A Planétás kertje

„Kerti” munka az önismeret talaján...

A globális együttélés szabályrendszerét rendre felrúgó, modern ember sokat tanulhatna az emberiség ókori nagy kultúráitól, s azt példaként maga elé állító, „all’antica”, vagy ahogyan később nevezték -, a reneszánsz emberétől. Aki, mint isten-arcú, képmás teremtmény a forma és a szellem, azaz az ember és a természet, azaz a keresztény kozmológia égi, s földi törvényei alapján igyekezett egységes harmóniába rendezni az életét.

Az emberiség ősidők óta - kimondva vagy kimondatlanul, olykor egoista rátartiságában, még önmaga előtt is titokban tartva - „visszavágyódva”, elvágyódva keresi, kutatja a teremtés paradicsomi ősállapotát, a teremtett világ tökéletességét, az ehhez a tökéletességhez vezető szellemi-, önismereti utat, az ebből fakadó külső-belső harmóniát, azaz a földi boldogságát. 

S hogy a különféle útvesztőkben elbukva miért nem találja?

 

Mert a magunk mögött hagyott,

hosszú-hosszú évszázadok alatt

megtanították az embert félni

a kozmosz természeti törvényeitől,

a létezés természet adta elveitől,

amelyek az eligazodást szolgálják.

 

Mert a történelem egy jól nyomon követhető „pillanatában” a tudásalapú spirituális gondolkodást ördöginek bélyegezték, a teremtett világ ok-okozati összefüggéseit sarlatánságnak nyilvánították, s az egykori szent tudást, a keresztény gnózist megbélyegezték, majd kiirtották. Hiszen, ha nincsenek természetadta szabályok, úgy alkalmazkodni sem kell hozzájuk, s ha nincsenek isteni törvények, akkor nemcsak az életet, s az embert helyes keretek között tartó isteni Rend sincsen, de annak megalkotója, maga Isten sem létezik. S ha nincs Isten, akkor mivel a Teremtés törvényei nem részei az emberi életnek, így - következmények nélkül - természetesen a szabadság nevében - bármit megtehet a teremtett világgal: az Anyatermészettel és saját emberi természetével egyaránt.

Itt tart ma a világi fősodor, amely miután tönkretette az Anyatermészetet, most saját emberi természetén kísérletezik... Mert nem érti már a saját belső, természeti törvényei és a teremtett világ természeti törvényei közötti összefüggést...

 

Ezért nem érti a lelki és fizikai betegségeinek,

a megbillent egészségének,

az őt is körülvevő világi-,

társadalmi történéseknek,

Földanya sérüléseinek,

az Anyatermészet beteges jelenségeinek,

s a kozmosz törvényeinek

Egy, azonos tőről fakadó,

szerves okát.

 

Így végül, ha az ember belső törvényeit nem kell a magasabb rendű, isteni, kozmikus törvényekhez igazítania, akkor jön el a minden erkölcsi gátat, szellemi féket fölülíró, oly sokat hangoztatott szabadság, amelyben már a saját jövőjét garantáló, Életet éltető, vagy azt megfojtó, Életet elvevő elveket sem képes megkülönböztetni egymástól...

Hogy miért jutott el idáig az emberiség? Mert mindig a könnyebbik utat választotta... Mert mint istenarcú, tehát szabad akarattal felruházott, teremtő erővel megáldott, teremteni képes teremtmény, mindig megúszni akarta az életet. Csak hogy ne kelljen a fejlődésre, jobbításra váró tudatának, lelkének belenéznie a teremtett világ Egy, közös tőről fakadó, logikus, ok-okozati törvényszerűségeitől oly tisztán ragyogó, lelkiismereti és szellemi tükörbe. Mert abban meglátná öncélú, akarati énjét, saját tudatlanságát, belső félelmeit, magát a tévútra vezető egot, amellyel szembesülnie oly fájó volna...

