Szent számok

Az 1 értelmű Egység...

Gyermekkorom óta tudom, hogy a számok jóval mélyebb üzenet hordoznak egy kockás füzet leosztályozandó feladatainál... Emlékszem az akkori érzéseimre, amelyek át, meg át jártak, miközben a száraz tankönyvi feladatok megoldásán fáradoztam.

Mert színük volt, anyagi minőségük, formaviláguk, és szaguk meg illatuk volt az én számaimnak... Jóval többet jelentettek a „száraz” mennyiségükön túl. Csakúgy, ahogy „testvérei”, a mesék világát átszövő, a rakott szoknya ráncai közt megbúvó, a hímzett virágszirmokból kibomló, az Ég abroszán csillagkőből rajzolt, vagyis az Életet keresztül-kasul átható, megannyi szimbólumnak. Mind-mind beszéltek hozzám...

Ma már tudom mennyire igazam volt akkor, gyermekként... Mert ősidők óta ugyanannak az eredőnek a mentén, megszemélyesített fogalmak keltik életre, s rendezik hierarchiába a számokat minden nagy antik kultúrában, melyeknek a gyökere: Egy és ugyanaz.

A világot „másként” érzékelő gyermekként, az akkori érzéseim és gondolataim a külvilág által azonban „viszonzatlanok” voltak...  

 

Ám köszönhetően az Egy Istenbe vetett,

a hitnél jóval mélyebb, belső meggyőződésemnek

- életem máig legértékesebb „kapcsolatának” -,

akkori gondolatain nem kérdőjeleződtek meg bennem,

s nem is tántorítottak el

a határozott világnézetemtől:

a Létezés számomra egyértelmű Egységétől...

 

Legfeljebb éleslátóvá és „diplomatikussá” tettek

kivel hányadán állok...

 

Hányadán az Egy Igaz Istennel,

s hányadán az ő teremtményeivel:

a kétkedő emberi világ

értetlen teremtményeivel,

a Teremtés egységes elvében

kételkedő emberekkel... 

 

Ám nem lehet haraggal élni az ember szívében, csak azért, mert nem értik, sőt ferde szemmel nézik az eltántoríthatatlan, egységes nézeteit, így hamar rájöttem, hogy a világi dolgok kétfélesége, természeti törvény. S az egyes ember egyetlen valódi dolga, hogy e poláris planétán, az Élet körkörös forgásában, egyszer csak megtapasztalja az Egységét a Teremtett világgal. Megtapasztalja, hogy a Jóisten, az Egy Igaz Isten teremtette kétarcúra a világot.

Aki teremtett bele nappalt és éjszakát... Hideget és meleget... Szárazat és nedveset, no meg férfit és nőt, azaz szakrális kétarcúságot: egymást feltételező, egymást kisegítő, egymást hiányosságait kitöltő kétféleséget.

Így hamar felismertem azt is, hogy minél inkább felleli az ember e kétarcú, egymással hadakozó polaritást, annál inkább szüksége van bölcsen kiemelkedni a polaritás feszítő ellentéteiből, s bölcsen, békejobbot nyújtva duális párokká alakítani azokat, azaz "megalkotni", "megszülni", a szent harmadikat... Hiszen az egymásnak feszülő, egymást kioltó kétarcúság, terméketlen, így jövőtlen. 

 

Én pedig mindig is az Életben,

s annak Teremtőjében hittem,

s törekedtem rá,

hogy a magamban és a magam körül megtapasztalt

kettősséget kibékítsem,

egymásba oltsam, megértő egyensúlyba hozzam,

harmonikussá hangoljam.

Azaz széppé varázsoljam

a világot, amely körbevesz...

 

Így alakult át számomra - az egyensúly, és a harmónia iránti mély elköteleződésem okán -, e kétarcú világ, s „teremtődött meg” , fogant meg a lényemben, az élet hármas elvrendszere: a test, a lélek és a szellem egysége, a fel nem borítható „háromlábú szék”... A létezés szakrális hármassága, azaz az Élet szent háromsága.  Amely a fizikai világ, az ember lelkéből fakadó hit, s az emberi világra oly jellemző hiszékenység vagy hitetlenség fölött álló szellemi tudás. A gnózis hármassága az Egyistentől elszakított kétkedő, fizikai, földi világ kétségeire választ adó, s azt feloldó szent hármassága...

A hosszú évek alatt e belső meggyőződésen túl, minél inkább palléroztam a szellemi éleslátásomat - hogy réges-régi megérzéseim spirituális tudássá váljanak -, annál inkább tudtam mennyire igazam volt a számokkal és egyéb jelképekkel kapcsolatos, különös gyermekkori érzéseimben.

