Az 1 értelmű Egység...
Gyermekkorom óta tudom, hogy a számok jóval mélyebb üzenet hordoznak egy kockás füzet leosztályozandó feladatainál... Emlékszem az akkori érzéseimre, amelyek át, meg át jártak, miközben a száraz tankönyvi feladatok megoldásán fáradoztam.
Mert színük volt, anyagi minőségük, formaviláguk, és szaguk meg illatuk volt az én számaimnak... Jóval többet jelentettek a „száraz” mennyiségükön túl. Csakúgy, ahogy „testvérei”, a mesék világát átszövő, a rakott szoknya ráncai közt megbúvó, a hímzett virágszirmokból kibomló, az Ég abroszán csillagkőből rajzolt, vagyis az Életet keresztül-kasul átható, megannyi szimbólumnak. Mind-mind beszéltek hozzám...
Ma már tudom mennyire igazam volt akkor, gyermekként... Mert ősidők óta ugyanannak az eredőnek a mentén, megszemélyesített fogalmak keltik életre, s rendezik hierarchiába a számokat minden nagy antik kultúrában, melyeknek a gyökere: Egy és ugyanaz.
A világot „másként” érzékelő gyermekként, az akkori érzéseim és gondolataim a külvilág által azonban „viszonzatlanok” voltak...
Ám köszönhetően az EgyIstenbe vetett,
a hitnél jóval mélyebb, belső meggyőződésemnek
- életem máig legértékesebb „kapcsolatának” -,
akkori gondolatain nem kérdőjeleződtek meg bennem,
s nem is tántorítottak el
a határozott világnézetemtől:
a Létezés számomra egyértelmű Egységétől...
Legfeljebb éleslátóvá és „diplomatikussá” tettek
kivel hányadán állok...
Hányadán az Egy Igaz Istennel,
s hányadán az ő teremtményeivel:
a kétkedő emberi világ
értetlen teremtményeivel,
a Teremtés egységes elvében
kételkedő emberekkel...
Ám nem lehet haraggal élni az ember szívében, csak azért, mert nem értik, sőt ferde szemmel nézik az eltántoríthatatlan, egységes nézeteit, így hamar rájöttem, hogy a világi dolgok kétfélesége, természeti törvény. S az egyes ember egyetlen valódi dolga, hogy e poláris planétán, az Élet körkörös forgásában, egyszer csak megtapasztalja az Egységét a Teremtett világgal. Megtapasztalja, hogy a Jóisten, az Egy Igaz Isten teremtette kétarcúra a világot.
Aki teremtett bele nappalt és éjszakát... Hideget és meleget... Szárazat és nedveset, no meg férfit és nőt, azaz szakrális kétarcúságot: egymást feltételező, egymást kisegítő, egymást hiányosságait kitöltő kétféleséget.
Így hamar felismertem azt is, hogy minél inkább felleli az ember e kétarcú, egymással hadakozó polaritást, annál inkább szüksége van bölcsen kiemelkedni a polaritás feszítő ellentéteiből, s bölcsen, békejobbot nyújtva duális párokká alakítani azokat, azaz "megalkotni", "megszülni", a szent harmadikat... Hiszen az egymásnak feszülő, egymást kioltó kétarcúság, terméketlen, így jövőtlen.
Én pedig mindig is az Életben,
s annak Teremtőjében hittem,
s törekedtem rá,
hogy a magamban és a magam körül megtapasztalt
kettősséget kibékítsem,
egymásba oltsam, megértő egyensúlyba hozzam,
harmonikussá hangoljam.
Azaz széppé varázsoljam
a világot, amely körbevesz...
Így alakult át számomra - az egyensúly, és a harmónia iránti mély elköteleződésem okán -, e kétarcú világ, s „teremtődött meg” , fogant meg a lényemben, az élet hármas elvrendszere: a test, a lélek és a szellem egysége, a fel nem borítható „háromlábú szék”... A létezés szakrális hármassága, azaz az Élet szent háromsága. Amely a fizikai világ, az ember lelkéből fakadó hit, s az emberi világra oly jellemző hiszékenység vagy hitetlenség fölött álló szellemi tudás. A gnózis hármassága az Egyistentől elszakított kétkedő, fizikai, földi világ kétségeire választ adó, s azt feloldó szent hármassága...
A hosszú évek alatt e belső meggyőződésen túl, minél inkább palléroztam a szellemi éleslátásomat - hogy réges-régi megérzéseim spirituális tudássá váljanak -, annál inkább tudtam mennyire igazam volt a számokkal és egyéb jelképekkel kapcsolatos, különös gyermekkori érzéseimben.
Igazzá vált - a szabad akarat által bárki számára érzékelhető és érthető, látható világon túli -, a világot átható Teljesség, az Egység, azaz az Univerzum számokkal leírható egységes nyelvezete. Amelyről az antik bölcselet, s az egykori, magas szintű keresztény misztika is oly sokat tudott: hogy a számok valóban szimbolikus üzenetet hordoznak. Beszédesek, s az arra nyitott embernek, jóval többet mesélnek a kockás füzet unalmas lapjainál...