Ezért inkább az Isteni Igazság fényes tükrét, a teremtett világ egységes, minden élő organizmusra vonatkozó szabályrendszerét, azaz a kozmosz Életet irányító törvényszerűségeit hosszú évszázadok alatt dirib-darabokra törte, s csak a számára hasznos, másokat befolyásolni tudó, ezzel saját hatalmát garantáló részleteket tartotta meg belőle... Mára pedig e dirib-darab részletekből már nem képes összerakni az Életet garantáló, szerves törvényeket, az életet oltalmazó Világnézetet, az Életet átörökíteni képes társadalmi struktúrát...

Pedig „csak” vissza kellene nyúlnia, - még ha fel is borul néhány katedra és oltár - a „sötét középkornak” degradált "all antica" emberéhez, s az egykori reneszánsz ember szerteágazó, ám az ókor bölcseletéből, a szent gnózisból táplálkozó szellemi tanításaihoz... Azokhoz az elvekhez, amelyek a Kozmoszból – magyarul a Rend-ből - származnak.

 

A Magyar Planétás szellemi elődei,

a reneszánsz kor humanista embere,

spirituális szimbólumokkal formálta,

s a mindent átható, Istenihez igazította a környezetét,

az életteret, a szakrális kertjét...

 

Így vált a reneszánsz kert, az öröklét üzenetét hordozó díszkert, a munka, a tanulás, a meditálás, a közösségi lét, a játék, az élvezetek, s a pihenés színterévé, azaz a kert alkotójának a tükörképévé: az önismeret kertjévé, amelyben e kert megművelője,  maga az ember, ki valójában önmaga „művelője”...

 Aki „belép” a Magyar Planétás „kertkapuján” olyan olvasnivalókat, tanulmányokat, publikációkat talál e „titkos kertben”, amelyek igyekeznek a darabjaira tört Szent Tudás, a Gnózis alkotórészeit „összeragasztani”, s általa az emberi szellemet az ősi forráshoz közelíteni.

 

Köszönöm a drága, Jóistennek,

hogy nap, mint nap

engedi művelni

e termékeny kertet!

 

 

(A Magyar Planétás „ PLANÉTÁS KERTJE "  rovata a teremtés rendjét, az Anyatermészet sérüléseit, az ember teremtői felelősségét és a mikro–makrokozmosz összefüggéseit tárja fel a szinkretista asztrológiai világolvasati rendszerében, az asztrális hermeneutikai módszertani nézőpontjából.)

(Spirituális bölcselettel, s a teremtett világ emberre, s világra ható kozmikus törvényszerűségeivel közel 30 éve foglalkozó "Planétás-íróként" hamarosan napvilágot lát könyv formájában is egy összegző munka: "Teremtő természetünk - avagy ami az Édenből megmaradt" címmel... Addig is olvassák értő figyelemmel, a Planétás kertje rovat cikkeit!)
© Wieber Orsolya – Magyar Planétás – Csízió kézirat, megjelenés alatt. Minden jog fenntartva.

 

(A szerző, Wieber Orsolya a MAGYAR ÉRDEMREND LOVAGKERESZTJE-nek (2026) és a NEMZETI EMLÉK-ŐR DÍJ-nak (2023) a kitüntetettje.)

 

 

Az aratás királynéja, az eljövendő Élet reménysége...- Sarlósboldogasszony napja

2025.07.02.
Itt az idő egy mélyen ható pillanatra megállni az aranyló búzatáblák mellett, és köszönetet mondani az Életet mozgásban tartó, éltető, teremtői elvnek! Mert a most aratott …
Részletek »

Ahol „a világ tengelye forog”...– a nyári napforduló kozmológikus és keresztény hagyománya

2025.06.21. - 24.
A szakrális évet négyrét osztó, arra keresztet rajzoló napfordulók nem csupán csillagászati határok, hanem a kozmikus idő, s az emberi élet ritmikus szívverései, s egyben a keresztény naptár piros betűs napjai. …
Részletek »

Az utolsó tavaszi próbatétel...- A fagyosszentek időjósló napjai (Május 12-14. Pongrác, Szervác, Bonifác)

