolkodjon végre az ember, 
hogy meg tudja különböztetni egymástól
az Életet éltető,
s az Életet elvevő elveket, 
tetteket, hangokat, s embereket... 
Mert a ma emberének az élete múlik rajta!

 

Miért? Mert az ördögi zűrzavar, a kevesek globális érdeke, a centralizált élet minden szegmensét át, meg átszövő, önző hatalmi vágy mára pedig már nem(csak) gazdasági, geopolitikai, pénzügyi, társadalmi probléma. Tudati áthangolás zajlik - szelleminek vélt "körökben" (is) az illúziókeltés Istentelen, mesteri eszközeivel! Ébresztő ember!

Folytatatás következik a Nap-éj egyenlőség asztrológiai képletével...

« Vissza
Feliratkozás értesítőre

Tisztelt Olvasó!

Ha Ön is szeretne értő részévé válni a világi történések szellemi, spirituális hátterének, iratkozzon fel a Magyar Planétás honlap értesítőjére, hogy - kikerülve a közösségi média cenzúráját -, közvetlenül a szerző honlapjáról, elsőkézből értesülhessen az aktuális cikkekről és tanulmányokról!

Bízom benne, a Magyar Planétás írásai szellemi útmutatásaival, lelki hangolódással, a tudat tágításával fölemelik az olvasót az emberi idő szűkre zárt határaiból a kozmikus idő mennyei határtalanságába!

https://www.magyarplanetas.hu/./pages/planeta/contents/article/955/pics/lead_800x600.jpg
Isten hozta Wieber Orsolya,
A Magyar Planétás
honlapján
A tudás a régi,
A forrás az égi...