Igazzá vált - a szabad akarat által bárki számára érzékelhető és érthető, látható világon túli -, a világot átható Teljesség, az Egység, azaz az  Univerzum számokkal leírható egységes nyelvezete. Amelyről az antik bölcselet, s az egykori, magas szintű keresztény misztika is oly sokat tudott: hogy a számok valóban szimbolikus üzenetet hordoznak. Beszédesek, s az arra nyitott embernek, jóval többet mesélnek a kockás füzet unalmas lapjainál...

 

Arról mesélnek:

- hogy milyen mély összefügés van az ősi kereszt jelképe és a Föld, a földi négyesség: a négy égtáj a négy évszak, sőt még a négy Evangélistát szimbolizáló négy „lelkes állat” és a négy emberi karakter, s az asztrológiai négy elem között...

- s hogy nem véletlenül hívják az ebből a stabil, négy biztos lábon álló fizikai síkból kiemelkedő ötöt, az ember számának,

- s hogy gyermekkorom egyik kedvenc száma, a hat az Égi és földi hármasság kétszeri hármasságának a két háromszögének a szent rajzolata, amely az emberiség legrégebbi, ősi civilizációjának, a sumér kultúrának a szent jelképe,

- s a másik kedvenc, a különös, az illatával, hangjával, ízével és színével most is itt lebegő hét, pedig miképpen kapcsolódik az ősi hét bolygórendszerhez, a zene misztikus, hét hangjegyéhez, a naptári hét napjaihoz, az antik hét szabad művészethez, az Isten és ember közötti szövetség jeleként a szivárvány hét színéhez, s hogy vajon miért pont hétfejű a sárkány, amelynek legyőzésével magunk is csillagszemű királyfikká és királylányokká válhatunk, s hogy hét évente még a sejtjeink is újjászületnek...

- s hogyan kapcsolódik mindehhez a dupla kör? Az égi és földi „kört” összekötő nyolcas, a Jézus által említett nyolc boldogsághoz, a szenvedésektől való megszabadulás „nemes” útjához, a földi négyesség polaritásához, a spirituális lajtorján való, Ég felé törekvő, szellemi haladáshoz a nyolc..., 

- a kilences szám pedig az angyali szférákhoz, az isteni hármasság hármasságához, s a várandósság az anyaságba való beavatás kilenc, minden pillanatát mélyen megélendő hónapjához?

- ... és hogyan „találkoznak” az új-, meg a legújabb korban „megtalált” bolygók, az asztrológia tíz bolygós rendszeréhez, a pythagoreusok szerinti kozmosz rendjéhez, az 1+2+3+4 =10 összegéhez, azaz a tökéletességhez, valamint a sumeroktól örökölt tízes számrendszerhez?

- s hogy mi köze van a 11-nek, s többszörösének a krisztusi 33-hoz, a 77 magyar népmeséhez, vagy a sátán 666-jához?

- vagy miféle különleges viszony áll fenn a szakrális év és a keresztény mitológia tizenkettessége közt? S mindez hogyan kapcsolódik a földi négyesség és az égi hármasság szent szorzatához, az pedig Jézus 12 tanítványához, az égbolton ragyogó Nap éves útjához, a 12 zodiákushoz, a polgári év 12 hónapjához, valamint Mária 12 csillagból álló koronájához?

De folytathatnánk a sort:

- a különös tizenhárommal: a Mester és 12 tanítványával, a holdkalendárium tizenhármasságával, a női ciklus és a holdhónapok összetartozásával, 

- valamint a nap 24 órájával, s a Jelenések Könyvének 24-es számával,

- azon túl pedig a bibliai 40, a 70, 100, 1000,

- sőt Isten gyülekezetének 144 000-es számával...

 

Egy biztos. A számok szimbolikus üzenetet hordoznak, s ahogyan a keresztény lexikon is írja: „a számszimbolika célja, hogy a világ összefüggéseit, belső rendjét, idői alkalmait és eseményeit megfejtse... Úgy sejtve, hogy a számok mögött bizonyos törvényszerűség rejtőzik...  és (ezáltal) lesz mágikus ereje, vagy válik éppen „szent” számmá...”

Vagyis a számok különleges, belső összefüggésrendje nem kérdés! Az életünket keresztül-kasul ható, egymáshoz való viszonyuk, évköri ünnepeinket rendszerré szervező kereteik, egyedi mértani formákat öltött, szakrális geometriába rendeződő erejük nemcsak befolyásolják a bennünket körbe ölelő, szakrális teret, de mélyen meg is határozzák, gyengítik vagy éppen erősítik a földi életünket.

 

Ezért a számok misztikus világa,

nem hit kérdése...

Függetlenül élnek az ember által alkotott

vallási „beágyazódásainktól”,

ember félelmeiből és nem tudásából

 „tákolt” meggyőződéseinktől,

vélt hitrendszereinktől...