Május 12-13-14. - a májusi időjós szentek égi születésnapjai
Május virágba borult hónapja a beteljesülés, a remény és az éledő élet szimbóluma. Ebben a békés, kibomló derűben azonban ott rejtőzik a tavasz utolsó próbája: a fagyos szentek csendes, de annál kiszámíthatóbb …
Részletek »

Béke, vágy...- a tavaszi nap-éj egyenlőséggel indul, a Béke királynőjének oltalma alatt álló, Vénusz évA 2025-ös tavaszi nap-éj egyenlőség fényes spiritualitása című sorozat1. rész

2025.03.20. - a tavaszi nap-éj egyenlőség napja
Ébresztő ember, s ébresztő magyar, mert bár pengeélen táncol még a békevágy, mégis rég volt oly nagy esélye a béke megteremtésének, s Magyarország béke iránti erőfeszítéseinek, mint manapság! A 2025-ös, tavaszi nap-éj egyenlőséggel induló …
Részletek »

A „kizökkent idő” apostola- február 24. Mátyás napja

2025.02.24. - 12. apostoli tagként, a szakrális év utolsó, 12. stációjának a Halak zodiákusát képviselő naptári szentje...
A „kizökkent időt” helyrebillentő Mátyás apostol asztrális, szakrális, és naptári legendája...


 
Részletek »

Hat bolygós „együtt-látás”, vagy együtt-állás?– válaszlevél a fejünk felett ragyogó "planéta-parádéról"...

A 2025. január 25.-tól az égen tündöklő, 6 bolygós planétasor
„Ki tudja ennek a jelentőségét? - Csízió biztosan... „ – szólt az Olvasói kérdés, s mivel megszólíttattam - ugyan kissé megkésve, ám továbbra is időszerű módon -, …
Részletek »

Fényesítse ki-ki a maga keresztjét...- a Téli Napforduló Fényes spiritualitása, Advent 4. hétvégéjénAdvent allegóriája című sorozat4. rész

2024.12.21. - Advent 4. hétvégéje
2024. december 21-én, a délelőtti órákban, Advent utolsó hétvégéjén, bezárul, lezárul egy kör, nemcsak a kör osztó keresztet szimbolizáló Adventi koszorún, a 4. gyertya, a szeretet gyertyájának a …
Részletek »

A „Fény szentje”- Szent Luca mágikus napja...

2024.12.13.
 A „kettős természetű” Luca-naphoz fűződő megannyi keresztény és kozmikus szimbólum, mágikus hagyomány és népi „játék” okát most is csak a magos égre emelő tekintetünkkel érthetjük meg igazán! Mert a sötétségnek, csakúgy mint …
Részletek »

Gyámolító...  - A remény felgyúló lángja és Magyarország csillagzata, Advent 2. hétvégéjénAdvent allegóriája című sorozat2. rész

Advent 2. hétvégéjén, Szent Anna Égtől foganó gyámolító ünnepén ( 2024.12.07. - 08.)
Micsoda magyar szó! Gyám, gyámolító... - avagy megtámasztó, istápoló, óvó-védő gondviselő, hitet adó védelmező, reményt hozó oltalmazó... Szépséges allegóriák. Advent 2. hétvégéjén, a remény lángjánál, a gyámolító égi jelek a …
Részletek »

Advent allegóriája– hogy Isten Fénye, az ember fényévé váljék... Spirituális gondolatok Advent 1. hétvégéjénAdvent allegóriája című sorozat1. rész

Avagy a Teremtőhöz egyenesedő András ünnepe és a „felfelé emelkedő” Nyilas Újhold beavató erői (2024. november 30. - december 1.)
A 2024-es nehéz év Adventjének nyitányakor, a Szent András napot követő Újhold megújító erejével összhangban, beavató, „égi-, s földi találkahelyen jár az Élet. Itt az idő, hogy e „felfelé egyenesedő”, s elcsendesülő hetekben, mi …
Részletek »
Isten hozta Wieber Orsolya,
A Magyar Planétás
honlapján
A tudás a régi,
A forrás az égi...