Arról mesélnek:
- hogy milyen mély összefügés van az ősi kereszt jelképe és a Föld, a földi négyesség: a négy égtáj a négy évszak, sőt még a négy evangélistát szimbolizáló négy „lelkes állat” és a négy emberi karakter, s az asztrológiai négy elem között...
- s hogy nem véletlenül hívják az ebből a stabil, négy biztos lábon álló fizikai síkból kiemelkedő ötöt, az ember számának,
- s hogy gyermekkorom egyik kedvenc száma, a hat az Égi és földi hármasság kétszeri hármasságának a két háromszögének a szent rajzolata, amely az emberiség legrégebbi, ősi civilizációjának, a sumér kultúrának a szent jelképe,
- s a másik kedvenc, a különös, az illatával, hangjával, ízével és színével most is itt lebegő hét, pedig miképpen kapcsolódik az ősi hét bolygórendszerhez, a zene misztikus, hét hangjegyéhez, a naptári hét napjaihoz, az antik hét szabad művészethez, az Isten és ember közötti szövetség jeleként a szivárvány hét színéhez, s hogy vajon miért pont hétfejű a sárkány, amelynek legyőzésével magunk is csillagszemű királyfikká és királylányokká válhatunk, s hogy hét évente még a sejtjeink is újjászületnek...
- s hogyan kapcsolódik mindehhez a dupla kör? Az égi és földi „kört” összekötő nyolcas, a Jézus által említett nyolc boldogsághoz, a szenvedésektől való megszabadulás „nemes” útjához, a földi négyesség polaritásához, a spirituális lajtorján való, Ég felé törekvő, szellemi haladáshoz a nyolc...,
- a kilences szám pedig az angyali szférákhoz, az isteni hármasság hármasságához, s a várandósság az anyaságba való beavatás kilenc, minden pillanatát mélyen megélendő hónapjához?
- ... és hogyan „találkoznak” az új-, meg a legújabb korban „megtalált” bolygók, az asztrológia tíz bolygós rendszeréhez, a pythagoreusok szerinti kozmosz rendjéhez, az 1+2+3+4 =10 összegéhez, azaz a tökéletességhez, valamint a sumeroktól örökölt tízes számrendszerhez?
- s hogy mi köze van a 11-nek, s többszörösének a krisztusi 33-hoz, a 77 magyar népmeséhez, vagy a sátán 666-jához?
- vagy miféle különleges viszony áll fenn a szakrális év és a keresztény mitológia tizenkettessége közt? S mindez hogyan kapcsolódik a földi négyesség és az égi hármasság szent szorzatához, az pedig Jézus 12 tanítványához, az égbolton ragyogó Nap éves útjához, a 12 zodiákushoz, a polgári év 12 hónapjához, valamint Mária 12 csillagból álló koronájához?
De folytathatnánk a sort:
- a különös tizenhárommal: a Mester és 12 tanítványával, a holdkalendárium tizenhármasságával, a női ciklus és a holdhónapok összetartozásával,
- valamint a nap 24 órájával, s a jelenések könyvének 24-es számával,
- azon túl pedig a bibliai 40, a 70, 100, 1000,
- sőt Isten gyülekezetének 144 000-es számával...
Egy biztos. A számok szimbolikus üzenetet hordoznak, s ahogyan a keresztény lexikon is írja: „a számszimbolika célja, hogy a világ összefüggéseit, belső rendjét, idői alkalmait és eseményeit megfejtse... Úgy sejtve, hogy a számok mögött bizonyos törvényszerűség rejtőzik... és (ezáltal) lesz mágikus ereje, vagy válik éppen „szent” számmá...”
Vagyis a számok különleges, belső összefüggésrendje nem kérdés! Az életünket keresztül-kasul ható, egymáshoz való viszonyuk, évköri ünnepeinket rendszerré szervező kereteik, egyedi mértani formákat öltött, szakrális geometriába rendeződő erejük nemcsak befolyásolják a bennünket körbe ölelő, szakrális teret, de mélyen meg is határozzák, gyengítik vagy éppen erősítik a földi életünket.
Ezért a számok misztikus világa,
nem hit kérdése...
Függetlenül élnek az ember által alkotott
vallási „beágyazódásainktól”,
ember félelmeiből és nem tudásából
„tákolt” meggyőződéseinktől,
vélt hitrendszereinktől...
Mert nem a mulandó ember,
hanem az Öröklét Istene teremtette
azt a mágikus kódot,
amelynek hordozói.
A szent számok ezért misztikus erővel üzennek, súgnak, olykor változtatásra, máskor pedig kitartásra szólítanak.
Csak kívánni tudom, mások számára is megtapasztalásra váró élményt, amikor szent erejükkel megszólítva az embert, feltárják a lét mélyebb összefüggéseit: hallatják hangjukat, feltárják illatukat, megcsillantják szépséges színeiket az Öröklét irányába tartó vándor számára... Erről szól a Szent számok rovat minden egyes írása.