 

Mert nem a mulandó ember,

hanem az Öröklét Istene teremtette

azt a mágikus kódot,

amelynek hordozói.

 

A szent számok ezért misztikus erővel üzennek, súgnak, olykor változtatásra, máskor pedig kitartásra szólítanak.

Csak kívánni tudom, mások számára is megtapasztalásra váró élményt, amikor szent erejükkel megszólítva az embert, feltárják a lét mélyebb összefüggéseit: hallatják hangjukat, feltárják illatukat, megcsillantják szépséges színeiket az Öröklét irányába tartó vándor számára... Erről szól a Szent számok rovat minden egyes írása.

 

 

(A " SZENT SZÁMOK " rovat a számszimbolika, a szent geometria és az arányrend világát járja körül: azt a belső rendet, amely a teremtett világ szerkezetében, az ünnepek ritmusában, a jelképekben és az emberi lélek tapasztalatában egyaránt jelen van. E rovat írásai az Egységből kibomló számok szakrális jelentését, kozmikus összefüggéseit és spirituális üzenetét igyekeznek feltárni.

© Wieber Orsolya – Magyar Planétás – Csízió kézirat, megjelenés alatt. Minden jog fenntartva.

A szerző, Wieber Orsolya a MAGYAR ÉRDEMREND LOVAGKERESZTJE-nek (2026) és a NEMZETI EMLÉK-ŐR DÍJ-nak (2023) a kitüntetettje.)

Mert nekik most is Mohács kell!- figyelmeztető gondolatok, az 500 éves bolygóismétlődés Korszak-kapujában...

2021.08.30.
Ideje megértenie minden magyar embernek az égi-földi analógiákat, mert a józanságot és tisztánlátást követelő akkori és mai „felhők” 500 éve Magyarországot a megosztottságig, majd a mohácsi tragédiáig vezették... s …
Részletek »

Az Élet kenyere...– a Szent István-napi kenyér szimbóluma

2021.08.20.
Élet. Így hívta nem is oly régen a magyar ember a búzát, s belőle készítette el augusztus 20-ra a szentségként tisztelt új kenyeret.
Wieber Orsolya írása az Origónak.
Részletek »

Bölcsesség és három lánya: Hit, Remény és Szeretetavagy a sosem volt szentek...

2021.08.01.
Zsófia és három lánya olyan „sosem volt szentek”, akik a keresztény évkör egy jelentős pontján hivatottak beteljesíteni a példamutatás erkölcsi feladatát. A Bölcsesség …
Részletek »

A sosem volt szentek

2021.08.01.
Bölcsesség és három lánya: Hit, Remény és Szeretet.
Wieber Orsolya írása az Origónak.
Részletek »

Az aratás királynéja, az eljövendő Élet reménysége...- Sarlós Boldogasszony napja, július 2.

2021.07.02.
Sarlós Boldogasszony napját ünnepli a magyar kereszténység, amely az aratás kezdetét jelenti ősidők óta a magyar ember számára.
Wieber Orsolya írása az Origónak.
Részletek »

Az aratás királynéja, az eljövendő Élet reménysége...- Sarlósboldogasszony napja

Július 2.
Itt az idő egy mélyen ható pillanatra megállni az aranyló búzatáblák mellett, és köszönetet mondani az Életet mozgásban tartó, éltető, teremtői elvnek! Mert a most aratott …
Részletek »

A „Világító lámpás”- Keresztelő Szent János napja, június 24.

2021.06.24.
A magyar hagyományban a Nyári napforduló harmadnapján, június 24.-én Keresztelő Szent János napját ünneplik a keresztények.
Wieber Orsolya írása az Origónak.
Részletek »

A „Világító lámpás”- Keresztelő szent János napja, június 24.

2021.06.24.
A „Világ lámpását”, a Jézus eljövetelét hirdető Keresztelő János születése napját, a legfényesebb naptári nap harmadnapján ünnepli a keresztény világ.

 
Részletek »

Győzelem az ember sötét oldala felett...– avagy a Nyári napfordulat misztériuma

2021.06.21.
Wieber Orsolya írása az Origónak.
Wieber Orsolya írása az Origónak.
Részletek »

Tojásba zárt Mindenség...-  a húsvéti tojás szimbolikája

2021.04.14.
Miért épp a parányi tojás vált a világ, s a teremtés szimbólumává? Mert az apró, s törékeny tojás, csakúgy, mint a várandós édesanya életet oltalmazó anyaméhének "tojásformája", magában rejti a titkot: a …
Részletek »
Isten hozta Wieber Orsolya,
A Magyar Planétás
honlapján
A tudás a régi,
A forrás az égi...