A nőiség nem biológiai,
nem társadalmi szerep, jóval több annál:
kozmikus szervező-elv.

Ha az emberi világképben nincs méltó helye,
akkor a társadalomban sem lesz.

Az elveszett női bolygórend
a nőiség megsebzésének – és egyben helyreállításának –  az égi tükre.

Amikor az olvasó a TEREMTŐ NŐISÉG című könyv második részét tartja a kezében, nem csupán egy új fejezethez érkezik – hanem egy elhallgatott világkép-történeti dráma küszöbéhez, és egy kozmikus rend újrafelismerésének kezdetéhez. Egy olyan történethez, amelyet a csillagászat jegyzett fel, de a modern tudat félreértett – és amely új értelmezésre vár.

225 évvel ezelőtt, 1801 és 1807 között négy új égitest lépett be az emberiség látóterébe. A kor csillagászai a Mars és a Jupiter közötti szférában hiányzó bolygót keresték – a háború és a hatalmi expanzió férfias princípiumai közé vártak egy köztes rendet.

És amikor megtalálták – női neveket adtak neki. Cseppet sem véletlenül...

Ceres
– a gondoskodás és a termékeny,
női tápláló erő archetípusa,

Pallas
– a női intellektuális és stratégiai erő,

Juno
– a női méltóság
és a kölcsönös szövetség ereje a párkapcsolatban,

Vesta
– a női lélek őrzött tüze,
a család belső szentségének lángja.
 

E nevek nem véletlen mitológiai díszítések voltak, mert a 19. század elejének világképe még tudta: a kozmosz élő rend. A névadás éppen ezért értelmezés volt. A Mars és Jupiter bolygószférái között, a háború és hatalom történelmi keretei közé, egy női, oltalmazó, s teremtő minőséget helyeztek – kiegyensúlyozást, bölcsességet, méltóságot és szentséget...

Az Istentudattól eltávolodott  modernitás kora azonban lefokozta őket. A bolygóból aszteroida lett. A szimbolikus rendből mérhető törmelék. A mechanikus világkép számára a kozmosz többé nem élő szövetség, hanem kiszámítható anyag csupán.

De ami az égen egyszer megjelent, az nem tűnik el nyomtalanul!

Az Elveszett női bolygórend című készülő könyv nem pusztán történelmi feltárás. Az Asztrális hermeneutika világképtörténeti olvasata annak, miként szorult háttérbe a Teremtő nőiség kozmikus méltósága – és miként állítható helyre egy olyan világképben, amely újra felismeri a női rend egyensúlyteremtő, Életet termő, háborút lecsendesítő, korunk világmelváltó, az emberiség egészét oltalmazó, egy új világkorszakba békével átvezető szerepét.

Ez a könyv nem a múlt sérelmein időzik, hanem a Rend helyreállítását készíti elő. Mert ha a női szervezőelv visszakerül a kozmosz térképére, akkor visszakerülhet az emberi tudatba is. És ahol a tudatban helyreáll a méltóság, ott a világ rendje is gyógyulni kezd...

A TEREMTŐ NŐISÉG  második része ezért nem csupán feltárás – hanem visszahelyezés a Teremtő rendjébe, azaz szakrális rendteremtés.

© Wieber Orsolya – Magyar Planétás – AZ ELVESZETT NŐI BOLYGÓREND – a Teremtő nőiség méltóságának helyreállítása – kézirat, megjelenés alatt. Minden jog fenntartva.